Most derül ki, leszavaznak-e tényleg Trumpra

2016.02.01. 21:58
3 hozzászólás

Egy ország figyel majd az alig több mint hárommillió lakosú Iowára, ahol a demokrata és republikánus szavazók hamarosan felkerekednek, hogy tornatermekben, tűzoltóállomásokon, könyvtárakban összegyűlve sajátos szokásaik alapján nyílt vitában döntsenek arról, kit tartanak a legmegfelelőbbnek arra, hogy pártja jelöltje, végső soron pedig az Egyesült Államok elnöke legyen. A hosszas felkészülési időszak után most kezdetét veszi az a kilenc hónap, aminek végén majd a két párt jelöltje november 8-án összecsap egymással, hogy egyikük beköltözhessen Barack Obama utódjaként a Fehér Házba.

A kaukusz, az kaukusz

Sok minden történt, de eddig még nem szavaztak, így Iowa fordulópontot jelenthet mindenkinek.

Helyi idő szerint este héttől (magyar idő szerint éjjel kettőtől) kezdődik meg a kaukusz (jelölőgyűlés), ami kicsit sem hasonlít egy szokványos előválasztásra. Miután a pártok szavazói összegyűltek a kijelölt körzetekben egy nagy teremben, ott csoportokba szerveződnek. Az egyes jelöltek támogatói csoportjainak vezetői

beszédeket mondanak, majd nagyjából fél-egy óra alatt megpróbálják meggyőzni a többi jelölt támogatóit.

A republikánusoknál egy fokkal egyszerűbb a folyamat, ott mindegyik jelölt mellett érvelhetnek röviden a szavazóik, végül saját kezűleg felírják jelöltjük nevét egy üres papírra, amelyet egy dobozba dobnak.

A demokratáknál még van annyi bonyolítás, aminek végső soron jelentősége is lehet, hogy a csoportokon belül is kisebb csoportokba kell tömörülniük az egyes jelöltek támogatóinak. Amelyik jelölt támogatói így nem érik el a 15 százalékot, azoknak vagy tartózkodniuk kell, vagy meggyőzhetik őket, hogy inkább az egyik erősebb jelölt mellett álljanak ki.

A jelöltek aztán az elért eredményük alapján delegáltakat, olyan küldötteket nyernek el, akik majd a pártok júliusban tartott elnökjelölő gyűlésein őket képviselik a szavazáskor. (Ennél komplexebb azért a helyzet, mert a republikánusok valójában majd megyei és körzeti gyűléseken döntenek ténylegesen is a delegáltakról.)

Szoros lett a végére, de Clinton vezet

A demokratáknál Hillary Clinton nem felejtette el, hogy a toronymagas esélyesként indult 2008-ban, de aztán egy fiatal illinois-i szenátor behúzta előle Iowát, és az elmúlt évtizedek legújítóbb kampányával, a változás és a remény üzenetével, a kisebb államokra is építve végül elhappolta az orra elől a jelöltséget. Obama legutóbb tehát Iowában tudott repülőrajtot venni, ezért a volt first lady most próbált biztosra menni, hogy ne fordulhasson elő egy ahhoz hasonló fiaskó. Erős helyi szervezetet épített ki Iowában, és

a stratégiája egyértelműen arra épült, hogy néhány gyors korai győzelemmel tényleg elkerülhetetlenné teszi a jelöltségét.

A szóba jövő erősnek tűnő jelöltek inkább annyiban is hagyták az előválasztást, de ehhez képest jött Bernie Sanders, és nemcsak kiváló ellenjelöltnek bizonyult, aki mögé felsorakozhattak a Clintonnal elégedetlenek, hanem saját jogon is ki tudott építeni egy tábort maga körül. A magát demokratikus szocialistának valló jelölt például emelné az adókat, és azt akarja elérni, hogy az oktatás és egészségügy szélesebb körben legyen hozzáférhető. A 74 éves, tömegeket megmozgató vermonti szenátor a vitákon is szépen helytállt, és beelőzte Clintont a február 9-én másodikként szavazó New Hampshire államban, aztán pedig Iowában is keményen szorongatni kezdte a volt külügyminisztert.

Az utolsó felmérések alapján Clinton vezet, de annyira közel van egymáshoz a két jelölt (a RealClearPolitics összesítése szerint Clinton 47,9, Sanders pedig 43,9 százalékkal áll), hogy az sem kizárt, hogy a harmadik induló, Martin O'Malley volt marylandi kormányzó 4,3 százaléknyi szavazói dönthetnek – a demokratáknál ugyanis az egyes kaukuszoknál 15 százalék alatt maradó jelöltek támogatói vagy tartózkodhatnak, vagy pedig választhatnak a többi jelölt közül, így aztán mindenki megpróbálhatja átállítani őket.

