Adócsalás és szexuális felvilágosítás

2009.02.12. 16:17 Módosítva: 2009-02-12 16:21:28
36 hozzászólás

[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs tíz éve él a massachusettsi Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég alkalmazottja.]

Az elmúlt néhány hétben örülhettek azok, aki fogást kerestek Barack Obamán. Az új amerikai elnök jónéhány kisebb vagy nagyobb politikai aknára lépett rá alig pár nap leforgása alatt.

A gondok Obama közvetlen munkatársainak pénzügyi problémáival kezdődtek. Amikor Bill Richardson, kereskedelmi miniszterjelölt korrupciógyanús ügyletek miatt visszamondta jelöléset, még csak kevesen vonták össze a szemöldöküket. Nagyobb vihart kavart a pénzügyminiszter, Tim Geithner adóbevallásának "pontatlansága", amely sokáig veszélyeztette Geithner jelölésének kongresszusi jóváhagyását. Lévén azonban, hogy a szóban forgó összeg - 35 ezer dollár - relative alacsony, illetve, hogy Geithner meghatározó tagja Obama gazdasági válságkezelő csapatának, a jelölés végül átment.

Kevesebb szerencsével járt a szintén kétes adóügyekbe keveredett, kevéssé ismert Nancy Killefer, akinek az állami programok teljesítmény értékelése lett volna a feladata, illetve Tom Daschle egészségügyi miniszterjelölt. Mindketten lemondásra kényszerültek még mielőtt elfoglalhatták volna hivatalukat. Daschle esete különösen kiábrándító, hisz Obama egyik, nagyobb átláthatóságra irányuló kampányigérete az volt, hogy senki, de senki nem vállalhat szerepet kabinetjében, akinek bármi lobbiérdekeltsége van vagy volt. Ehhez képest Daschle felesége egy washingtoni lobbicéget vezet, míg maga Daschle dollármilliókat keresett különböző egészségügyi cégek kormányzati tanácsadójaként. Rádásul, Geithnerhez hasonlóan, Daschle is utólagos adóbefizetésre kényszerült, viszont az ő esetében az összeg már 140 ezer dollárra rúgott és a pótadót csak jelöltségének nyilvánosságra hozatala után fizette be.


Nehéz azt hinni, hogy Obama csapata ne tudott volna ezekről az afférokról. Ha mégsem, akkor az elég nagy hiba. Ha meg tudott, akkor méltán kérhető számon a tisztakezűséget hirdető elnökön, hogy mi indokolta a fenti kivételeket.
Ennél nagyobb horderejűek a több mint 800 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomag menedzselése körüli bakik.

Már most nyilvánvaló, hogy a csomag Obama elnökségének egyik legmeghatározóbb intézkedése lesz. Ehhez képest az elnök csapata, a csomag alapvető paramétereinek meghatározása után, a kongresszus demokrata többségű alsóházára bízta a részletek kidolgozását. Annak ellenére, hogy Obama önmérsékletre intette a demokratákat, akik közül sokan nyolc éve várnak arra, hogy különböző programjaikat megfinanszírozhassák, a törvénytervezet első változatába nem egy olyan projekt is bekerült, amire nagyon nehezen fogható rá, hogy hatékonyan élénkíti a gazdaságot. Az elnöknek például személyesen kellett közbeavatkoznia azért, hogy kikerüljön a csomagbol az a 300 millió dollár, amit szexuális felvilágosításra, fogamzásgátlásra, illetve szexuális úton terjedő betegségek megelőzésére költöttek volna. Ezzel együtt maradt még épp elég furcsaság. 246 millió dolláros adócsökkentés Hollywood-i producereknek. 248 millió dollár a Nemzetbiztonsági Minisztérium bútorzatára. 75 millió dollár az FBI munkatársainak fizetésemelésére.
A csomag az Alsóházban végül csak a demokraták szavazataival ment át, a republikánusok pedig kapva kaptak az alkalmon és megjelentettek egy listát a fenti és azokhoz hasonló programokról, mint a demokrata túlköltekezés eklatáns példái. Az, hogy a listán szereplő programok a teljes összeg alig néhány százalékát teszik ki már senkit sem érdekelt. A republikánusok sikeresen definiáltak - a maguk szájíze szerint - az amúgy is népszerűtlen gazdaságélénkítő csomagot a nagyközönség számára, mielőtt még azt a Fehér Ház megtehette volna. Obama egyszerre két téren szorult defenzívába: nem sikerült csomagjához kétpárti támogatást kovácsolnia az Alsóházban és újfent el kellett hárítani azokat a vádakat, hogy pártja csak az alkalomra várt, hogy költekező programjait megvalósíthassa.

Az Alsóházi szavazás után Obama médiakampányba kezdett, melynek részeként interjút adott az öt nagy amerikai TV társaságnak a Fehér Házból. Mondandójának nagy része a gazdasági csomag szükségességéről szólt, de Daschle-re utalva őszintén bevallotta, hogy hibázott.

Amikor az elmúlt nyolc év tévedhetetlensége után az ember először hallja ezt nyilvánosan egy amerikai elnök szájából, az szinte üdítő változatosságot jelent. Másodszorra azonban már egész más érzéseket fog kelteni.