Ambrus
-7 °C
3 °C

JELÖLTEK

2000.07.25. 15:09
Kapcsolódó cikkek (1)
Republikánus

George W. Bush, Texas kormányzója

logo1 Talán az ifjabb George Bush-ról a legkönnyebb megtippelni, hogy milyen elnök lenne, mert - Al Gore-t leszámítva - ő az egyetlen, aki valóban tudja, hogy mit jelent kormányozni. A magát a republikánus párt mérsékelt, baloldali szárnyán elhelyező texasi teljesítménye valóban figyelemreméltó. Bár Texas azelőtt demokrata fellegvárnak számított, neki sikerült magát újraválasztatnia, méghozzá a spanyol ajkú kisebbség támogatásával, akiknek nyelvét maga is beszéli. A "részvétteljes konzervatizmust" jelszóvá tevő Bush valójában azonban minden, csak nem baloldali: a szövetségi államok közül Texas költi a legkevesebbet szociális kiadásokra, hivatalba lépése óta szó szerint virágzik a börtönépítő-ipar, és itt végzik ki a legtöbb embert az egész országban. Az állam szintén élen áll az ipari környezetszennyezésben, jelezve, hogy Bush nem szorongatja meg túlságosan a korporációkat. A fegyverviselés kérdésében újabban mérsékeltnek tűnik (bár Texasban mindenki viselhet fegyvert), viszont az abortusz kemény ellenzése szintén inkább a párt jobboldalához köti Bush-t. Egyes, homoszexuálisokat diszkrimináló törvények támogatása szintén.

Gyenge pontja, hogy még független kommentátorok is úgy vélekednek, a kormányzó nem egy intellektuális alkat és "nincs meg a kellő súlya" ahhoz, hogy elnök legyen. Rámutatnak arra, hogy gőze nincs a külpolitikához, és saját bevallása szerint is "unja" a hosszú könyveket, kizárólag újságot és thrillereket olvas. Kritikusai szerint Bush több külcsíny, mint tartalom, aki a kényes kérdések alól igyekszik kibújni (ez a kampány megkezdéséig a legtöbb fontos témára igaz volt). Emellett azonban a texasi médiaoldalról a legerősebb az indulók közt, és kormányzati múltja mutatja, hogy aligha ostoba. Ő rendelkezik a legkidolgozottabb programmal versenytársai közül, bár adócsökkentési terveit kritizálták, mint túlzót és felelőtlent.

Ami múltját és családi hátterét illeti, a kormányzó nem érezheti magát egyedül a rendre politikai dinasztiákból származó indulók közt. Nagyapja Connecticut állam szenátora volt, apja pedig előbb az Államok ENSZ-nagykövete, később a CIA igazgatója, alelnök, végül elnök lett. Testvére Florida állam kormányzója. George W. ("dubya") maga azonban nem éppen apja nyomdokain haladva kezdte pályafutását: nem volt különösebben jó tanuló a Yale-en, inkább ivással és bulizással töltötte az időt, hogy aztán az előbbiből csak nagy nehezen tudjon kikeveredni, évekkel később. Vietnámot egy légibázison vészelte át a hátországban, spekulációknak engedve utat, hogy a család közbelépett a fiú életét megóvandó. Később nagy vagyonra tett szert az olaj- és a baseballüzletben. Választott hivatalt 1992 óta tölt be, mint kormányzó, ezt megelőzően már megpróbált egyszer - sikertelenül - bejutni a képviselőházba. Nős, két gyermek apja.

Elemzők szerint az előválasztási idény és a John McCain elleni csatározás erősen megviselte Bush-t. A kormányzó, akinek ereje nagy részben arra épült, hogy sikeres és támogatott ember benyomását keltette, csak nehézkesen tudott győzni az arizonai szenátor ellen, aki viszont a republikánus establishment és a washingtoni érdekcsoportok ellen lázadó, független politikus szerepében tetszelgett - meglehetős sikerrel. Kettejük párharca a pártnak tett sem túl jót, ami ismét hasadni látszik a liberálisabb, reformer, és a konzervatív, vallásos szárny közt.