Sandersnek nagyon kéne a győzelem

Ennek kisebb az esélye, de ha Clinton kikap Iowában, akkor nagyon hamar felsejlhetnek a rossz emlékek, a média sem fogja kímélni a volt first ladyt, és meglehetősen kellemetlen helyzetben találná magát. Bill Clinton – aki erről sokat tudna mesélni, mert úgy lett „a comeback kid”, és a demokrata elnökjelölt belőle 1992-ben, hogy az első négy előválasztás közül egyiket sem tudta megnyerni – figyelmeztetett is, hogy biztos, ami biztos, nem ártana feleségének esetleg a szuperkedd utáni államokra is tartogatnia.

Ott van a statisztika is: 1972 óta nem vesztette el egyetlen demokrata, vagy republikánus jelölt sem az elnökjelöltséget, ha megnyerte Iowát és New Hampshire-t is. Csakhogy Sandersnek valójában tényleg meg kell nyernie mindkét nyitó államot ahhoz, hogy legyen bármilyen esélye Clinton ellen. A FiveThirtyEight is felhívta rá a figyelmet, hogy Vermont után az azzal szomszédos New Hampshire-ben, valamint Iowában lehet a szenátor bázisának velejét adó legtöbb fehér liberális szavazó az Egyesült Államok tagállamai között,

vagyis Sanders ezekben kifejezetten otthonosan érezheti magát.

Viszont a későbbi államokban a latinók, és különösen a feketék között masszívan Clinton vezet. Ez magyarázza azt is, hogy miért került a felmérésekben közelebb Clintonhoz bizonyos államokban Sanders, megint másokban viszont miért állnak annyian értetlenül a Bernie-jelenség előtt. Az sem mellékes, hogy a demokrata pártelit ráadásul a republikánusokkal szemben sokkal egyértelműbben kinyilvánította már az álláspontját: 458-an sorakoztak fel Clinton, míg 2-en Sanders mellett. A vermonti szenátornak így győzelmek kellenek, és még akkor is messze lenne Clinton legyőzésétől.

Trump mindent megkavart

A republikánusoknál nagyon más a helyzet. Trump megjelenése és népszerűsége alaposan felforgatta a republikánus előválasztást, a mainstream jelöltek régen szenvedtek ennyire. A republikánusok előválasztásainak leegyszerűsítve azért legtöbbször az a lényege, hogy az elején még tündöklő, a konzervatív bázisra pályázó jelöltek mellett kiemelkedjen

egy olyan, a pártvezetésnek és a szélesebb tömegeknek is elfogadhatóbb jelölt,

aki aztán nemcsak a keménymag mozgósítására képes, hanem tényleg eséllyel indulhat az elnökválasztáson. Végül megkap minden pénzt és eszközt, összezár mögötte a párt, aztán besöpri a jelöltséget.

Ehhez képest az egykor rekordszámú indulóval büszkélkedő, de még mindig népes republikánus mezőny most nagyjából így osztható fel:

  • Van ugye Donald Trump, aki szinte az előválasztás Chuck Norrisának érezhette magát. „Trump nem puszil meg kisbabákat. A kisbabák puszilják meg őt. Nincs milliárdos támogatója, ő maga a milliárdos" – írták róla találóan. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a republikánus párt vezető jelöltje a legfontosabb konzervatív médiummal (Fox) csúnya vitába keveredve bojkottálja az Iowa előtti utolsó tévévitát, Trump erejét azonban éppen ez is adta eddig. A milliárdos mellett komolyan vehető aktív politikusok nem nagyon álltak ki, de például Sarah Palin volt alaszkai kormányzó és alelnökjelölt már úgy érezte, hogy megéri besorolnia mögé. Eltérő mértékben, de lényegében minden államban ő vezet a felmérések alapján, bármit mondott is eddig, még erősödött is („Le is lőhetnék bárkit, akkor sem esnék vissza.”).
  • Vannak átfedések Trumppal, de a Tea Party-tábor egyértelműen Ted Cruz 2013-ban megválasztott texasi szenátor, a szenátus egyik legkonzervatívabb fekete báránya mögött állt össze. Az establishment vele szembeni ellenérzéseit jól jellemzi, hogy míg Trump ellen egyelőre nem indult meg össztűz republikánus politikusok részéről, addig az Iowában megerősödő Cruzt többen – köztük a 2008-as elnökjelölt John McCain – is betámadták az elmúlt hetekben. Cruz ennek ellenére is arra próbál építeni, hogy ő maradjon az egyetlen komolyan vehető kihívó Trumppal szemben, és így kénytelen-kelletlen felsorakozzanak mögé olyanok is, akiknek ez egyébként soha nem fordulna meg a fejében.
  • Az elnökjelölti viták kezdetén Cruzzal együtt kezdett kiemelkedni a felmérésekben a szintén első ciklusos újonc, Marco Rubio floridai szenátor, aki azonban a mezőnytől nem túlságosan elszakadva megrekedt a harmadik helyen. Az alulról, felülről is támadott fiatal szenátor jobbra is, középre is hajolva, ügyes helyezkedéssel próbálja betölteni a pártvezetésnek is elfogadható induló szerepét, noha ő sem nevezhető egy kifejezetten mérsékelt jelöltnek. Többek között ezért is idegenkedhetnek még tőle sokan, hogy teljes mellszélességgel beálljanak mögé.
  • Meg azért is, mert a mérsékelt bázisra építő jelöltek közül még többen is talpon vannak, és ugyan az országos felmérésekben az öt százalékot is alulról súrolják, de az Iowához képest sokkal szabadabb felfogású második államban, New Hampshire-ben Rubiót is szorongatva esélyük van a második helyre Trump mögött. A pártelit figyelméért küzd még az egyelőre a neve miatt több befolyásos donort is bestoppoló Jeb Bush, John Kasich ohiói kormányzó, valamint Chris Christie New Jersey-i kormányzó is.

