Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Kirakósjáték

2000.11.29. 14:44
Az amerikai elnökválasztási válság a negyedik hetébe lép, de ma még mindig csak egy dolog tudható biztosan: az egyszerű technikai problémaként indult, majd viharos gyorsasággal az alkotmányos válság irányába eszkalálódó ügy azoknak a meggyőződését fogja tovább erősíteni, akik szerint az amerikai demokrácia már eddig is csupán a hatalommal bírók színjátéka volt. Ezt a benyomást fogja alátámasztani az a most már egyre valószínűbb lehetőség, hogy a választások kimenetele a bírósági tárgyalóteremben, a szélesebb közönség számára kevésbé érthető jogi eljárás alapján dől el. Ez ugyanis óhatatlanul azt a látszatot kelti, hogy az egymással szembenálló felek dohányfüstös hátsó szobákban, magukat a választói akarattól függetlenítve döntik el a nemzet legfontosabb tisztségének a sorsát.

"A látszat: a felek dohányfüstös hátsó szobákban, magukat a választói akarattól függetlenítve döntik el a nemzet legfontosabb tisztségének a sorsát."
Holott ez a látszat nem fedi a valóságot. Eltakarja ugyanis azt a triviális tényt, hogy az összes bonyodalomra nem került volna sor, amennyiben a szavazás végeredménye nem ennyire valószínűtlenül szoros. A válság (ami egyébként ezen a ponton még nem annyira alkotmányos, mint inkább demokráciaválság) terebélyesedésében persze jelentős szerepet játszott a két főszereplő viselkedése a választásokat közvetlenül követő napokban. Bizonyára maguk sem mérték fel minden lépésük következményét, de mára már biztosan állítható, hogy a végül hivatalát elfoglaló elnöknek nem áll majd rendelkezésére az a népi mandátum, ami az elnöki feladatok ellátásához feltétlenül szükséges.

Miként a New York Times egyik vezércikke írta, földi bíróság nem hozhatja helyre az összes szabálytalanságot, ami ezen a választáson történt. Márpedig valamilyen formában bírói ítélet tesz pontot (legalábbis technikai értelemben) a válságfolyamat végére, hiszen az egyetlen teljes értékű, tiszta megoldás, az egész országos választás megismétlése sem a két jelölt, sem pedig a választópolgárok közössége számára nem elfogadható. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb csorba esett az elnöki tisztség tekintélyén.

"A válság ezen a ponton még nem annyira alkotmányos, mint inkább demokráciaválság."
A kérdés ma már inkább az, hogy elkerülhető lett volna-e a mai helyzet kialakulása, ilyen hihetetlenül szoros eredmény mellett. A válasz első része az, hogy nem, hiszen jogi tény, hogy a floridai állami törvények bizonyos különbségnél kisebb választási eredmény esetén kötelezően előírják az újraszámlálást. Ennyiben kényszerű volt, hogy az elnökválasztás végeredménye nem vált egyértelművé november 7-én, annak szokásos módja szerint.

A válasz második része az, hogy igen, és végső soron a két jelölt lépései eszkalálták a válságot. A felelősség nagyobbik része Busht terheli, aki - figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy semmiféle hivatalos végeredmény nem született még - azonnal a választások után megválasztott elnökként kezdett viselkedni, akitől legfeljebb csalárd módon elvehetik jogos jussát. A legmesszebbre akkor ment, amikor mindössze két nappal a választások után már átmeneti kormány megalakításáról beszélt, és megnevezte remélt jövendőbeli kabinetje több tagját. Ez teljesen indokoltan bőszítette fel a demokrata tábort, amely joggal hivatkozhatott arra, hogy Bush-nak a közvélemény megdolgozását célzó gesztusainak semmiféle tényleges jogi alapja nincsen, technikailag és valóságosan a választási folyamat még nem zárult le.

"Márpedig valamilyen formában bírói ítélet tesz pontot, legalábbis technikai értelemben a válságfolyamat végére."
Ez viszont azonnal hibás reakciókat váltott ki Gore-ból és környezetéből. Kevés csodálkoznivaló van azon, hogy ekkora tét esetén a jelöltek az összes kínálkozó alkalmat megragadják. Nem is nagyon lehet kifogásolni, hogy a demokraták - élve kézenfekvő, törvényadta lehetőségükkel - ragaszkodtak a kézi újraszámláláshoz a leginkább vitatott megyékben. Azonban a Gore-tábor nem állt meg itt.

A nevezetessé vált, valóban kissé nehezen megfejthető Palm Beach-i szavazólapokra hivatkozva kezdettől fogva ,,lebegtette" annak a lehetőségét, hogy az újraszámlálási lehetőségek végére érve méltányossági alapon támadja meg a floridai végeredményt. Miért volt ez helytelen? Először is, a választási eredmény tudatos elferdítése fel sem merülhet ebben az esetben. Másodszor, bár a szavazólap valóban a kelleténél kevésbé volt világos, nézetem szerint némi figyelemmel teljes egyértelműséggel megállapítható volt, hogy melyik jelöltre miként kellett szavazni. Ezt alátámasztja az is, hogy mindent összevetve a szavazóknak csak egy csekély hányadát vezette félre a zavaros ábra. Persze, minden szavazat számít, és minden szavazó szavazati jogát a lehető legmesszebb menőkig biztosítani kell.

Mégis a félreértések viszonylagosan alacsony aránya miatt igenis joggal merül fel a közérdek kérdése, az intézményes stabilitás és nem utolsósorban a többi szavazó joga, hiszen a procedúra vészes elhúzódása esetén könnyen előfordulhat, hogy valamennyi floridai szavazat elvész, amennyiben december 12-ig nem sikerül az állam elektorait megválasztani. És végül: egyáltalán nem mellékes szempont, hogy egy demokrata választási tisztviselő tervezte a sokat vitatott szavazólapot, és az ellen a demokraták a választások előtt egyszer sem emeltek kifogást. Ez azért nem elhanyagolható szempont, mert a választási bizottságok és egyéb felügyelő szervek két- illetve többpárti felépítésének éppen az a hivatalos indoklása, hogy utóbb egyetlen fél se hivatkozhasson méltánytalanságra, észrevételeiket időben, a választások előtt kell megtenniük.

"Gore-nak az elmúlt három hétben meg kellett volna találnia azt a pillanatot, amikor méltósággal visszavonulhatott volna a küzdelmekből."
Bár ez az implicit fenyegetés nem segített tisztázni a helyzetet, nem nélkülöz minden alapot. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az újraszámlálási folyamat során soha, egyetlen pillanatra sem állt Gore-nak a zászló.

Nézetem szerint, ha Gore az elnöki cím tekintélyét és az amerikai demokráciába vetett állampolgári bizalmat valóban sokra tartotta volna, akkor az elmúlt három hétben képes lett volna megtalálni azt a pillanatot, amikor méltósággal visszavonulhatott volna a küzdelemből. Kétségtelen, hogy a republikánusok arroganciája ezt nem segítette elő, és kétségtelen az is, hogy valószínűsíthetően (bár nem bizonyosan) Gore teljesen tiszta körülmények között nyert volna Floridában. Mégis személyes ambícióit a demokratikus politika tekintélye érdekében félretéve kellett volna cselekednie. Ezzel még azt is bebizonyította volna, hogy valóban rendelkezik az elnöki feladathoz szükséges államférfiúi tartással.