Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Verespatak és a ciántó kincse

Másfél-kétmilliárd dolláros profittal kecsegtető aranykitermelés kezdődne 2007-ben a romániai Verespatakon. A ciános kitermelési eljárás, a műemlékek lebontása és a falu lakosságának evakuálása miatt évek óta erőteljes belföldi és nemzetközi tiltakozás kíséri az építkezést. A falu lakosait a kanadai-román vegyesvállalat kárpótolja, a természetre és a régészeti értékekre, ígéri, vigyázni fog. Mégis: megengedhető-e a huszonegyedik században, hogy puszta gazdasági érdekből egyszerűen arrébb rakjanak egy falut? Az Index helyszíni riportjának első része.
Verespatakon úgy köszöntik a vendéget, mintha egész évben majális lenne. Nemzetiszín zászlócskákból álló füzérek, dús faragású erdélyi kapu, látványos üdvözlő transzparens fogadja a Mócföld szívébe látogatókat.

Tekintse meg képeinket!
A Minerul kocsmában (Bányász) nem sokat változott az élet az elmúlt ötven évben. Olajos falak között, a hajópadlóra állított sarokasztalnál öt férfi tárgyal a cserépkályha mellett. "Semmi támogatást nem kap, aki itt akar maradni". "Senki nem tudja, hogy milyen házakat akarnak lerombolni." "A polgármester a céghez állt át." Amikor ehhez a részhez érünk, a kocsmárosné felhangosítja a népi popzenét sugárzó tévét. Később tudjuk meg, hogy a Minerul a polgármester törzshelye.

A város főterére betérőket egy újabb, ezúttal sárga alapon fekete betűkkel írt molinó fogadja: Multumim celor ce ne poarta de grija dar Rosienii isi decid singuri viitorul. Szabadfordításban: köszönjük az aggódást, de a verespatakiak egyedül is elboldogulnak.

A transzparens eredetéről eltérnek a vélemények. Az aranybányászatban érdekelt cég képviselője úgy gondolja, hogy a helyiek összefogtak és időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve készítettek egy feliratot, mert elegük van már az őket féltőkből. A beruházás ellenzői szerint viszont a Gold Corporation az értelmi szerzője az aláírás nélküli és a cég sárga színét alapul kölcsönző vászondarabnak.

Háromszáz tonna arany

Vasile Timis a Ceausescu alatt falanszterré változtatott Romániából 1981-ben disszidált. A borsabányai születésű sofőr előbb Ausztráliában bukkant fel, ahonnan hamarosan újra menni kellett. Forrásaink eltérő véleménnyel vannak újabb menekülése okáról. A Greenpeace heroinkereskedelemben való részvételről tud, mások szerint csupán kábítószerfogyasztáson kapták. A bányászati befektetésekben érdekelt Timis a kilencvenes években Kanadában tűnt fel, ahol megalapította a Gabriel Resources nevű céget. Üzleti sikereit bizonyítja, hogy 1997-ben, immár Frank Timisként, a Rosia Montana Gold Corporation élén visszatért Romániába és Verespatak környékén hárommillió dollárért nyolcvan négyzetkilométernyi, háromszáz tonna aranyat rejtő területet vett koncesszióba a román államtól.

A bányászat megkezdését a verespatakiak lassan haladó kitelepítése és a román kormány környezetvédelmi engedélyének késése hátráltatja. Nem mintha Bukarestnek különösebb kifogása lenne a beruházással szemben, hiszen hat évvel ezelőtt beleegyezett a ciántechnológiás aranykitermelésbe, noha a Gold Corporation másfél-kétmilliárd dolláros várható tiszta haszna mellett elenyésző a román állam háromszázmillió dolláros nyeresége.