Nem mindegy, ki nyer, és mennyivel

Ebben a felállásban érkeztek meg a hétfői iowai kaukuszhoz, ami nagyon sok szempontból sorsdöntő lehet. Rögtön a legfontosabb, hogy ez lesz Trump első igazi erőpróbája. Lényegében fél éve vezeti a felméréseket, de egyelőre még nem derült ki, mennyien hajlandóan tényleg leszavazni rá. Ha az egész jelenségéhez valódi győzelmek is társulnak, akkor egyre nehezebb lehet megállítani őt, azt viszont még nem tudni, hogyan tudná lereagálni a vereségeket, vagy egy másik jelölt felívelő momentumát. Viszont mivel Trump nem hagyományos irányból közelíti meg a politikát, ezért nincs mamut szervezeti háttere, sem pedig politikai gurukkal megspékelt, olajozott kampánygépezete Iowában, és a legkevésbé sem járna jól vele, ha mégis hagyományos mederbe terelődne az előválasztás.

Nyolc éve az evangéliumi szavazók kedvence, a humoráról is ismert volt lelkész Mike Huckabee, négy éve pedig az idétlen pulcsijában győzelmi beszédet mondó Rick Santorum húzta be Iowát. Ted Cruz pont beleillene a sorba, és nagy szüksége is lenne a győzelemre a pont rá szabott államban. Az utolsó felmérések Trump előnyét mutatták, de Cruz nem hagyta ki a terepmunkát, a republikánusok közül a legalaposabb hálózatot építette ki Iowában, úgyhogy nem annyira elképzelhetetlen, hogy az utolsó pillanatban előzzön.

Nemcsak az számít majd azonban, hogy Trump, vagy Cruz nyeri-e meg az államot, hanem legalább olyan fontos lesz, hogyan szerepel Rubio,

aki két riválisával ellentétben nem esett az utolsó napokban, hanem pont erősödni tudott. A floridai szenátor Mitt Romney taktikáját követve a nagyobb településeken kezdett hajrázni az utolsó hetekben, de neki elsősorban nem a győzelem a fontos, hanem hogy a vártnál jobb eredményt kommunikálva fordulhasson rá New Hampshire-re. Ezzel párhuzamosan Bushéknak nem sok terep nyílik Iowában, de az ő céljuk a floridai szenátorra zúdított rengeteg negatív reklámmal leginkább az volt, hogy elkerüljék Rubio kiemelkedését, hiszen az végleg elvághatná az esélyeiket.

Élőben követjük majd Iowát

Egy jó rajt után felsorakozhatnak a támogatók egy jelölt mögé, míg a leszereplő indulók pénzforrásai hamar elapadhatnak, és árral szemben is csak ideig, óráig lehet evezni. Csak a megfelelő pénzügyi és szervezeti háttérrel rendelkező jelöltek bírhatják ki az esetleg hónapokig húzódó jelöltállítási folyamatot, a többiek fokozatosan lemorzsolódnak majd. Túlzottan előreszaladni persze nincs is értelme, ahogy Rubio kampánycsapata is mondta: amíg Iowában nem szavaztak, addig nem számítanak a felmérések New Hampshire-ben, és amíg nincs eredmény New Hampshire-ből, addig még szükségszerű, de korai a február végén szavazó dél-karolinai pollokat lesni.

Az izgalmak még csak most kezdődnek, az iowai kaukusz történéseit éjszaka a Fehér Ház blog hagyományainak megfelelően élőben közvetítjük, tartsanak velünk!

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Fergeteges Szilveszter

Fantasztikus szilveszteri vacsorával, hajnalig tartó bulikban, ismert sztárokkal töltheti el az év utolsó éjszakáját.