Obama búcsúzóként egy óriási ajándékkal kedveskedne Clintonnak

2016.08.02. 22:07
11 hozzászólás

Érdekes, és a valóságtól nem is elrugaszkodott elmélettel állt elő hétfőn az egyik legfontosabb amerikai politikai lap, a Politico arról, hogyan akarja Barack Obama elnöksége záróakkordjaként egyszerre megtolni az Iszlám Állam elleni háborút, illetve a Donald Trump elleni demokrata kampányt. A lap szerint a leköszönő amerikai elnök

megsemmisítő csapást akar mérni a Kalifátusra, ami a kampányhajrában akár döntő segítséget is jelenthet Hillary Clintonnak.

A Politico szerint presztízsszempontból elsősorban a 2014-ben elvesztett Moszul, az Iszlám Állam legfontosabb iraki városának a bevétele mutatna jól. A márciusban kezdődött ostrom lassan halad előre, az iraki és a kurd csapatok településről településre tisztítják meg Irak második legnagyobb városának környékét, de a nyári kánikulában (ezekben a napokban 40-44 fok van árnyékban) a szárazföldi hadműveletektől nem lehet túl sokat várni. Moszul bekerítését követően október elejére tervezik magát a város elleni rohamot; de az efféle határidőket iraki részről hagyományosan lazán kezelik.

A Politico azt feltételezi, hogy Obama viszont ezúttal elvárja majd a pontos kezdést, hogy október végére már be lehessen venni a várost, és legyen még idő a katonai sikert szavazókra konvertálni még a november 8-i szavazás előtt. Így a lap szerint ezúttal ez is lehet majd az egyik „October's Suprise", vagyis az utolsó pillanatban érkező fordulat.

A cikk figyelmes olvasójának azonban feltűnhet, hogy a lap még név nélkül nyilatkozó kormányzati tisztségviselőket sem tudott felsorakoztatni Obama szándékának alátámasztására. Az elméletet ezért leginkább az teszi hihetővé, sőt, valószínűvé, hogy egy izgalmas elnökválasztási hajrá esetén politikai szempontból 100 százalékig logikus húzás lenne. Novemberig persze még rengeteg idő van, de a Fivethirtyeight elemzése szerint a korábbi választások azt mutatják: augusztus közepére kikristályosodnak az erőviszonyok, és hacsak nem lesz 2000-hez hasonlóan szoros a választás, akkor azért nem az utolsó pillanatban körvonalazódik, ki lesz a nyerő.

Csak akkor ostromoljunk, ha rohadtul fel leszünk készülve

A katonák már a hipotetikus időkorlátért sem lelkesednek; a közel-keleti amerikai hadműveleteket irányító parancsnokság (Central Command – Centcom) vezérkarának egyik tagja – persze név nélkül - egyértelművé is tette:

A legostobább dolog, amit tehetünk, hogy politikai indokok miatt siettetjük a hadműveletet. (...) Az iraki és kurd katonák akkor fogják megkezdeni harcukat, amikor rohadtul fel lesznek készülve, és nem előbb. Túl sok minden forog kockán.

Az amerikai tisztnek igaza van, hiszen ahogy az a moszuli helyzet bemutatásából is kitűnik, a város minden korábbi helyiségharcnál nagyobb feladat elé állítja az amerikai vezetésű szövetséget. A főleg szunniták által lakott Moszul ugyanis a kétezres évek óta iszlamista fészeknek számít, ráadásul kiválóan alkalmas a városi gerillahadviselésre: ezt 2004-ben az amerikaiak a saját bőrükön is megtapasztalhatták.

Obama eddig egyébként nem tört gyors sikerekre az Iszlám Állam elleni harcban. A katonai részvételt a légitámadásokra és a kommandósakciókra korlátozta, ehhez jött még a bőkezű anyagi támogatás (két hete például az iraki kurdokkal egy 415 millió dolláros lőszer- és kötszerkeretben állapodtak meg), illetve a ma már ezres nagyságrendűre duzzadó kiképzői és tanácsadói gárda. Ez utóbbiak szinte minden iraki és kurd egység mellett ott tevékenykednek, hogy képviseljék a hadműveleteket ténylegesen irányító Centcom akaratát. Ezzel sikerült minimálisra csökkenteni a politikai szempontból mindig kínos emberveszteséget.

Azonban a biztató iraki előretörés ellenére a közel-keleti válság távolról sincs megoldva. Az Iszlám Állam felemelkedésének megágyazó 2003-as iraki inváziót, majd a 2011-es arab tavasz demokratikus mozgalmainak támogatását ráadásul Donald Trump republikánus elnökjelölt az Obama-kormányzat és az amerikai politikai elit elhibázott külpolitikájának szimbólumává emelte (nem minden alap nélkül).

És mivel ellenfele, Hillary Clinton 2009 és 2013 között külügyminiszter volt, ezért Trump őt is felelőssé teszi a közel-keleti államrendszer felbomlasztásáért, a menekültválságért és a terrorizmusért. Ezért presztízskérdés Obamának és stratégiai kérdés a Demokrata Pártnak, hogy az elnök az Iszlám Állam legyőzőjeként álljon fel a székből.

Lesz meglepetésajándék is!

A Politico úgy tudja, hogy az USA Moszul mellett egy második, párhuzamos offenzívát is tervez, mely szintén nagyot szólna:

a Kalifátus fővárosának, a szíriai Rakkának elfoglalására, és az IS iraki és szíriai területeinek kettévágására irányulna.

Az USA török szövetségesének és a mérsékelt szír ellenzék nemtetszése ellenére Szíriában is létrehozta a maga klienshadseregét: a kurdok által dominált, de jelentős arab részvétellel működő Szíriai Demokratikus Hadsereg-et. A több tízezresre becsült SDF jelenleg is Rakka tartományban harcol, de heteken belül minden bizonnyal be fogja fejezni az Eufrátesz melletti Manbidzs városának súlyos civil áldozatokat követelő ostromát.

Katonai szempontból ráadásul Rakka prioritást élvez Moszullal szemben, ugyanis ez az IS adminisztratív központja, itt folyik a Nyugatra küldendő terroristák fejtágítása és hamis dokumentumokkal való ellátása is. Nem csoda, ha a Pentagon több illetékese is megerősítette a terv létét.

A légierő és a kommandósegységek megosztásával járó kettős csapás első pillantásra igen kockázatosnak tűnik, azonban az Iszlám Állam szervezet valójában igen ramaty állapotban van – sorra veszíti el a százezres városokat, civil és katonai infrastruktúráját leamortizálta a 2014 augusztusa óta bekapott 13 ezer légitámadás. Vezetői garnitúráját is megtépázták a célzott likvidálások, és bár a dzsihadista szervezetek általában évek alatt talpra tudnak állni vezetőik elvesztése után, rövid távon a harcedzett emíreket nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Egy szíriai támadás ráadásul jó apropóul szolgálhat a terrorizmus elleni harc orosz-amerikai koordinációjára, melyről John Kerry amerikai külügyminiszter már tárgyalt is Szergej Lavrovval, orosz kollégájával.