A viadal közben Bush, akit programjának nem egy pontja reformerré emel, a párt jobboldalára sodródott, ahogyan a hagyományos (és igen erős) konzervatív csoportok támogatásával igyekezett megnyerni a jelölőversenyt. Sokat ártott valószínűleg a szociális kérdésekben igen konzervatív, fundamentalista vallásos szárnyra való támaszkodás. Programjának olyan reformelemeit, mint például a szegények különféle jótékonysági szervezeteken keresztüli segítése, lassan "elfelejtette", és hagyományosabb republikánus szlogenekkel állt elő.

A kormányzónak azonban, a média kezdeti kételkedésétől kísérve, sikerült visszakormányoznia kampányát a politikai középre. Olyan, hagyományosan a demokratákhoz közel álló, területeken állt elő reformelképzelésekkel, mint az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer. Programja több ponton is eredeti: lehetővé tenné például, hogy a biztosítottak befektetessék, megforgassák megtakarított pénzüket. Bush ajánlatainak egyes elemei megjelentek a demokrata elnökjelölt, Al Gore programjában is.

Ügyesen megválaszolta az alkalmasságát és tapasztalatát - különösen külpolitikai kérdésekben - firtató kérdéseket is, amikor Dick Cheney-t választotta maga mellé alelnökjelöltül. A volt védelmi miniszter ugyan a párt keményen konzervatív szárnyáról származik, tapasztalatát és éleslátását nem vitatja senki. Külügyminiszteréül valószínűleg a fekete bőrű Colin Powellt jelölné Bush, aki - Cheney alatt - vezérkari főnökként dolgozott az Öbölháború idején, szintén az idősebb Bush adminisztrációjában.

  • George W. Bush


    Demokrata

    Al Gore, alelnök

    Al Gore, jelenlegi alelnök, bár igazából nem nevezhető szürke alaknak és politikusnak, sokáig pontosan ennek az image-nek a lerázásával volt elfoglalva. Többen úgy tartják, hogy nem elég határozott karakter, nem "vezetőtípus", valamint az alelnökösködéssel eltöltött nyolc év túlságosan a clintoni politizáláshoz és stílushoz köti. Kampányának jelentős része ennek az image-nek a megváltoztatására, illetve saját karakterének kihangsúlyozására, Clinton árnyékából való kilépésre irányul.

    Az alelnök a párt liberális szárnyához tartozik, a környezetvédelem és a technológia a mániája (tőle a származik az "információs szupersztráda" kifejezés). Alelnökként elsősorban az orosz-amerikai kapcsolatok, illetve a szövetségi bürokrácia lefaragásának felelőse volt.

    Al Gore, ahogy mondani szokás, "egész életében politikai szerepre készült". Családja, bár Tennessee államból származik, a washingtoni politikai elit tagja. Apja demokrata szenátor volt, ő pedig, bár ellenezte a háborút Vietnámban, az egyetem elvégzése után önként jelentkezett, nehogy apja választási esélyein rontson. A háború után újságíróként dolgozott, majd, mindössze 28 évesen, elfoglalta apja régi helyét a képviselőházban. A szenátusba 1977-ben került be. Indult az elnökségért 1988-ban, majd a kudarc után 1992-ben Bill Clinton alelnökjelöltje lett. Nős, négy gyermeke van.

    Bush és McCain párharcához valamelyest hasonló viadalban kellett Gore-nak is résztvennie, hogy elnyerje pártja jelölését. Az alelnök harca Bill Bradley-val azonban lényegesen könnyebb volt, és inkább erősebbé, mint gyengébbé tette őt. Elemzők egybehangzóan úgy vélekednek, hogy Gore bebizonyította, markáns személyiséggel rendelkezik, tud küzdeni, határozott vezető válhat belőle. A kampány során képes volt arra, hogy kilépjen Clinton árnyékából, részben el tudta magát távolítani a Fehérház botrányaitól, miközben nem volt szégyenlős, amikor az adminisztráció sikereiről beszélhetett. Többen rámutatnak azonban, hogy Gore továbbra is az "unalmas jelölt" - semmi nincs benne abból a hévből, amivel Bradley az egészségügy reformjáról beszélt, és programja, valamint egész kampánya a tradicionális demokrata szavazókhoz szólt. Inkább konzervatív, mint radikális, és Bush-hoz hasonlóan a hagyományos politikai elit tagja.

