További USA cikkek
- Donald Trump megszólalt: „Vérfürdő” lesz, ha nem választják újra
- Jön Joe Biden évértékelője, mindenki azt várja, megteszi-e a nagy bejelentést
- Balkáni tükör: kire kacsint Trump, kit segít Biden?
- Trump egy volt energiaügyi lobbistát jelölt belügyminiszternek
- Trump: Obama lehallgatott, ez az új Watergate
A törvény úgy írja elő, hogy a magánszemélyek 1000 dollárral támogathatnak egy jelöltet választásonként. További 20 ezret adhat egy pártnak évente. Ezt kikerülendő jött létre a ,,soft money" intézménye, amely nem direkt pénzösszegeket, hanem szolgáltatásokat ,,ad", vagyis fizet ki az adott pártnak, jelöltnek.
Vita a ,,soft money" körül
A ,,soft money" körül erős vita alakult ki, miszerint erkölcsös-e a pártok részéről elfogadni olyan pénzeket, amelyek mögé nyilvánvaló érdekek sorakoznak fel. Tény azonban, hogy mind a két párt erősen függ ezektől az ,,adományoktól". Jane Fonda például szeptemberben mintegy 12 millió dollárral támogatott egy abortuszjogokat védő társaságot és rajtuk keresztül a demokratákat. Tim Draper, az ismert szilikon-völgyi vállalkozó 20 millióval ,,szállt" be a választásokba, amikor az összeget az iskola változtatás elősegítésére létrejött republikánus kezdeményezésbe fektette. Egy évvel a választások előtt, 1999-ben, köszönhetően a ,,soft money"-nak, összesen 124,5 millió dollárral lett gazdagabb a Demokrata és 159,3 millióval a Republikánus párt. A választások előtti utolsó, október 18-ai felmérések szerint, 2000-re már 211 millióval lett gazdagabb a Republikánus és $199 millióval a Demokrata párt. Ezek az összegek a Republikánusok esetében 74%-os, a Demokratákéban 85%-os emelkedést jelent a négy évvel ezelőtti összegekhez képest. Ha az ,,adakozók" listáját vizsgáljuk, látható, hogy a nagy mamutcégek (a Philip Morris, az AT&T, az AFG) elsősorban a Republikánusokat támogatják, míg a Demokraták legnagyobb pártfogói a szakszervezetek.
Az óriási pénzekre nagy szüksége volt a pártoknak, hiszen a Brennan Center felmérései szerint a Republikánus párt 36 millió dollárt költött csak a televíziós hirdetésekre, a Bush kampány önmagában pedig 28 milliót. Igaz ez a Demokratákra is, akik 31 millióval tették mindezt, kiegészítve azt 9 milliónyi ,,soft money"-val. Ez együtt majdnem duplája a Gore-kampány 21 milliós kiadásainak. ,,Nem volt még ilyen, hogy lényegében határtalan mennyiségű pénzt költenek a pártok" - mondta Trevor Potter, a Nemzeti Választási Bizottság képviselője.
,,Minden összeget felhasználtak 25 dollártól az milliókig." - tájékoztatott egy pártszóvivő. Borítékban is érkeztek összegek a pártok támogatására, a Republikánusok ezzel 2,2 milliót, a Demokraták 1,1 milliót gyűjtöttek össze.
|
A pártok - úgy nevezett ,,hard money"-t - további 430 millió dollárt kaptak. Ez a pénz az, amit a pártok egyenesen, adományként kaptak. Ezt bármire felhasználhatták. Ezzel szemben a soft money az, amit bizonyos cégek, korporációk, magánszemélyek egyes szolgáltatásokért (reklám, hirdetés, stb.) fizettek a kedvezményezett pártnak. ,,Minden, amit tehettünk, megtettük, az emberek mégis tovább küldik a pénzt, hiszen a verseny egyre szorosabb" - informált egy demokrata pénzügyi tisztviselő. Még az utolsó, a választások előtt este 11-kor zajló televíziós hirdetések is 10-10 milliójába kerültek a pártoknak.
A pénz, amit a választások megnyerésébe fektettek a pártok eddig nem látott nagyságúra nőtt, mégis kérdéses, hogy vajon mit hoz egy esetleges megnyert választás. Az, hogy a számít-e, honnan ered a tőke a kampányok finanszírozására, azaz a republikánus jelölt végül is a multiknak előnyösen intézkedik-e majd, valamint az, hogy a demokrata jelölt a szakszervezetek helyzetén fog-e javítani kérdéses. Egy biztos: dollár milliárdok úsztak el konfettire és lufikra és az igazán fontos kérdések láthatóan nem játszottak nagy szerepet a kampányokban. Az amerikaiakhoz - vonjuk le a konzekvenciát - nem az észen keresztül vezet az út, hanem tömegpszihózison és a ,,Read my lips!"-féle felkiáltásokon keresztül.