Eufrozina, Kende
8 °C
22 °C

Megalakult az új olasz kormány

2000.04.26. 19:11
Letette a hivatali esküt szerdán Olaszország háború utáni ötvennyolcadik kormánya, amelyet azonban még a parlament két házának is jóvá kell hagynia. Az ünnepélyes eseményen Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök eskette fel a nyolc koalíciós pártot képviselő kabinetet. Az új kormányfő, Giuliano Amato mellett azonban ,,csak" huszonhárom új miniszter sorakozott fel, miután a 24., az Európai Uniós ügyek bársonyszéke üresen maradt.
Amato kormányalakítása azért ütközött nehézségekbe, mert a zöldek visszautasították az uniós miniszteri posztot, minthogy ők a környezetvédelmi tárcát akarták megszerezni. Bár a miniszterjelölt, Edo Ronchi visszautasította Amato felkérését, egyelőre fenntartják a posztot a zöldek valamelyik politikusának. (Az utóbbiak csütörtökön tanácskoznak arról, hogy kit jelölnek majd e tárca élére.)

Olaszország háború utáni ötvennyolcadik kormánya
Amato elsősorban a költségvetési kiadások lefaragásával szerzett korábban hírnevet, hiszen a kilencvenes évek elején már töltött be miniszterelnöki tisztséget Olaszországban. Akkor - 1992-93-ban - súlyos korrupciós botrányok nyomán kellett rendbe tennie az államháztartást és konszolidálnia az itáliai helyzetet. Most is inkább csak átmeneti szerep vár rá, hiszen a következő, 2001 áprilisában megrendezendő választások miatt csupán néhány hónapot tölthet a kormányfői bársonyszékben.

A nyolcpárti, balközépnek nevezett itáliai koalíció rendkívül ingatagnak bizonyult 1996 óta, amikor az utolsó általános választásokat tartották. Immár a negyedik kormány alakult meg e tarka politikai szövetség segédletével. A legnevesebb miniszterelnök ebben az időszakban Romano Prodi volt, aki fontos intézményi reformokat hajtott végre. Az Európai Unió brüsszeli bizottságának élére avanzsált Prodi utódja, a múlt héten megbukott ex-kommunista Massimo D'Alema viszont csupán taktikázott hatalomra kerülése (1998) óta, minden komolyabb eredmény nélkül.

A most felesküdött Amato-kormány összetétele egyáltalán nem keltett meglepetést a politikai elemzők körében. Az új miniszterelnök első lépése azonban máris kettős csalódást okozott: a várakozásokkal szemben a 25 tagú kormány létszámát csak egyetlen eggyel tudta csökkenteni, igaz, a 24. helyet be sem tudta tölteni...

A legjelentősebb változást az jelenti a kormány összetételében, hogy a baloldali demokraták, a koalíció meghatározó erejének képviselője, Vincenzo Visco lett a kincstárügyi miniszter. Ám, ha belegondolunk abba, hogy korábban éppen Amato töltötte be ezt a posztot, nem meglepő, hogy változott a miniszter személye.

Ugyancsak módosult a pénzügyminisztérium vezetése: a tárca élére Ottaviano Del Turco került, aki korábban a parlament maffia-ellenes bizottságát irányította.

A politikai egyensúlyra igencsak ügyelnie kellett az új kormányfőnek: Amato két posztot biztosított az itáliai kommunisták marxista pártjának, ám a koalícióban mellettük ex-kereszténydemokraták, mérsékelt radikálisok, republikánusok, zöldek és reformkommunisták is helyet kaptak.

Az új kormányfő, Giuliano Amato
Érdekesség, hogy 1996-os hatalomra kerülése óta egyetlen posztot hagyott érintetlenül a koalíció: Lamberto Dini az utóbbi években folyamatosan külügyminiszterként tevékenykedhetett. Ez egyébként a korábbi hagyományokat idézi, amikor a belpolitika szinte állandó változása közepette a mediterrán ország külpolitikája viszonylag kiszámítható volt.

Az új olasz kormány legfőbb erénye egyébként az, hogy megalakult. Azzal ugyanis, hogy elkerülte az előrehozott választásokat, az olasz politikai elit lehetővé tette a választójog reformjáról szóló népszavazás megtartását. Ily módon esély van arra, hogy a jövőben valóban stabilizálódjon az itáliai politikai helyzet, és szilárd parlamenti többség alakuljon ki - az egyéni választókerületek számának növelése révén.