    Az előválasztási idényt követő hónapok kampányolása nem ment túlságosan fényesen Gore számára. Kampánya érdektelennek, gyakran szétesőnek tűnik, ötletei gyakran túl konzervatívnak és laposnak. Nem egyszer a Bush-stáb elképzelései jelennek meg programjában, rövid késéssel, némi átalakítással.

  • Al Gore


    Reformpárt

    Pat Buchanan

    Buchanan, aki eredetileg a republikánusok sorait erősítette, régivágású konzervatív, aki szolgált már a Nixon-adminisztrációban is. Újabban a jobboldali politizálás legszélére sodródott, könyvet írt izolacionista nézeteiről, jezsuita neveltetésének megfelelően pedig szociális kérdésekben is igen konzervatív. Politikai üzenetének lényege újságíró korában alakult ki: a politikai elit elvesztette kapcsolatát az "igazi, dolgozó Amerikával", amit ellenben ő "őszintén képvisel". Konzervativizmusa valamelyest különbözik a hagyományos republikánus elvektől: ellenzője például a szabadkereskedelemnek, izolacionizmusa pedig inkább idézi a századelő bezárkózó Amerikáját, mint a jelenlegi aktív szuperhatalmat. Buchanant több ízben vádolták antiszemitizmussal, és kritikák érték azért is, mert fennen hangoztatta: Amerikának semmi dolga nem volt Hitlerrel és a nácikkal, a háború hiba volt.

    Buchanan 1938-ban született római katolikus családban. Újságírói tanulmányokat folytatott, majd 1966-tól Richard Nixon tanácsadójaként dolgozott. A hetvenes években visszatért eredeti szakmájához, nehézsúlyú jobboldali kommentátorként vált ismertté, majd a Republikánus Pártban kezdett politizálni. Mindkét megelőző választáson indult, megszorongatva mind George Busht 1992-ben, mind Bob Dole-t 1996-ban. Ezúttal is igen aktív, pörgős kampányra kell részéről számítani.

  • Pat Buchanon


    Zöldpárt

    Ralph Nader

    Ralph Nadernek ez a második kísérlete az elnöki poszt elnyerésére, 1996-ban már indult, összegyűjtve hétszázezer szavazatot. Ezúttal azonban könnyen lehet, hogy a zöldek színeiben leszorítja a Reformpártot arról a harmadik helyről, amit az sikeresen tartott a kilencvenes években. A Nader mögött álló párt - érdekes módon ő maga nem párttag - azonban nem a jobbszélről, Bush oldaláról szipkázhat el szavazatokat, hanem a baloldalról, Al Gore dolgát nehezítve meg.

    Nader része annak a folyamatnak, ami a globalizáció felerősödésével és gyorsulásával figyelhető meg még az egyébként erősen liberális amerikai közéletben is. Nader, aki egész életét a korporációk elleni küzdelemmel töltötte, ellenzi a szabadkereskedelmet, protekcionista és környezetvédő. Tüntetésszervezőként jelen volt a seattle-i WTO-konferencián. Establishment-ellenes kívülálló, és a washingtoni elitet egyre jobban megunó Amerikában üzenete válaszra találhat (Nader augusztus elején hat százalékon állt a közvélemény-kutatásokban, szemben a reformpárti Buchanan két százalékával). Ellenzi Amerika NAFTA- és WTO-tagságát, de fellépést sürget olyan nemzetközi szervezetek ellen is, mint az IMF vagy a Világbank. Politikájának fontos részét képezik olyan polgárjogi témák, mint a szövetségi kormányzat beszámoltathatóbbá, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé tétele.

    Nader 1934-ben született Connecticutban és Princetonban, illetve a Harvardon járt egyetemre, ahol jogot tanult. A hatvanas években részt vett azokban a kutatásokban, amik az autókban a biztonsági övek és a törésmentes üvegablakok rendszeresítéséhez vezettek. A hetvenes években munkajogi kérdésekkel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel, illetve a korporációk befolyásának vizsgálatával foglalkozott.

    Ha jól teljesít, komoly bajba sodorhatja Al Gore-t, hiszen a demokraták szavazótáborában megtalálhatóak a szakszervezetek, globalizáció- és korporációellenes civil szervezetek, illetve környezetvédők egyaránt. E csoportok mind vonzónak találhatják Nader programját, különösen, hogy a zöldpolitikusnak nagyon nagy tekintélye van ezekben a körökben.

  • Ralph Nader

    Futottak még...