Egy ötöd Őszöd sincs a WikiLeaksben

2016.10.28. 07:04
8 hozzászólás
Majdnem három hete szivárognak már a WikiLeaksen keresztül Hillary Clinton stábjának levelei. Ezeken keresztül mindenki betekintést nyerhetett abba, milyen számításokkal teli, piszkos dolog is a politika. Az orosz hekkerek és Julian Assange közös ajándékcsomagja Trumpnak azonban bunkerromboló bombák helyett csak petárdákkal volt tele, melynek pukkanását alig hallani a kampányzajban.

Érdekes, hogy miután a legdurvább, normális esetben politikai öngyilkossággal felérő politikai balhék is simán lepattantak Donald Trumpról, végül üzleti- és főleg magánéleti botrányaival sikerült komolyan megfogni őt. Ezek olyan durva és ijesztő képet festenek Trumpról, hogy mellette egyelőre elsikkad a Hillary Clinton gázosabb ügyeit megszellőztető újabb WikiLeaks-csomag.

A 2008-ra is visszamenő leveleket tartalmazó csomagot John Podesta, Clinton kampányfőnökének gmailjéről csente el a Fancy Bears orosz kötődésű hekkercsapat egy kamu biztonsági figyelmeztetés segítségével (a hekkereknek nem sikerült nyom nélkül végrehajtani az akciójukat, ezért azonosították őket). A levelezésből október 7. óta minden nap nyilvánosságra hoztak egy adagot – jelenleg már több mint 30 ezerre rúg az emailek száma. Szakértők szerint a levelek túlnyomó többsége hiteles lehet, de a tömeges szivárogtatásoknál bevett gyakorlat, hogy a hiteles levelek tömegei közé egy-egy koholmányt is becsempésznek. A demokraták nem kommentálták a levelezés hitelességét, de árulkodó, hogy nem is tagadtak semmit.

(Korábban többek között itt, itt és itt is írtunk már a WikiLeaksen kiszivárgott információkról, például arról, hogy Clinton egy Wall Street-i beszédében azt mondta, szükség van nyilvánosan képviselt és magánvéleményre is.)

Ezek tökéletes képet adnak egy kampánycsapat működéséről és történéseiről, és számos jelentéktelen információ mellett – például Hillary véleménye a Doctor Who-ról tartalmaznak közepesen, és keményebben kellemetlen dolgokat is. Nyíltan beszélnek például arról a dilemmáról, elfogadhatnak-e a külföldi lobbistáktól pénzt, miközben hazai lobbistáktól simán elfogadnak. Ilyen levelezések főleg a Clinton alapítvány globális működése miatt folytak, és az is érdekes lehet, hogy Bill Clinton pénzsóvárságáról különösen szarkasztikusan beszéltek a stábban.

Hillary Clintont az is kellemetlenül érintette, hogy nyilvánosságra került nyolcvan oldalnyi leírat a Wall Streeten zárt körben elmondott beszédeiből, melyekben a jelölt néha eléggé másként beszél a pénzvilágról, mint a nyilvánosság előtt. A Goldman Sachs bankárainak például a közös munkát méltatta, mellyel a 2001-es terrortámadás után pénzügyi értelemben sikerült újjáépíteni a Wall Streetet. A kettős beszédet a tévévitákban aztán annak rendje és módja szerint a vitavezetők a jelölt fejére is olvasták.

Az emailek egy részében – különösen a kampány előkészítéséről szólókban – a stáb elég komolyan kritizálja magát a Főnököt: 2015 elején egy külső szakértő megállapította, Hillary Clinton semmivel nem bizonyítja, hogy ő valóban a jövő embere lenne. Egy frissebb csomagból pedig kiderül, hogy a befolyásos demokrata aktivista Neera Tanden a 2008-as demokrata előválasztás fináléjában azt írta Podestának, Clinton behozhatatlan hátránya ellenére

ma sem ismeri el a választási vereséget, sőt, a közeljövőben sem (...) Az előbbi bölcs döntés, az utóbbi őrültség.

De Amerikában azért is nyálazták át az újságírók alaposan a leveleket, mert arra számítanak, hogy jobb képet kaphatnak arról, mit várhatnak attól az embertől, aki harminc éve politikai maszkot visel, de aki a felmérésekből kiindulva hamarosan minden bizonnyal megkapja a világ legerősebb hatalmi jogosítványait. Egyelőre azonban semmi olyan jellemvonása nem került napvilágra, melyet korábban ne ismerhettünk volna meg:

  • Nem egy spontán ember
  • Kiváló tervező és a mikromenedzsment is az erőssége (mondjuk ahogy a Vox szarkasztikusan megjegyzi: Jimmy Carter is maga ellenőrizte, ki használja a Fehér Ház teniszpályáját)
  • Jó csapatot képes maga köré toborozni, és meg is bízik tanácsadóiban
  • Nehezen kér bocsánatot, amit a stáb különösen az emailbotrány kapcsán nehezményezett

Az emailekből Trump stábja persze igyekezett minél több állítást kiragadni és azokat minél drámaibb körítésben tálalni. Legutóbb a jelölt például kitweetelte, hogy egy nyolc éves Podesta-emailből kiderül, hogy a közvélemény-kutatók tudatosan felülmérik Hillary Clintont, azaz ők is közreműködnek a szerinte csalások hálózatán alapuló rendszer fenntartásában. Az egész balhé azonban csak egy kutatói szakkifejezés – nyilván tudatos – félreértéséből eredt. Ugyanis a kampánycsapatok belső polljairól volt szó az adott levelezésben.

