Mária
-6 °C
-2 °C

Gázvezetékek diplomáciája

2000.05.08. 09:24
Előny-e a rák a szenátori választásokon? Kell-e félni az afrikai Hitlertől? Indiában érvényesül a ,,gázvezetékek diplomáciája"? Kolumbiában az elmúlt négy évben több mint 800.000-en hagyták el az országot. Mit keresett a CIA-igazgató Kazahsztánban és Üzbegisztánban? Miért nem egységes a szerb ellenzék?

USA: Beteg hajsza a szenátori székért

Rudolph Giuliani Magic Johnsonnal
Múlt hét csütörtökön New York republikánus polgármestere, Rudolph Giuliani bejelentette, hogy prosztata rákja van. A szitu nemcsak azért kényes, mert ez egy csúnya betegség, hanem azért is, mert Hillary Clinton ellenfeleként Giuliani is indul a novemberben megrendezésre kerülő szenátori választásokon. Valamennyi médium megszakította adását, hogy közölje a hírt, írta a washingtoni US & News World Report hetilap (május 8.). Nem is Amerikában lennénk, ha egy betegségből ne lehetne előnyt varázsolni. A hetilap szerint ugyanis egyértelmű, hogy a betegség Giuliani esélyeit növeli: az amúgy hideg emberként ismert republikánus polgármester a ráknak ,,köszönhetően" humánus fényben tetszeleg majd. Betegsége kapcsán a párt vezetői közül sokan fészkelődnek. A republikánus Rick Lazionak (Long Island) például egész jól jönne ha Giulianit kellene helyettesítenie a szenátori választásokon. ,,Ha Giuliani úgy dönt, hogy folytatja a kampányt, akkor mielőbb közölnie kell", véli a cikk írója.
  • US & News World Report

    Zimbabwe: Az afrikai ,,Hitler" hatalma

    Mugabe: o is tart "Hitlertől"...
    Chenjerai Hunzvi, alias ,,Hitler", a sokszor gyilkosságokkal végződő zimbabwe-i földfoglalók vezére nemcsak az ellenfelei számára veszélyes. Ha hiszünk a dél-afrikai kiadású Mail & Guardian napilap cikkének, akkor ,,Hitlertől,, a földfoglalásokat amúgy nyíltan támogató Robert Mugabe, Zimbabwe elnöke is fél. ,,Ki parancsol Zimbabwében, Robert Mugabe vagy Chenjerai Hunzi, alias ,,Hitler" ?" - tette fel a kérdést a johannesburgi napilap.

    A cikkben egy, sokak által már vélhetően ismert történetet olvashatunk. 1998-ig az egykori függetlenségi harcos veteránokat (akiknek nagy része ma a földfoglalók között található) a zimbabwei hatalom mellőzte, félrelökte, kiközösítette, magyarul hagyta a fenébe. Ez nagyon nem tetszett a veteránoknak, mivel Mugabe elnök elsősorban nekik köszönhette, hogy az angolok ellen vívott függetlenségi harcot követően hatalomra került. Mugabe ezt úgy hálálta meg, hogy sem földet, sem igazságot nem szolgáltatott a szabadság harcosainak. A harcosok egy ideig tűrtek, míg végül meg nem jelent egy orvos pofa, aki a függetlenségi háború alatt Lengyelországban tanult egyetemen (azaz nem vett részt a harcokban), s a veteránok mellé állt. Ez volt Hunzi ,,Hitler".

    Az újdonsült vezér tisztában volt vele, hogy az elnököt hatalomra juttató, s főleg a falvakban élő veteránok óriási erővel bírnak, így bátran megfenyegette az elnököt: vagy kártérít, vagy Hitler és ,,katonái" soha nem tapasztalt anarchiába sodorják az országot. Mugabe berezelt és fizetett: 5 milliárd dollárt osztottak szét az egykori harcosok között. Még az sem számított, hogy az államkassza üres volt. A veteránok pénzt és kvázi elismerést kaptak, Mugabe pedig egyfajta privát hadsereget, ami jól jött pártjának (ZANU-PF) és persze, hogy hatalmon tudjon maradni.

    Időközben azonban olyan helyzet alakult ki, hogy a régi harcosok legyőzhetnék Mugabét, de az elnök nélkül szembekerülnének az állami hadsereggel. A ZANU-PF egyik idős tagja szerint Mugabének ,,Hitlerhez" fűződő kapcsolatát ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor egy ember felnevel egy kutyát, akitől aztán később félni kezd. Okkal.

