Tud nyerni Donald Trump a meglepetések államában?

2016-02-09T134812Z 398182666 D1BESMAUWQAA RTRMADP 3 USA-ELECTION
2016.02.09. 21:32
1 hozzászólás

Az előválasztások második államában, New Hampshire-ben folytatódik a demokraták és a republikánusok versenyfutása pártjaik elnökjelöltségéért. Iowában a republikánusok versengését felforgató Donald Trump ingatlanmágnás-megmondóember egy hete elszenvedte első vereségét, Hillary Clinton pedig csak egy hajszállal győzött kihívója, Bernie Sanders vermonti szenátor előtt – ez azonban másik állam, egészen más esélyekkel.

Kicsi, de fontos

Az egyetemeiről is jól ismert, negyed magyarországnyi államban csak 1,33 millióan laknak, azonban hiába beszélünk az Egyesült Államok 5. legkisebb tagállamáról, de az előválasztási naptárban elfoglalt előkelő helyével mégis rettentő fontos, hogy ki tud itt jó eredményt elérni. New Hampshire után általában már bőven le tud szűkülni a mezőny, és most sem teljesen elképzelhetetlen, hogy egy-egy gyengébb szereplés a pénzcsapok elapadását, és ezzel az út végét jelenti majd a világ legnagyobb politikai showjában küzdő egyes jelölteknek.

A meglepetések állama: New Hampshire
A meglepetések állama: New Hampshire
Fotó: Wikipedia

Ha csak most venné fel gyorsan az amerikai elnökválasztás fonalát, akkor a timeline-unkon azt is átpörgetheti, hogyan jutottak idáig Trumpék és Clintonék, de azt is megnézheti, mi vár még a jelöltekre.

A sajátos szabályokra épülő iowai kaukusszal ellentétben New Hampshire-ben már szokványos előválasztást (primary) tartanak, vagyis titkos szavazás van mindkét oldalon (annyi különbséggel, hogy az egyik pártot sem nyilvánosan támogató regisztrált szavazók bármelyik oldalon szavazhatnak). Azért az egyedi tradíciók itt sem maradnak el, több kisebb település már éjféltől szavazhat, és Dixville Notch-ban már tök nyilvánosan fel is írták egy táblára az eredményeket.

Bernie Sanders kemény 4 szavazattal nyert, míg a republikánusoknál az ohiói kormányzó John Kasich 3 szavazattal lenyomta a 2 szavazatot kapott Trumpot. A többieknek nem osztottak lapot.

Ennek a játékon kívül gyakorlati fontossága is lehet, nyilván nem mindegy, hogy kiknek a neve jelenik meg győztesként kedd reggel a hírekben, miközben sok választó még csak készülődik a szavazásra. Ha pedig a statisztikákban is hisz valaki, 1968 óta mindig az a jelölt kapta a legtöbb szavazatot legalább holtversenyben a republikánusoknál Dixville Notch-ban, aki később a párt hivatalos elnökjelöltje is lett. A demokratáknál sokkal nagyobb a szórás, Hillary Clinton például úgy nem kapott egyetlen szavazatot sem itt a mostanihoz hasonlóan 2008-ban, hogy akkor mégis ő nyerte meg az államot.

Nem mindig volt elég az előny

Még mielőtt a hagyományokon túllépve belemennénk a mostani esélyek taglalásába egyik, vagy másik oldalon, nem árt rögtön jelezni, hogy New Hampshire abból a szempontból is különleges állam, hogy a pollokhoz képest minden megfordulhat.

15 pontos előnnyel vezettél az utolsó pillanatig? Lehet, hogy még csak az első helyet sem sikerült megszerezned.

Néhány szemléletes példa a közelmúltból:

  • 2008-ban az iowai győztes Barack Obamát 8 ponttal Hillary Clinton elé mérték a felmérések. Ehhez képest a volt first lady tudott győzni 2,6 százalékkal.
  • 2000-ben John McCain nyolcpontos győzelmét jósolták, aztán mégis 18 ponttal nyert George W. Bush ellen (aki aztán végül megnyerte az elnökjelöltséget, és a választást is).

Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy az exit pollok szerint a New Hampshire-iek híresen későn szánják el magukat, harmaduk-felük az utolsó három napban dönt, minden ötödik pedig konkrétan a választás napján. Ezek után már mindjárt nem is kell annyira csodálkozni a látványos fordításokon. Most pedig az utolsó napokban döntő New Hampshire-i választók viszonylag magas számát észben tartva azért nézzük, mire számíthatunk.

Sandersnek áll a zászló

A demokratáknál viszonylag egyszerűbbnek tűnik a képlet. Hillary Clinton egy rövidebb periódusát leszámítva lényegében tavaly augusztus óta Sanders vezet az államban, a felméréseket összegyűjtő RealClearPolitics utolsó összesítése szerint 54,5 százalékot szerezhet, míg Clinton csak 41,2-t.

Kaukusz, primary?

