A jelölt, aki nem írt a szibériai marslakókról

2007.11.14. 12:03
0 hozzászólás

Duncan Hunter republikánus jelölt nem az a Duncan Hunter, aki az 1972-ben megjelent „Egy marslakó költő Szibériában” című regényt írta. Sokan hiszik azt, hogy ő az, tele van vele az internet. Pedig az igazság az, hogy az itt tárgyalt Duncan Hunter soha egyetlen könyvet sem írt.

Írt viszont törvényeket, hiszen már 1980 óta képviselő a Kongresszusban. A leghíresebb törvénye a Jog az élethez című, ami írott malaszt maradt, mert nem szavazták meg. Ha megszavazták volna, akkor az „úgy maradt” amerikai nőknek titkos mexikói klinikákon kellene elvetetniük magzatukat, mert a törvény kategorikusan betiltotta volna az abortuszt az USA összes államában.

A megfogantak védelme mellett Duncan Huntert foglalkoztatja a már megszületett, ám még kiskorú lények óvása is. Elsősorban a pornótól félti őket, ezért írt egy olyan törvényt is, ami ügyészi jogkörrel ruházta volna fel a szülőket. Szintén el nem fogadott törvénye szerint bármely gyermeket nevelő felnőtt feljelentheti azt, aki pornográf képet, filmet, fájlt vagy bármit úgy tesz közzé, hogy ahhoz a rá bízott kiskorú hozzáférhet.

Duncan Hunter nem csak a kicsik, hanem a fegyveres erők szeretetéről is híres, a kongresszusi szakterülete a biztonságpolitika. Volt személyes tapasztalata is a témában, hiszen 21 évesen ment Vietnámba harcolni, ahol 1969-71 között ejtőernyősként számos bevetésben vett részt. Az idősebb fia is katona, a srác harmadik szolgálati ciklusát tölti Irakban. Ha minden jól alakul, akkor a fiú karrierje a leszerelés után is sínen lesz, mert az apja neki ígérte kongresszusi helyét a következő ciklustól. Egy csomó amerikai újságíró szerint Hunter tulajdonképpen nem is gondolja komolyan az elnök-jelöltséget, a mostani kampánnyal csak a fiát akarja helyzetbe hozni a következő kongresszusi választásra.

Duncan Hunternek nem volt így megágyazva, amikor hazatért Vietnámból. Beiratkozott a jogi egyetemre, és közben keményen dolgozott, farmokon és építkezéseken kellett húznia az igát. Sikerült lediplomáznia és megnyithatta saját ügyvédi irodáját San Diegoban. Négy évig ügyvédkedett, egészen az 1980-as választási győzelméig.

Hivatalos önéletrajzában külön kiemeli, hogy amikor ügyvéd volt, akkor sokszor ingyen segítette a spanyolajkú szegényeket. E gesztusára azért érdemes emlékeztetnie a latin választókat, mert egyik legfontosabb megvalósult álma a nagy kerítés a mexikói határ mentén. A vasfüggöny (technikai határzárnak kell igazából hívni) építéséről elfogadott törvényt ugyan nem ő nyújtotta be, de az ötlet tőle származik. Még 1994-ben kiharcolta, hogy választókörzetében (San Diego déli része és a környék) építsenek egy 23 km-es kerítést a határon. Ez volt az első része az azóta szövetségi szinten épülő nagy kerítésnek, amely az illegális bevándorlókat hivatott távol tartani. A kerítés most is fontos vesszőparipája, a kampányban megígérte, hogy ha elnök lesz, akkor egy év alatt megépül a maradék 1213 km, és az egész mexikói határ átjárhatatlan lesz.

1980-ban azonban még nem ezzel győzött. Tök esélytelenként indították a politikában addig zöldfülű ügyvédet a republikánusok. Ellenfele egy olyan demokrata volt, aki a korábbi 18 évben mindig magabiztosan nyert. Hunter azonban nagyon ügyes volt: szokatlanul agresszív kampányában a katonai témákat erőltette. Ez azért jött be, mert a körzetben nagy katonai bázisok vannak, vagyis a lakosság jelentős része a hadseregből él.

Katonapolitikai karrierje 2002-06 között ért a csúcsra, amikor ő volt a Kongresszus fegyveres erőket ellenőrző bizottságának elnöke. Ottani tevékenységének nagy eredménye, hogy átnyomta egy új kormányzati poszt létrehozását. Az úgynevezett DNI (Director of National Intelligence) posztját betöltő személy összefogja a különböző hírszerző-szolgálatok információit és tanácsokat ad az elnöknek. A 2004 óta létező munkahely olyasmi, mint a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterség Magyarországon, például kicsi az apparátusa, de nagy a hatalma.

Voltak kevésbé sikeres ötletei is Hunternek a bizottság élén. Például szerette volna elérni, hogy nők ne lehessenek harcoló alakulat tagjai. Elsősorban azért fúrták meg a tervezetet, mert hirtelen katonából 22 ezerrel kevesebb, de munkanélküliből ugyanennyivel több lett volna Amerikában. Azt viszont elérte, hogy a fiát is foglalkoztató tengerészgyalogságnál 8 év alatt 40 százalékkal emelkedjenek a fizetések.

Ha a harc becsületéről van szó, akkor Hunter nem ismer tréfát. Amikor a demokraták egyik vezető politikusa arról beszélt, hogy szerinte az iraki háború elveszett, akkor azonnal a fickó lemondását követelte, mert rombolta a harci alakulatok morálját. Amikor pedig a Columbia egyetem meghívta előadni az iráni elnököt, akkor javaslatot tett, hogy az egyetem ne kapjon többet semmilyen állami támogatást. Mindeközben ő is minél hamarabb visszahozná a katonákat Irakból. Szerinte jól ki kellene képezni és felfegyverezni az iraki hadsereget, és csak kiképzőket és parancsnokokat otthagyni.

A morális talajon álló igazságosztó is keveredett már korrupció-gyanús botrányokba. A legjelentősebb ezek közül a dP2 ügy volt. A dP2 egy helyből felszállni tudó (vagyis indulásnál és landolásnál helikopterként viselkedő) repülőgép prototípusa volt, amit a DuPont nevű cég gyártott, és a hadseregnek kínálta eladásra. A cégtől Hunter 36 ezer dollár kampánytámogatást kapott, majd a kongresszusi bizottságában sokat tett azért, hogy a hadsereg összesen 63 millió dollárért vegyen ilyen járműveket. Az volt a baj, hogy a teszteléskor egymás után zuhantak le a dP2-k, így sohasem állítottak hadrendbe egy darabot sem közülük.

Adócsalásba is belekeveredett, amikor kiderült, hogy 274 négyzetméteres ház után fizet ingatlanadót, holott a hajléka 580 nm2, tartozik hozzá egy 200 nm2-es vendégház, egy medence és egy teniszpálya is. Huntert végül nem vonták felelősségre, azzal védekezett, hogy az önkormányzat kint volt felmérésen, kirótták az adót, és ő csak fizette, nem nézett utána mennyit kellene neki, jóhiszemű volt. A vitatott villa aztán egy 2003-as tűzvészben porig égett, de tavaly újra felépítette.