  • Mail & Guardian (dél-afrikai kiadás)

    Svájc: Felemás

    Május 21-én hét, az Európai Unió és Svájc között megkötött bilaterális egyezményről szavaznak a svájciak. Ha elfogadják az egyezményben foglaltakat, akkor Svájc különféle területeken (közlekedés, szabad vándorlás, stb.) az EU-hoz ,,tartozik" majd, írta a L'Hebdo francia svájci közéleti hetilap, aki egy külön dossziét szentelt e témának.

    Az EU-elleneseket idegesítik ezek az egyezmények, szerintük ez óriási lépés az EU-csatlakozás irányába, amit ők nem néznek jó szemmel. A Föderális Tanács igyekszik megnyugtatni a felizgult nacionalistákat, hogy szó sincs itt csatlakozásról, és hangoztatják, hogy ez még csak ,,első lépésnek" sem felel meg.

  • L'Hebdo

    Kolumbia: száműzetés vagy halál

    Kolumbiában a gerillák és a félkatonai milíciák közötti fegyveres összeütközések arra kényszerítik a polgárok nagy részét, hogy elhagyják otthonukat, illetve az országot - olvashattuk a spanyol El Pais napilap riportjában. Nemrég a népszerű televíziós személyiség, Fernando Pacheco menekült el félelmében. Nincs egyedül.

    Az elmúlt négy évben több mint 800.000 honfitársa döntött így, s hagyta el az országot. A hivatalos adatok szerint 1996 óta a népesség (kb. 40 millió ember) 2%-a menekült külföldre. Legtöbbjük az Egyesült Államokba, továbbá Venezuelába, Ecuadorba, Panamába, illetve Európába ment. Csak 1999-ben 350.000 kolumbiai hagyta el az országot. Costa Rica, Ausztrália, Kanada, Spanyolország és az európai országok a legkedveltebb ,,menedékhelyek" az erőszak, s a Kolumbiát két éve sújtó, a század legerősebb gazdasági megszorító intézkedései ellen: több ezer szellemi szabadfoglalkozású ment el gazdasági okokból. Ma mintegy hatmillió kolumbiai él külföldön.

    Akárcsak Pacheco, más népszerű közéleti személyiség is szedi a sátorfáját, attól tartva, hogy vagy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC), vagy a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (ELN), netán Carlos Castano katonáinak keze között találják magukat, a drogkereskedőkről és egyéb bandákról már nem is beszélve, akik áldozataikat az előbb említett fegyveres csoportoknak adják el. Pacheco félelme nem alaptalan. Unokatestvérét, az ismert filmproducert, Guillermo Cortést saját házában lőtték le Bogota egyik külvárosában. Edna Patricia Cabrera pedig április 12-én szabadult, miután több mint tizenhárom hónapig ,,élvezhette" az egyik gerillacsoport vendégszeretetét.

    Egy két éve végzett felmérés szerint a kolumbiaiak egyharmada nem érzi biztonságban magát. A GALLUP közvélemény-kutató intézet szerint azonban ma a lakosság fele vélekedik hasonlóképpen. Egy hivatalos program 300 személyt védelmébe vett ugyan, de két év alatt az emberi jogokért felszólalók közül harmincat gyilkoltak meg. A dél-amerikai államok közül Kolumbia a legveszélyesebb az újságírók számára: a Sajtószabadságért Alapítvány jelentése szerint az elmúlt húsz évben 151 sajtómunkást öltek meg, tudatta cikkében a madridi napilap.

  • El Pais

    Amerikai érdekek Közép-Ázsiában

    A XIX. században a britek igyekeztek meggátolni, hogy az orosz befolyás ránehezedjen a közép-ázsiai térségre, ma ugyanezen feladatot az amerikaiak végzik - állítja a moszkvai Izvestia napilap. A titkosszolgálatok nem szeretik a reklámot maguk körül. Így nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a George Tenet CIA-igazgató kazahsztáni és üzbég útja nem kapott nagy nyilvánosságot. Washingtonban csak épp megemlítették, hogy a két fővárosban a terrorizmus problémájáról és a nukleáris fegyverek elszaporodásáról esett szó.

    Az orosz napilap szerint a névtelenségbe burkolózó amerikai hivatalnokok amiatt is aggodalmukat fejezték ki, hogy a Putyin elnökölte Oroszország közigazgatásilag és katonailag is meg kívánja erősíteni ,,kapcsolatát" a FÁK (Független Államok Közössége) tagjaival. Louis Freeh FBI-főnök is ellátogatott a kazah fővárosba, hogy a terrorizmus, a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés kérdéseiről tárgyaljon, de az Izvestia valószínűsíti, hogy az Freeh utazásának más célja is van: teljesen legálisan felvenni a kapcsolatot a kazah titkosszolgálattal.