Az amerikai választási rendszer egyik sajátosságát a progresszív mozgalomhoz kötik, a lényege, hogy a pártok helyett már a jelöltekről is a választók döntenek. Az Iowában és több másik államban is használt kaukusz (jelölőgyűlés) kicsit sem hasonlít egy szokványos előválasztásra. Egyszerűen összefoglalva, miután a pártok szavazói összegyűltek a kijelölt körzetekben egy nagy teremben (tornaterem, könyvtár, stb.), ott csoportokba szerveződnek. Az egyes jelöltek támogatói csoportjainak vezetői beszédeket mondanak, majd nagyjából fél-egy óra alatt megpróbálják meggyőzni a többi jelölt támogatóit, mielőtt mindenki tényleg szavazna. A kaukuszokról kicsit belülről, magyar szemmel itt olvashat bővebben.

A legtöbb amerikai államban azonban a jelöltek kiválasztásának módja az előválasztás (primary). Az előválasztásoknak két főtípusa van, a nyílt – ezeken mindenki szavazhat, tekintet nélkül párthovatartozására –, illetve a zárt, amin csak a pártok regisztrált szavazói vehetnek részt. Vannak aztán félig nyitott, félig zárt előválasztások is, például attól függően, hogy a függetlenek, vagy a regisztrációnál párthovatartozásukat meg nem adó szavazók is részt vehetnek-e.

A kaukuszokon és az előválasztásokon a jelöltek úgynevezett delegáltakat gyűjtenek, akik majd képviselik őket a pártok jelöltállító gyűlésein júliusban. Az előválasztási folyamat lényegében arról szól, ki gyűjti a legtöbb delegáltat, és biztosítja be ezzel jelöltségét.

2008-ban ugye a felméréseket meghazudtolva tudott itt nyerni Clinton, és férjének, Bill Clintonnak is meghozta a comeback kid nevet, miután ugyan csak második lett, de a várakozásokhoz képest jobban szerepelt 1992-ben. Most mégis Sanders a toronymagas esélyes, és nem csupán a felmérések számai miatt. Egyrészt a szomszédos Vermont állam szenátoraként jól ismerik, másrészt a magát demokratikus szocialistának valló, a többek között a jóléti állam kibővítése, és az ingyenes felsőoktatás mellett kampányoló Sanders hihetetlen népszerű a fiatalok, valamint az állam fehér, liberális szavazói között, és a legutóbbi vitán is energikusabb volt, mint Clinton.

Miközben Clintonék csatasorba állították Bill Clintont is, a vermonti szenátor háromszor többet költött tévéhirdetésekre az utolsó két hétben, mint ellenfele. Nem véletlenül, az iowai kvázi döntetlennel legitim kihívóvá előlépő

Sandersnek nagyon kell az igazán nagy győzelem, hogy lendületet vehessen a következő két állam, Nevada és Dél-Karolina előtt.

Iowában is az látszott ugyanis, hogy nem tudta jelentősen kiszélesíteni bázisát, miközben a Nevadában fontos latino, és a Dél-Karolinában fontos fekete szavazók, valamint általában például a nők és az idősebbek között Clinton vezet, és a későbbiekben is ő az esélyes.

Ha Clinton valami csoda folytán fordítana, az hatalmas csapás lenne Sanders kampányára nézve, hiszen akkor egy kifejezetten neki fekvő államban, lényegében a szomszédban szenvedne vereséget. A volt first lady saját belső felmérései sem jósoltak azonban győzelmet, ezért az elsődleges célja inkább az lehetett, hogy relativizálja az esetleges vereséget, egy 10 ponton belüli különbség erre már elég is lehet.

Egy érdekes szempontként még a végére: az is számíthat, hogy a párthovatartozás nélküli, de regisztrált szavazók vajon nem vonulnak-e át inkább a többszereplős, első olvasatban szorosabbnak ígérkező republikánus előválasztásra.

Ki tud-e emelkedni valaki?

A republikánusoknál New Hampshire ugyanúgy vízválasztó lehet, mint ahogy Iowa is az volt. Több mérsékeltebb, a pártelit kegyeit kereső jelöltnek ugyanis fikarcnyit sem számított, milyen eredményt ér el a konzervatív szárnynak kedvező nyitó államban, de ha itt sem tud jól szerepelni, akkor már elég közel kerülhet a roló lehúzásához.

Iowát a Tea Party-bázist adó, evangéliumi szavazókra is építve megnyerte Ted Cruz texasi szenátor, a szenátus egyik legkonzervatívabb tagja. Mögötte a felmérésekhez képest alulteljesítve második lett Donald Trump, de szorosan a nyakán futott be harmadiknak Marco Rubio floridai szenátor. Rubio ennek megfelelően behúzott néhány fontos-kevésbé fontos támogatót, és elindult felfelé a felmérésekben New Hampshire-ben. A Trump ámokfutását és Cruz erősödését egyaránt szörnyülködve figyelő pártelit már szívesen besorolna végre egy támogathatóbbnak és a november 8-i elnökválasztáson is megválaszthatónak ítélt jelölt mögé. A mérsékeltnek szintén nem nevezhető, de

ügyesen helyezkedő Rubio célja pont az volt, hogy ezt az űrt töltse be.

