További USA cikkek
- Donald Trump megszólalt: „Vérfürdő” lesz, ha nem választják újra
- Jön Joe Biden évértékelője, mindenki azt várja, megteszi-e a nagy bejelentést
- Balkáni tükör: kire kacsint Trump, kit segít Biden?
- Trump egy volt energiaügyi lobbistát jelölt belügyminiszternek
- Trump: Obama lehallgatott, ez az új Watergate
Pontosan öt héttel az elnökválasztás napja után tehát eldőlt: George W. Bush lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Az amerikai nép a legrosszabbat elkerülte, de nincsen irigylésre méltó helyzetben. Valódi alkotmányos válság végülis nem robbant ki, és Al Gore visszalépése miatt most már nem is fog. Az alelnök a legutolsó pillanatban, amikor ezt még némi méltósággal megtehette, visszavonult a küzdelemből, holott technikailag még lettek volna lehetőségei a legfelsőbb bíróság sok szempontból emlékezetes keddi döntése után is. Ezzel sikerült elkerülni, hogy tényleges, feloldhatatlan konfliktus jöjjön létre a hatalmi ágak között. Egy, csak több keserűséget hozó helyzet kialakulásának vette elejét Gore - a helyzethez képest méltóságteljes és emelkedett - vereséget elismerő beszéde, amelyben Bush támogatására szólított fel.
|
Mégsincs irigylésre méltó helyzetben Amerika, mert ez a választás a lehető legostobább módon dőlt el. Nem a választók, még csak nem is a legfelsőbb bíróság, hanem a naptár döntött. Akárhonnan nézzük, a bíróság irányadó ítélete mindössze két dolgot mondott ki: egyfelől, a floridai kézi újraszámlálás módja önkényes, mert a floridai legfelsőbb bíróság pénteki döntésében nem adott meg világos, egységes kritériumokat arra nézve, hogy miként kelljen megállapítani a szavazói szándékot a vitatott szavazólapok esetében. És másodszor: kimondta, hogy a törvényes határidő lejártáig, azaz kedd éjfélig már nincs is mód egységes kritériumok megállapítására és a számlálás befejezésére.
Tehát a bíróság sem azt nem mondta ki, hogy egészében törvénytelen lenne a mintegy negyvenezer vitatott szavazólap megvizsgálása, sem pedig azt, hogy elvben ne lehetne egységes szempontokat kialakítani a kézi újraszámláláshoz (ez volt ugyanis a republikánus jogi stáb legfőbb érve). Csupán annyit mondtak, mindez elvben lehetséges, csakhogy már nincsen rá idő. A legfelsőbb bíróság többségét alkotó öt bíró eljárását tehát nyugodtan nevezhetjük cinikusnak, ráadásul a döntés pontosan a pártvonalak mentén oszlott meg: 7-2 a konzervatívok javára. Ne felejtsük el, ugyanez az öt bíró volt az, aki szombat délután leállítatta a csupán néhány órával korábban megkezdődött újraszámlálást.
Miért jogos tehát azt mondani, hogy az amerikai nép politikailag nehéz évek előtt áll? A közvetlen alkotmányos válság ugyan elhárult, azonban az amerikai alkotmányos rend két kivételes fontosságú intézményének tekintélyén nehezen helyrehozható csorba esett. Az egyik intézmény a bírói hatalmi ág csúcsát jelentő szövetségi legfelsőbb bíróság. Az egyik kisebbségben maradt bíró, John Paul Stevens egyenesen azt írta véleményében: ennek a választásnak a nyertese talán örökre bizonytalan marad, a vesztes kiléte azonban nem kérdéses. S az nem más, mint a nemzetnek a bírákba mint a joguralom őrzőibe vetett bizalma.
|
A másik sérült intézmény maga az elnöki hivatal. George W.-nak minden képességére szüksége lesz, hogy körültekintő és tiszteletet parancsoló politikával feledtesse megválasztása körülményeit és azt a már szinte elfeledett tényt, hogy az össznépi szavazatok többségét ellenfele kapta. Kevés öröm Amerikának és nagy baj a világnak, hogy a következő amerikai elnök az egyértelmű győzelem adta magabiztosság nélkül lesz kénytelen kormányozni. Népi felhatalmazása legjobb esetben is erősen korlátozott lesz legalább két évig, a következő kongresszusi választásokig. És addig, hiába a republikánus többség a törvényhozásban, Bush nem nagyon fog tudni nagyszabású tervekhez látni. Gyengesége csak a bizonytalanságot erősítheti a nemzetközi politikában is.
Azonban kár keseregni. A kommentátorok már arra emlékeztetnek, az amerikai demokrácia erejét éppen az mutatja, hogy mindeddig az összes hasonlóan nehéz helyzetből megerősödve került ki az alkotmányos rend és a joguralom. A tengerentúli derűlátásban nem lebecsülendő politikai tartalékok rejlenek.