Mária
-6 °C
-2 °C

Kelet-európai újrázó kormányfők

2006.04.10. 02:12
Kelet-Európában, illetve a Balkánon nem ritka dolog, hogy egy miniszterelnök megőrzi hatalmát több cikluson át. Ilyen politikus a cseh Vaclav Klaus, a macedón Branko Crvenkovszki, a szlovén Janez Drnovsek és a szlovák Mikulás Dzurinda vagy a montenegrói (rész)köztársaság kormányfője, Milo Djukanovics.
Ha a volt szocialista országok közül az északabbiakat nézzük, akkor meg kell állapítani: hivatalban lévő kormányfők közül csak Szlovákiában és a Csehországban fordult elő, hogy két ciklust is megért egy-egy kormányfő.

A Balkánon sokan őrzik a hatalmukat

A Balkánon Macedóniában, Szlovéniában, Montenegróban is találunk olyanokat, akik több cikluson át is hatalmon maradtak. Vannak olyanok közöttük, akik 15 éve szinte végig betöltöttek valamilyen főbb közjogi méltóságot.

(A volt Szovjetunió területéről csak a balti államokkal és Ukrajnával foglalkozunk, a többi utódköztársaság belső viszonyait, különöse tekintettel az ottani választások tisztaságára, itt nem óhajtjuk elemezni.)

Djukanovic, az örökzöld

Montenegróban ma is egy olyan politikus a miniszterelnök, aki korábban három-négy ciklust is végigvitt hasonló pozícióban. Igaz Milo Djukanovics 1991-97 között elsősorban Szlobodan Milosevics embereként futott be magasra ívelő pályát.

Djukanovics 1991-ben, 29 évesen egyébként Európa legfiatalabb miniszterelnöke volt a nem teljesen független Montenegróban, a (kis-)jugoszláv államszövetségen belül. Később egyre inkább önállósította magát, és egyre távolabb került Milosevicstől.

1997/98-ban megnyerte a köztársaságban az elnökválasztást is Momir Bulatoviccsal szemben, aki korábban elnöki posztját megvédte már egy választáson. Djukanovics 2002/2003-tól ismét miniszterelnökként irányítja Montenegrót. Bulatovics pedig két montenegrói elnöki ciklusa után kisjugoszláv államszövetségi miniszterelnökként folytatta pályafutását, ő ugyanis hű maradt Milosevicshez.

A páratlan páros: Milosevics és Tudjman

Az idén hágai börtöncellájában elhunyt Milosevics mindeközben Szerbia elnökeként könyvelhetett el folyamatos szavazási sikereket a kilencvenes években. Vagyis ő is újraválasztott politikusnak volt tekinthető. Horvátországi háborús ellenfele, Tudjman ottani államelnök szintén megnyert választásokat, mégsem kettőjüket tekintjük a demokratikus kelet-európai politikusok mintaképének.

Szerbia és Montenegró déli szomszédjában egy Djukanovicshoz csaknem hasonló karriert befutó politikussal találkozhatunk: Branko Crvenkovszki ugyan Boszniában, Szarajevóban született, de Macedóniában két cikluson át is miniszterelnök volt egymás után.

Crvenkovszki előbb 1992-94 között, majd megvédve eredményét, 1994-98 között folytathatta munkáját. 1998-ban veszített egy választást, ám 2002-ben ismét ő lett a miniszterelnök, majd 2004-től immár államfőként folytatja.

Államfőkből is lettek kormányfők

Kelet-Európában Crvenkovszkin kívül sem ritka, hogy miniszterelnökből államfő legyen valaki: ilyen karriert futott be a cseh Vaclav Klaus, a szlovén Janez Drnovsek és az ukrán Leonyid Kucsma is. Fordított esetre is van példa: a litván Algirdas Brazauskas és az albán Sali Berisha köztársasági elnökökből lettek miniszterelnökök mára. (Brazauskas mindemellett még a litván kommunista párt első titkára is volt a Szovjetunió fennállása idején.)

Közülük Berisha elnökként megvédte választási eredményét Albániában korábban, tehát ő államfőként tekinthető újraválasztottnak.

A cseh Klaus és a szlovén Drnovsek szintén rutinos politikusok. Vaclav Klaus előbb csehszlovák miniszterelnök volt, majd az önálló Cseh Köztársaságban tartotta meg posztját, két választás után is, jelenleg pedig államfő.

Janez Drnovsek 1992 és 2002 között volt szlovén miniszterelnök, egy rövid, 2000-beli megszakítással. Már említettük, hogy aztán belőle is, - akárcsak Klausból Csehországban - államelnök lett mára.

Szlovákiában Mikulás Dzurinda tekinthető ismétlőnek: ő ma is hatalmon van, minthogy ingatag és gyorsan változó koalíciók élén 1998 óta kormányoz.

Ismétlő államfők

Kelet-Európában számos államelnök tudta megvédeni választásokon a pozícióját. Az ő hatalmuk nem mindig formális, ezért is sokszor közvetlenül választott politikusokról van szó.

Az újraválasztott elnökök közé tartozik a horvát Stipe Mesic, a szlovén Milan Kucan, a már említett albán Sali Berisha, a szerb Milosevics, a horvát Tudjman, a cseh Vaclav Havel, az észt Lennart Meri és a lengyel Aleksander Kwasniewski. Lengyelországban egyébként miniszterelnöknek még nem sikerült újraválasztatnia magát, akárcsak Magyarországon, Romániában vagy Bulgáriában. Két újraválasztott elnök idén halt meg: Milosevics és az észt Meri is 2006-ban hunyt el.

Nem egymás utáni ciklusok újrázói

Más országokban, főleg posztszovjet államokban, így például Ukrajnában, Észtországban, Litvániában vagy Lettországban előfordult, hogy valaki kétszer töltse be a miniszterelnöki posztot, de közvetlen újraválasztásra nem került sor.

Ismétlőnek számít így az észt Mart Laar, és Titt Vähi, valamint a lett Andris Skele, továbbá a litván Rolandas Paksas. Litvániában volt olyan kormány, ahol ügyvezető volt Prunskiene asszony, és rögtön utána "teljhatalmú" kabinetet is alakíthatott, de ez nem számít újraválasztásnak, mint ahogy Irena Degutiene kétszeri ügyvezetői közreműködése sem - egy-egy litván kormány élén.

Ukrajnában elsősorban Viktor Janukovicsot és Vitalij Maszolt kell kiemelnünk, mint akik többször voltak kormányfők (nem egymás utáni periódusokban), de ebben az országban ügyvezető jelleggel Mikola Azarov is be-beugrott a kabinet élére egyszer-egyszer. (Őt talán a kispesti futballedzőhöz, Szurgent Lajoshoz hasonlíthatnánk – ha szükség volt rá jött, látott, majd gyorsan, általában 20-30 napon belül távozott is.)

Meciar és Pawlak

Szintén kétszer volt kormányfő Szlovákiában Vladimir Meciar, aki a Csehszlovákián belüli szlovák részköztársaság miniszterelnöke is volt Vaclav Klausszal egyidőben. (Klaus akkortájt cseh kabinetvezető volt.)

Lengyelországban Waldemar Pawlakot kétszer kérték fel miniszterelnöknek, igaz, első mandátumát nem tudta betölteni, mert ugyan megbízták a kormányalakítással, de ő maga nem tudta megformálni kabinetjét. Másodszorra viszont két évig állt a minisztertanács élén, ami Lengyelországban már viszonylag hosszú időnek nevezhető.