    Az amerikai diplomáciai túrából Madeleine Albright amerikai külügyminiszter asszony sem maradt ki, aki nemrég Kazakhsztánba, Kirgisztánba és Üzbegisztánba látogatott el. Ted Carpenter, a washingtoni Cato Intézet elnöke úgy véli, hogy az amerikai vizitek célja csökkenteni az iráni és az orosz, illetve növelni az amerikai befolyást a térségben. Persze mindennek gazdasági okai is vannak: az amerikaiak szeretnék, ha a kis államokból kivezető gáz-és kőolajvezetékek megkerülnék Iránt és Oroszországot. Ettől függetlenül azonban az Egyesült Államoknak és Oroszországnak van egy közös érdeke is: felvenni a harcot a terjeszkedő iszlám fundamentalizmus képviselőivel szemben. S mivel Oroszországnak kevés esélye van arra, hogy az amerikai befolyást meggátolja, szerencsésebb volna ha politikailag együttműködne vele, javasolta a cikkíró.

  • Izvestia

    India: "Gázvezetékek diplomáciája"

    Az Outlook címlapja
    A történelemben volt már rá példa, hogy két, egymással feszültségben élő államot gazdasági érdekek békítettek meg. Ez az eset Indiára is igaz lehet. Annak érdekében ugyanis, hogy India a Türkmenisztánból származó földgázt Afganisztánon és Pakisztánon keresztül Indiába vezesse, a bizniszben érdekelt indiai Reliance nevű nagy ipari csoport Pakisztánnal ,,saját békefolyamatot" kezdeményezett - írta az Outlook angol nyelvű indiai hetilap.

    A lap értesülései szerint az indiai cég delegációja a Kasmír miatt kirobbant indiai-pakisztáni konfliktust követően Islamabadba ment, hogy tárgyaljon a pakisztáni vezetéssel. Nawaz Sharif akkori pakisztáni miniszterelnök igen érdeklődött a terv iránt. Ez volt az első alkalom India esetében, hogy egy kereskedelmi egység, gazdasági motivációktól vezérelve a diplomácia mezejére lépjen - hangsúlyozta a hetilap.

    Sőt mi több, a Reliance ambíciói nem állnak meg ennél a tervnél. A cég egy másik földgáz vezetéket is ki szeretne építeni a földgázban gazdag Banglades és India között. Ez a terv valószínűleg nem ütközik akadályba, annak ellenére, hogy a fő ellenzéki párt, a Bangladesh National Party tiltakozását fejezte ki. Hasina Wajed kormánya örült annak, hogy országa földgázt exportálhat Indiának. Akadályokba a cég inkább Pakisztánban ütközhet, ahol nem egészen rendezett a politikai élet, s az egykori tárgyalópartnert, Nawaz Sharifot októberben félreállították. A cég vezetői azonban bíznak benne, hogy a politikai szemléletet végre Pakisztánban is felváltja a gazdasági szemlélet, s együttműködnek a ma még hihetetlennek tűnő terv megvalósításában. Így a Reliance nemcsak földgázt, de akár békét is importálhat Indiába, véli az Outlook.

  • Outlook

    Fülöp-szigetek: Terrorportré

    Fülöp-szigeti katonák
    A hongkongi Asiaweek hetilap május 5-ei számában a malájziai túszejtés miatt reflektorfénybe került Abu Sayyaf iszlám terrorista csoportot jellemezte. Ez a csoport a kilencvenes évek elején tűnt fel először, ezt követően számos terrorakció kiagyalójává váltak. A Moro Felszabadító Iszlám Fronttal ellentétben (amely szervezetnek célja, hogy a Fülöp-szigetek déli részét iszlám állammá alakítsa át) az Abu Sayyaf személyeket vesz célba.

    A hetilap ugyanakkor felteszi a kérdést: vajon ez a csoport nem szolgál-e érdekeket azzal, hogy összezavarja a már amúgy is nagy különbségeket a terrorista szervezetek között? Néhányan úgy vélik, hogy a terroristákat kezdetben arra használták fel, hogy a szeparatistáknak rossz hírnevet keltsenek, és a muzulmánokat megosszák. Mások azt gondolják, hogy a katonák és a rendőrök ellenszegülve Joseph Estrada elnöknek, szabad utat engednek a terroristáknak, ezzel jelezve az elnöknek, hogy nem ellenőrzi megfelelően az országot.

  • Asiaweek

    Jugoszlávia: Nem egységes a szerb ellenzék (interjú)

    Médiaterror van Jugoszlaviában
    Április közepén több ezren vonultak Belgrád utcáira, hogy előrehozott választásokat követeljenek. A Szociáldemokrata Unió elnöke, Zarko Korac szerint azonban az ellenzék még nem elég érett a kormányzásra, derül ki a montenegrói Monitor hetilap Koraccal készített interjújából.