Az viszont a liberális sajtóban is elég komoly szemöldökráncolást váltott ki, hogy a Clinton Alapítványnak 12 millió dollárt folyósított a marokkói király – miközben az ország nyugat-szaharai ténykedése minimum aggályos az emberi jogok szempontjából. Többen is azt pedzegették, hogy vajon milyen befolyást szerezhettek külföldi vezetők Clinton felé.

A Fox News arról is beszámolt, hogy a Clinton kampányát több tízmillió dollárral támogató Soros György munkatársain keresztül kapcsolatban volt a demokrata jelölt stábjával. Többször is jelezték, hogy milyen témákat tart az üzletember a legfontosabbnak, és a levelek szerint többek között közvetítőket is javasolt például Albániába 2011-ben az akkor külügyminiszter Clintonnak. „Azt hiszem, George inkább foglalkozik általában politikai kérdésekkel, mint a kampánnyal. Egy külön emailben elküldöm majd George legutóbbi gondolatait a migrációs válságról, amelynek nagyon sok időt szentel. A másik nagy aggodalma ezekben a napokban Ukrajna" – írta egyik szóvivője egy elmúlt években Podestának küldött emailben.

A legújabb szivárogtatási körből pedig arra is fény derült, hogy Bill Clinton megbízottjai hogyan szereztek dollármilliókat az exelnök és elnökjelölt felesége alapítványának. Egy 12 oldalas leiratból ugyanis kiderül, hogy Doug Band nevű segítőjük tanácsadócégén keresztül egy valóságos "Bill Clinton Zrt.-t" irányított: jól fizető fellépéseket szervezett, anyagi támogatókat kerített az alapítványoknak és egyéb, természetbeni juttatásokat és szívességeket, például ingyenes utazásokat is intézett a Clinton házaspárnak.

A meggyőzött vállalatok között volt például a Coca-Cola és a fontos üzleti hírforrásokat birtokló Dow Jones, de bankokkal is tárgyaltak, egy iskolától pedig évi 3,5 millió dollárt kapott Bill Clinton egy tiszteletbeli elnöki posztra. A levélváltás alapján egyébként a dolog Clintonék lányát, Chelseat is zavarta, aki túlzásnak érezte, hogy Doug Band beosztottjai gyakran a tudtuk nélkül üzletelnek a Clintonok nevével, az ő nevükben.

Bár az amerikai sajtóban sokan arról beszélnek, hogy a Podesta-levelek, illetve az alapítványról fényre került ügyek megerősítették a legrosszabb benyomásokat Clintonékkal kapcsolatban, egyelőre mégsem robbantak túl nagyot, Clinton előnyét nem ingatták meg. És bár a választásig még csaknem két hete van a WikiLeaksnek a legszaftosabb levelek nyilvánosságra hozására – már ha vannak ilyenek –, könnyen lehet, hogy egy durvább ügy kibontására már kevés lesz az idő. A relatív sikertelenségnek több oka is van:

  1. A célzatos időzítés: a csomagot pár perccel azután tették fel a netre, hogy a Washington Post nyilvánosságra hozta Trump nőkről tett megjegyzéseinek hangfelvételét.
  2. Az egyoldalúság: a WikiLeaks lényegében kizárólag Hillary Clintonnal fogllalkozik, nem bolygatott egyetlen Trumphoz köthető ügyet sem – pedig lehet, hogy mondjuk az ő kaukázusi üzleteivel kapcsolatban is felszínre lehetett volna hozni néhány érdekességet. A WikiLeaks ki is adott egy felhívást, hogy Trumpról szóló anyagokat is várnak szivárogtatóktól.
  3. Az orosz kapcsolat: a sokak által az orosz titkosszolgálatokhoz kötött hekkertámadások miatt a demokratáknak nem volt túl bonyolult az „orosz támadás az amerikai demokrácia ellen” narratívájába beilleszteni Assange orosz forrásból táplálkozó szivárogtatásait.
  4. Trump: a jelölt személyes pénzügyi sumákságai, a választás el-nem-ismerésével való fenyegetőzése és legfőképpen zaklatási ügyei sokkal többet nyomnak a latba, mint a politika homályzónájából érkező emailek, melyek semmi olyan meglepőt nem árulnak el az amúgy is csak a kisebbik rossznak tartott Hillary Clintonról, melyet a választók ne tudtak vagy feltételeztek volna róla.

Az előválasztás alatt mindent megváltoztathatott volna

Legjobban egyébként Bernie Sanders hívei dühönghetnek, hiszen ha Assange ugyanezeket az információkat az előválasztási kampány idején bírta volna kiszivárogtatni, akkor lehet, hogy a demokraták valóban egy kétes ügyektől mentes jelöltet választottak volna meg. Hiszen az email-anyag több ponton is passzolt volna Bernie Sanders nagytőke- és mutyiellenes kampányába, és az is kiderült például, hogy milyen támadásokkal készültek Clintonék a vermonti szenátor ellen.

Julian Assange
Julian Assange
Fotó: Axel Schmidt

Az a tény, hogy Assange – akinek az internethozzáférését Ecuador korlátozta a londoni nagykövetségén a szivárogtatások közben – az előválasztás alatt egyetlen Wall Street-i beszédet sem hozott nyilvánosságra, egyes vélemények szerint perdöntő bizonyíték arra, hogy nem a közéletet akarja megtisztítani, hanem saját – vagy orosz – politikai agendája szerint szivárogtat.