Palin prémbikinivel, Reagan szóviccekkel támad
További Fehér ház cikkek
- Donald Trump szerint Washingtonból irányítják az ellene folytatott büntető hadjáratot
- Donald Trumpnak saját elvbarátai vittek be egy gyomrost, ami a győzelmébe is kerülhet
- Donald Trump olyan „alkut” ígért az abortuszról, amely mindenkinek tetszeni fog
- Hatalmas bajban az elnök, de a kihívója sem örülhet annyira
- Barack Obama és Bill Clinton is segítette Joe Biden kampányát
A Barack Obamáról szóló képregények után most a republikánusokkal foglalkozó füzeteket szedtük össze. A 2000-es évek képregényhős demokratáival ellentétben a republikánus politikusok már a 80-as évek mainstream képregényeiben is megjelentek, többnyire negatív szereplőként.
A Reagan elnökké átváltozó, gonosz mutánsvezért, Mistique-et a magyarul kiadott X-Men-füzetek olvasói is láthatták, de a 80-as évek tipikus terméke a Watchmen is, amiben a hidegháború fegyverkezési versenyét és a Thatcher-kormányzat szakszervezet-ellenességét fullasztó diktatúraként megélő Alan Moore egy olyan Amerikát mutat be, ahol Richard Nixont negyedszerre is elnökké választották, és a rezsim politikai ellenfeleit, a Watergate-ügyet kirobbantó Bob Woodward és Carl Bernstein újságírókat (plusz a filmváltozatban John F. Kennedy elnököt) egy kormányhű szuperhős, a Komédiás öli meg.
A hidegháború, a Latin-Amerikából az Egyesült Államokba áramló drog és a nindzsafilmek népszerűsége hívott életre egy másik szuperhősképregényt, a Watchmennél jóval könnyedebb hangvételű, 1987-es Reagan's Raiderst is, amelyben a hollywoodi cowboyból lett elnök az idősebb Bush-sal és más republikánus nagyágyúkkal karöltve küzdött spandexcuccban az igazságért. Ezek a képregények hangulatban leginkább a Delta Force kommandót, a Rambo 2-t és a korszak többi hazafias akciófilmjét idézték, ugyanakkor Reagan ing alatt hordott, sascímeres szuperhősszerkójában egyértelműen felismerni a kettős életet élő Supermant.
Ronald Reagan képregényes vendégszereplésének egyébként komplett irodalma van geek körökben. A rajongók szorgalmasan gyűjtik minden felbukkanását, például amikor Magneto 1981-ben, az Uncanny X-Men 150. számában Nagy-Britannia, a Szovjetunió, Kína, Szaúd-Arábia és Kenya legfelsőbb vezetői mellett az amerikai elnököt is befenyítette a mutánsok sanyargatása miatt:
Öt évvel később viszont Reagan, az egykori szívtipró már csókot is kapott az Air Force One mellett repkedő Vadóctól az Uncanny X-Men 201. részében (ez az epizód egyébként magyarul is megjelent).
Hat évvel Magneto Capitolium Hill-i látogatása után, 1987 szeptemberében a konkurens DC kiadó acélizmú cserkészfiúja, Superman is tiszteletét tette az Ovális Irodában:
A képregényalkotók természetesen Ronald Reagan legendás humorára is felfigyeltek (egyszer állítólag súlyos betegség miatt kellett megműteni, de még az altatáskor is azzal szívatta az orvosait, hogy „Ugye maguk mind republikánusok és nem engednek meghalni?"). A mozikban világszerte óriásit bukó Zöld Lámpás egyik 1987-es képregényfüzetében az elnök egy agyzsibbasztó szóviccet bedobva a zöld kártya megléte iránt érdeklődik a Green Lantern Corps tagjaitól, egy zöldruhás elf csajtól, egy kertésznadrágos, debil mosómedvétől és egy megcsócsált gumicukorra hasonlító, rózsaszín űrlénytől:
Reagan mellett a republikánus kanadai alaszkai kormányzóasszony és egykori alelnökjelölt, a MILF Sarah Palin a képregényszerzők másik nagy kedvence. Őt általában kétféleképpen rajzolják meg: vagy Vörös Sonja bögyös-faros, láncbikinis hasonmásaként, vagy mint a pornófilmek szemüveges, miniszoknyás, felfújt mellű „torkos titkárnőjét", aki nagyobb fegyverfetisiszta, mint Sarah Connor és Ellen Ripley együttvéve. Ám mivel Palin asszony felnőttfilmeseket is megihlető melleivel jobban el lehet adni a képregényeket, mint egy minden textilt ledobó Hillary Clintonnal, a képregényírók előszeretettel tolják át Palint a jók oldalára, azaz a demokratákhoz. Így fordulhatott elő például az is, hogy a Barack, the Barbarian ötödik részében, a The Fall of Red Sarah alcímű, fekete-fehér epizódban Alaszka nagyasszonya a rettegett Boosh hadúr bukása után (lásd a demokrata képregényhősökről írt Fehér Ház-posztunkat) politikai érdekszövetséget köt Obamával, hogy együtt ugorjanak fejest az újabb kalandokba.
A President Evil-sorozat atyja, David Hutchison Obama után Kalifornia kormányzójából, Arnold Schwarzeneggerből is képregényhőst csinált. A vasalóállú Governator a többi szuperhőstől eltérően nyíltan vállalja titkos identitását, és mivel ő maga a Terminátor és Conan egy személyben, még testőrökre sincs szüksége, ha Az elnök különgépét idéző jelenetben terroristák támadják meg a repülőjét. A támadás hátterében egyébként ezúttal a hollywoodi CGI-lobbi tagjai állnak, akik hologramokkal akarják helyettesíteni a vhs-korszak akcióhőseit, ám egy ilyen pimaszságot természetesen a jó öreg haverok, Stallone és Chuck Norris sem hagyhatnak büntetlenül. Bár Hutchinson ezúttal nem rajzolt olyan jól, mint a President Evilben, a gyenge minőségű akcióhős-portrékat bőven kárpótolja a humor: minden oldalra jut egy Chuck Norris-vicc vagy egy utalás a Schwarzenegger életműből, az időalagutakban pucéran közlekedő Terminátortól a legendás „Get to the choppa!"-ig.
Míg Schwarzenegger egyértelműen pozitív figurának számít az amerikai képregényeseknél, George W. Bush maga az ördög. Már jóval a Barack, the Barbarian előtt is gonosznak ábrázolták: a képregényipar Oscarjával, az Eisner-díjjal is kitüntetett Alex Ross például 2004-ben a Village Voice magazinnak készített egy karikatúrát a New York-i Szabadság-szobor vérét szívó,vámpír Bushról (a legendás kép azóta már nemcsak pólómintaként kapható, de 2008-ban még az HBO vámpírsorozatába, a True Bloodba is bekerült). Ross a 2008-as elnökválasztási kampányt egyébként egy Superman-szerkós Obama képével támogatta, amiből szintén pólóminta lett.
Rovataink a Facebookon