Nyaraló a kárpótláson

A bányászok ötemeletes sorházát abban az évben építették, amikor a Steaua Bukarest megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és győzelmüket Nicolae Ceausescunak ajánlották. A tizennyolc éves épület mára, kis túlzással, romhalmazzá vált. Néhány évvel ezelőtt állítólag bukaresti notabilitások vásároltak itt lakásokat, átszámítva, negyedmillió forintért, arra számítva, hogy a Gold Corporation körülbelül ötmillió forintos kárpótlásán szép kis nyaralókat vásárolhatnak a tenger mellett.

Elena Bara kisboltot nyitott a tömbház egyik lépcsőházban. A lépcsőn ül egész nap, tekintetét a ház előtt száradó lepedőkön, a csirkeólon vagy a szomszéd futballpályán nyugtatva. Vevőköre a száz lakóból áll. A lakosságon szerinte "nincs pszichológiai nyomás", a többség nem akar elköltözni, de hogy mit hoz a jövő, azt "a nagy korrupció miatt" nem lehet tudni.

A magyarok sem tudnak magyarul

Verespatak főterére füstöt okádó IFA áll. Két karimás kalapos cigány ugrik le a kocsiról, felkapaszkodnak a magasított platón és rálesnek az ott heverésző tehénre. Egy parkoló autóból román könnyűzene teríti be a környéket. A téren békésen megférnek egymással a gumipapucsban sütkérező, lassú ütemben hintázó kamaszok, a jégkrémet csócsáló gyerekek és a kocsma kertjében pihengető idősebbek. Az árokpartra kikötnek egy lovat a közlekedési táblához, aki a továbbiakban békésen legelészik. A műemlékvédelem alatt álló, magyarok építette házsor nagy része máris a kanadai cég tulajdonában van, a két szélső házat lebontják, a középen állókat restaurálják: a legszebb ház már csak egy puszta homlokzati falból áll, nehéz lesz újjáépíteni.

Magyarok nem élnek már Verespatakon. A legutóbbi népszámlálás szerint az ezerötszáz lakóból kilencvenkilencen vallották magukat magyarnak. Az unitárius és református lelkész, valamint a katolikus pap románul is összefoglalja prédikációját, a miatyánkat románul mondják, mert a magyar beszédet lassan a magukat magyarnak vallók sem értik.

Gagyi Alexandert felvették

A valamikori autószerviz nagy ablakait hirdetőnek használja a Gold Corporation. Az internetről kinyomtatott fényképen az új-zélandi Waihi látképe: a város közepén egy hatalmas, ciános ülepítőtó van. Akit nem nyugtatna meg a látvány, annak ott a magyarázó szöveg: lám, az új-zélandiaknak eszükbe sem jutott tiltakozni, békében együtt élnek a városnak munkalehetőséget és gazdagságot hozó aranybányával. És akinek ez sem elég, annak ott a cég hirdetése arról, hogy négy embert, köztük Gagyi Alexandert, felvettek sofőrnek.

Egy, a középiskolai tanulmányát a nyáron befejező fiatalember nem ért egyet azzal, hogy a cég elpusztítja a tájat, és házaikból kiköltözteti az embereket. Szüleinek is felajánlottak egy házat Gyulafehérváron, akik még gondolkodnak az ajánlaton. A fiatalember végül kiböki, hogy ő marad, mert nyártól őt is alkalmazza a Gold Corporation. Hogy mi lesz tíz-tizenöt év múlva, az arany kitermelése után, azt nem tudja, de nem is érdekli.

Séta tablók között

Klikk a képre!
A Rosia Montana Gold Corporation főtéren álló központjában, az egykori közösségi házban, hűvös panteonhangulat, a falon kanadai, román és EU-s zászló. A hodályt lábakra állított, látványos tablók szabdalják részekre, amelyek a cég tevékenységét mutatják be képekben és angol-román szövegekben. A bejáratnál kifüggesztett hirdetések ingyenes angolnyelv- és számítógépes tanfolyammal kecsegtetik a helyieket, a beruházás által érintett lakosok családonként ezerdolláros oktatási támogatást kaphatnak a cégtől.