Ha Rubio megnyeri New Hampshire-t, akkor lényegében elég valószínű, hogy számos fontos pénzügyi támogató és republikánus politikus sorakozik fel mögötte, a hasonló célokkal induló mérsékelt jelöltek pedig hamar bajba kerülhetnek. Aztán jött a szombat esti vita. Ezen tudni lehetett, hogy Rubio céltábla lesz, de Chris Christie New Jersey-i kormányzó kifejezetten hatékonyan támadta be a floridai szenátort, akit tapasztalatlannak, és az előre bebiflázott válaszokat ismételgető jelöltnek állított be. Rubio meg simán elmondta négyszer ugyanazt a kijelentését, amit aztán összevágtak az utána következő műsorokban is.

Ez így most azt jelenti, hogy a RealClearPolitics utolsó összesítése szerint Trump 31,2 százalékkal vezet, mögötte pedig négy jelölt van 11,5-14 százalék között. Lássuk, ki mire számíthat:

  • Donald Trump. Az ingatlanmágnás az iowai kaukusz után még visszafogottan nyilatkozott, de aztán nekiment Cruznak, és a vitán is újra elemében volt. Trumpot biztos győztesnek jósolják a felmérések, éppen ezért annál nagyobb bajba kerülhet, ha megint nem sikerülne nyernie. Már csak azért is, mert ez azt bizonyítaná, hogy a felmérésekben messze felülmérik, ami következő államokra nézve is perdöntő lehet.
  • Ted Cruz. Iowát megnyerte, de New Hampshire azért inkább a másik véglet, egy ennyire konzervatív jelöltnek nem sok lapot szoktak itt osztani. Ennek ellenére is esélye volt a második hely megszerzésére is a felmérésekben, de alapvetően már egy 10 százalék feletti eredménnyel is elégedett lehet (=veszteség minimalizálás itt is).
  • Marco Rubio. A saját szempontjából szinte győzelemmel felérő iowai harmadik helyével a várakozásoknak megfelelően lendületet vett, a vita azonban beütött, és papíron nem kedveztek neki az utolsó napok. Más kérdés, hogy New Hampshire-ben is van hagyománya az esélytelenebbnek ítélt jelöltek megtámogatásának. Az elsődleges célja ugyanaz, mint innentől a többieknek is: ha Trumpot nem is előzi meg, de a többiek előtt kell végeznie.
  • John Kasich. Az ohiói kormányzó mindent New Hampshire-re tett fel, magasan az országos átlaga felett áll a felmérésekben, és úgy tűnt, hogy ő tudott leginkább erősödni az utolsó héten. A vita után ő nem szedte darabokra Rubiót, inkább pozitív üzenettel próbált kampányolni. Az is segíthet neki, hogy az éjfélkor már szavazó kis faluban, Dixville Notch-ban Trumpot legyőzve sikerült nyernie, ez pedig mindenhol ott virított a reggeli hírekben.
  • Jeb Bush. Az egykor rekordnépes republikánus mezőny egykori legnagyobb neve hosszas szenvedés után alaposan visszacsúszott országosan a felmérésekben, viszont New Hampshire-re nagy energiákat összpontosított. Nagy kérdés, hogy a beleölt dollármilliók és a szervezeti háttér elég lesz-e arra, hogy a volt floridai kormányzó a közvetlen riválisai előtt végezzen. Egy szinte elképzelhetetlenül nagy hajrával sikerülhet, ellenben elég kínos helyzetbe kerülhet, ha végül nem éri el a 10 százalékot. Mondjuk bátyját, George W. Busht is kiküldték már a következő államba, Dél-Karolinába kampányolni, úgyhogy valószínűleg ott még akkor is találkozunk majd vele.

Chris Christie New Jersey-i kormányzó hiába határozta meg az utolsó vitát, amikor nekiment Rubiónak, Ben Carson visszavonult idegsebész pedig a bevonulási felfordulás miatt maradt emlékezetes, de egyiküknek sem ígérnek sok jót a felmérések. Ahogy az egyetlen női republikánus jelöltnek, Carly Fiorinának, a HP volt vezérigazgatójának sem, akit annyira nem ítéltek komoly indulónak, hogy a vitára sem hívták meg.

Fordítás, vagy sem

A még kiváró támogatók türelme véges, ezért nagyon nem mindegy, melyik jelölt tud felmutatni valamit, még jobb, ha esetleg meglepetést is okoz, aminek New Hampshire-ben úgyis van hagyománya. Az Iowához hasonlóan izgalmasnak ígérkező New Hampshire-i előválasztás eredményeinek alakulását éjszaka élőben közvetítjük majd a Fehér Ház blogon, tartsanak velünk!