Árpád
-2 °C
9 °C

Szoros versenyben Bushnál az előny

2000.10.19. 20:06
A két elnökjelölt utolsó találkozóját egészen rendkívüli várakozás előzte meg. Ritkán fordul elő, hogy az amerikai elnökválasztást közvetlenül megelőző hetekben ennyire nehéz legyen megjósolni a verseny kimenetelét, és még ennél is ritkább tünemény, hogy a kampány utolsó szűk két hónapja során kétszer is jelentősebb fordulatot mutatnak a felmérések.
A legutóbbi, a Wall Street Journal által készített felmérés teljes mélységében megmutatja, ha meg nem is magyarázza az idei összecsapás legfőbb paradoxonát.

Gore okosabb, Bush szavahihetőbb

E felmérés szerint a választók jelentős és egyre növekvő többsége gondolja úgy, hogy Gore elképzelései az egészségügy, az oktatás, a társadalombiztosítás és a külpolitika terén jobbak, mint a republikánus jelöltéi. Ezen felül azt is gondolják, hogy a demokrata jelölt felkészültebb, okosabb, és tapasztaltabb is, mint kihívója. És vajon mennyivel vezet Gore az elnöki tisztért folytatott küzdelemben? - teszi fel a költői kérdést a konzervatív lap. Éppenséggel hat százalékponttal kevesebben szavaznának rá a valószínű választók közül, mint Bush-ra.

Mint a lap szerkesztőségi cikke megjegyzi, senki nem volna könnyű helyzetben, ha ezt a jelenséget egy ma érkezett földönkívüli látogatónak meg kellene magyaráznia. Bizonyos, hogy a magyarázat része lenne: ugyanezen felmérés szerint a választók jelentős többsége szavahihetőbbnek, vezetésre alkalmasabbnak és őszintébbnek tartja Bush-t, mint a demokrata alelnököt.

Márpedig egy elnöki rendszerben a jelöltek karaktervonásai érthetően nagy súllyal esnek latba, hiszen a végrehajtó hatalmi ág egészében jóformán valamennyi fontos döntés az elnök kezében van. S az sem lebecsülendő tényező, hogy az amerikai elnök - ugyancsak az elnöki rendszer következményeként - nagyon is jelen van az állampolgárok életében. S ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az az ember, akit a hét majdnem minden napján este a televízióban akarva-akaratlanul szemlélnek, kellemes vagy kellemetlen fickónak tűnik-e.

Nem kérdéses tehát, hogy Bush kedvezőbbnek ítélt jellemvonásai nagy mértékben ellensúlyozhatják széles körben érzékelt egyéb hiányosságait.

A személyiség-felkészültség szembeállítása mégsem magyaráz meg mindent

Ez azonban nem lehet a teljes magyarázat. Idézzük csak fel a mostanit közvetlenül megelőző elnökválasztást! A felállás szinte kísértetiesen hasonló volt: az általánosan felkészültebbnek és okosabbnak tartott, ugyanakkor erkölcsi jellegű botrányoktól sújtott Clinton állt szemben a háborús veterán, kikezdhetetlen tisztességű és közvetlen modorú, de tapasztalatlanabb Dole-lal.

A versenyt nagy fölénnyel nyerte Clinton, noha az ő tisztességét megkérdőjelező botrányok sokkal súlyosabbak voltak, mint Gore ügyei, és akkor még a gazdasági fellendülés sem éreztette hatásait olyan széles körben, mint most. A személyiség versus felkészültség szembeállítása tehát aligha magyaráz meg mindent.

A Gore-kampány baklövéseivel a demokraták állították a középpontba a karakter kérdését

Ugyanakkor a rejtély mégsem olyan rettenetesen nagy rejtély. Az utolsó két hétben a Gore-kampány hibát hibára halmozott, baklövéseivel éppen a demokrata oldal állította a figyelem középpontjába a karakter kérdését, és ezzel egy már szinte megnyert versenyben sikerült hátrányba kerülni.

Mindez azzal kezdődött, hogy a demokrata stratégák úgy találták, Gore az első elnökjelölti vitán túlságosan agresszív volt, ezért a második vita előtt visszafogottságra intették. Ennek következményeként a második összecsapáson az alelnök nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyi mindenben egyetért Bush-sal, s ezzel maga emelte ellenfele programját a magáéval egy színvonalra.

A második vitát követően viszont abban volt egyetértés, hogy ez a harcmodor még többet ártott Gore-nak, mint a kezdeti rámenősség, ezért tanácsadói ismét támadóbb fellépésre bíztatták őt.

Íme a rövidlátó marketing-gondolkodás bosszúja: az az ember, akinek amúgy is az az egyik legnagyobb problémája, hogy nem tartják eléggé szavahihetőnek, szűklátókörű kampánymegfontolások miatt röpke két-három hét leforgása alatt három különféle ,,imázzsal" jelenik meg a közönség előtt. S ehhez még hozzájárult az is, hogy az első vita után néhány valótlanságon kapták, és világos a következmény: Gore-nak magának sikerült felhoznia az önmagával láthatóan harmóniában lévő, szerepeit nem keresgélő texasi kormányzót.

A harmadik vitán sem dőlt el semmi

Ebben a helyzetben már szinte lehetetlen volt jól szerepelni az utolsó vitán. Gore a szűkös lehetőségek közül valószínűleg a legjobbat választotta, amikor ismét a két programot elválasztó olykor jelentékeny különbségeket hangoztatta.

Ezzel ismét a kormányzati politika kérdései kerültek előtérbe, ahol ő áll jobban a választók megítélésében. Ugyanakkor a vita hangulatát továbbra is az jellemezte, hogy Bush szemmel láthatóan magabiztosabbnak mutatkozott, míg Gore kínosan feszült volt és a kilencven perc során végig kereste a saját hangját.

A vita nem nélkülözte a feszült pillanatokat, noha a korábban már megismert érvekhez és pozíciókhoz képest újdonság nem merült fel. Bush következetesen nagy költekezőként és washingtoni bennfentesként igyekezett ábrázolni Gore-t, aki viszont a nagy gyógyszergyárak és más érdekcsoportok foglyaként, a gazdagok érdekvédőjeként jellemezte a republikánus jelöltet.

Bush új típusú, a republikánusokat és a demokratákat összefogó elnöki politizálást ígért, míg Gore éppen saját negyedszázados washingtoni tapasztalatára és az elmúlt nyolc év sikereire hivatkozhatott.

Elemző legyen a talpán, aki megjósolja, hogy a keddi vita milyen befolyással lesz a kampány még hátralévő három hetére. De aki eddig figyelemmel követte a versenyt, annak érdemes még egy kicsit kitartania.

Még mindig nem dőlt el semmi.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.