A hűvös teremben unatkozó, jólöltözött Magdalena Odaia minden egyes kérdésünk után újabb táblához kalauzol minket, és a kanadai propagandaanyagra támaszkodva válaszol. A zavarbaejtőnek szánt kérdésekre is rutinosan darálja a választ: szerinte Kanadában is előfordulhat, hogy egy festői kis falut gazdasági érdekből egyszerűen odébbraknak, Romániában is számos példa volt már erre, például a Zsil-völgyben, ezt azonban a völgyben született tolmácsunk cáfolja.

Ellenfalu a hegytetőn

Odaia, aki húsz éve él Verespatakon, szakszerűen kidolgozott információcsomaggal lát el bennünket, a hölgy jólértesültsége és a falusiak tájékozatlansága közti különbség ordító. Magda Odaia szerint a verespatakiak 94 százaléka nem is tulajdonosa saját ingatlanának, így csak idő kérdése a megegyezés, hisz nincsenek igazán jogaik. Az elküldött falusiak egy részét Gyulafehérvárra költöztetnék, a többieket a hegytetőn, kanadai stílusú, ötven házból álló villaparkban helyeznék el. A házakat azért kell magasan felépíteni, hogy a szennyezett vizek ne veszélyeztessék a bennük lakókat.

A verespataki lakások felvásárlási árát a városi lakásárfolyam és a környékre jellemző alacsony árak közé lőtték be. Odaia elmondta, a törvény személyenkénti 48 négyzetméteres alapterületet ír elő, ha az elküldött lakosok nem az anyagi térítést választják. Az elköltözőket igény szerint termőfölddel is kárpótolják.

A beruházás környezeti ártalmairól szólva a hölgy úgy rázza a fejét, mintha holmi nyavalygós zöldszervezetek porhintéséről lenne szó. A gáton belül víztisztító gépeket helyeznek majd el, mondja, és újrahasznosítják az egyszer már felhasznált, ciánnal dúsított vizet. Tévedés, hogy a mérgező tó a falu helyét öntené el, hiszen a szomszédos hegy mögött tervezik kialakítani. A falusiaknak nem a tó miatt, hanem azért kell elhagyniuk Verespatakot, mert a román bányászati törvény értelmében az ipari területek ötszáz méteres körzetében nem élhetnek emberek.

Zona Afectata

Fotók: Barakonyi Szabolcs
Magda állítja, a faluban nem minden házat bontanak le: a beruházás eleve nem érinti Verespatak egyes részeit, és a Zona Afectatában (ahogy finoman a kiürítésre ítélt falurészeket nevezik) sem dózerolják le az összes épületet: szolgálati házként, vendégszobaként üzemel majd jó néhány, és igyekeznek megtartani a Verespatak fénykorából visszamaradt díszes polgárházakat is. A román történettudomány szempontjából kiemelt jelentőségű római kori leleteket kiemelik és bemutatótermekben helyezik el, a feltárási területeket érintetlenül hagyják.

A Zona Afectatából eddig a lakosság 45 százaléka költözött ki, pedig Magda szerint a Gold Corporation kétezer-ötszáz munkahelyet teremt a térségben, ebből hatszáz a bányában, a többi a kapcsolódó beruházásoknál adódik majd. A cég tárlatvezetőnk információi szerint 550 millió dollárt fektet be, de a tényleges kitermelés csak 2007-ben kezdődhet el. A dolgok mai állása szerint a bánya 2006-ra épülne meg, és már a jövő évben elkészülne a hegy tetején a nyugati stílusú ellenfalu, a második számú Verespatak.

A következő rész tartalmából: Hogyan függ össze az aranybánya a júniusi polgármester-választással? Kik vezetik a beruházás ellen tiltakozókat? Miért költözött a Drakula parkot meghiúsító svájci nő Verespatakra? Tényleg az elmúlt négy évre esett Verespatak fénykora?

Visszatérés a paradicsomba

Egy újabb kaland előszobájába léptünk, mikor kis kocsink megindult Christchurch felé.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!