    - Mi az akadálya annak, hogy a ,,szerb egyesült ellenzék" (a legfőbb pártok és koalíciók) minimális konszenzusra jussanak? Egyedül elég az ellenzék egysége arra, hogy a változásokat meggyorsítsa?

    - Az egyedüli ok ellenzéknek lenni Szerbiában az, hogy egy közös listán lehet bemutatkozni, nevezetesen a helyi választásokon. A probléma az, hogy tizenhét személyiség egy túlságosan heterogén csoportot alkot ahhoz, hogy döntéseket tudjon hozni. Minél később lesznek a választások, annál nehezebb lesz konszenzusra jutni. Márpedig mi nem tudtuk meggyőzni a rezsimet, hogy kitűzzék a választások időpontját. Másképpen fogalmazva, az ellenzéki egység nem működik. De alkothat egy közös listát, és a különbözőség erejével győzhet. Ez azt jelenti, hogy minden egyes választó végül találna valakit a listán, akire kész lenne leadni a szavazatát. De egy heterogén csoportosulás egymással ellentétes politikai állásfoglalásokat hoz össze. A másik ok, hogy az egyesült ellenzék nem képes dönteni az, hogy több olyan pártot is magában foglal, amik olyan éppen olyan soviniszták, mint a rezsim.

    - Bizonyos szempontból az ellenzék alakulóban van, ez egy hosszú folyamat. Jelen pillanatban inkább egy eszköz arra, hogy felborítsa a rezsimet Szerbiában. Nem ettól a pillanattól kellene, hogy a demokratikus folyamatok kezdeték vegyék?

    - Szerbiának egy olyan nomenklatúrája van, aki nem akarja feladni a hatalmát, mivel fél, hogy elítélik, rettegnek a nemzetközi igazságszolgáltatástól. Ez nehézzé teszi az ellenzék helyzetét. Nem szabad elfelejteni, hogy itt média-és pénzügyi terror uralkodik, a totalitárius rendszer jellemzője. A polgárok számára tehát a rezsim jelenti a legfőbb problémát. Eközben az ellenzék egy nagy része nem odavaló. Tíz éve nem találta meg az erőt, amivel megszabadulhatna attól a politikai fantazmagóriától amiben él. A demokratikus ellenzéken belül olyan pártok is vannak, amelyek a hivatalos televízió és újság szókészletét használják: ,,az állítólagos nyugati demokrácia", ,,a szerb népet ócsárlók", ,,a szerb nép eltűnik a bolygóról, ha elveszíti Koszovót"...A legjobb példa talán a Montenegróhoz való viszonya. A szerb ellenzék titkolja, hogy rosszul viszonyul ehhez a köztársasághoz. Nevezetesen hajlamos arra, hogy soha ne minősítse ,,demokratikusnak" a montenegrói hatalmat. Minden együtt van itt, ami a volt Jugoszlávia halálát okozta: egy hihetetlen arrogancia, ami sajnos a történelmen keresztül kialakult, az erő szárnyai alatt fogant politika, a hajlam arra, hogy az érdekeit másokra kényszerítse, stb.

    - A jelenlegi politikai helyzet vezethet-e diktatúrához? A montenegrói manipuláció a szerb rezsim programjának utolsó fejezete?

    - Szerbia belesodródhat az erőszak spiráljába. Lényegében már benne is van. A kérdés az, hogy ez súlyosbodik-e majd. A válaszom igen. Szlobodán Milosevics az utolsó háborúját vívja a szerb nép ellen és ehhez minden eszközt felhasznál: megrendelt gyilkosságok, megfélemlítés, támadás a média ellen, a népesség elszegényítése, ítéletek. Addig növekszik az erőszak, ameddig el nem ér egy pontot, ahol két eset lesz lehetséges: vagy a rezsim lesz arra kényszerítve, hogy választásokat szervezzen - és a politikai józan ész szerint elveszítse azt, vagy a hatalmi probléma Szerbiában nem intézményes úton oldódik majd meg. Ami Montenegrót illeti, a polgárainak egy növekvő része úgy véli, hogy az egyedüli módszer megvédeni magukat Belgrádtól az, hogy kilépnek a Föderációból. Attól félek, hogy Montenegró nem érzi szükségét annak, hogy független állammá váljon mielőtt nekünk nem sikerül helyettesíteni Szlobodán Milosevicset. Így Milosevics azzal végzi majd, hogy eltemeti az utolsó Jugoszláviát, aminek a szerzője ő maga volt. Ami számomra a legfontosabb, hogy Montenegróban és Szerbiában a béke és a stabilitás megmaradjon.

  • Monitor
  • Nászút ajándékba!

    Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

    Értékeljen, nyerjen!

    Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!