Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Weizman: egy ,,államfői dinasztia" bukása

2000.05.30. 08:30
Nem mindennapi botránysorozat rázta meg az elmúlt napokban az Izraelt: hűtlen kezelés gyanújával eljárás folyik az előző miniszterelnök ellen, a jelenlegi kormányfő munkatársai után kampányfinanszírozási törvénysértések miatt nyomoznak, a hét végén pedig korrupciós vádak miatt le kellett mondania az államelnöknek is. Ehhez képest a közlekedési miniszter bukása (szexuális zaklatás miatt) szinte csak a bennfenteseket érdeklő rövidhírnek minősíthető.
Ezer Weizman:
,,Nem fogok lemondani"
Ehud Barak izraeli miniszterelnök bejelentette, hogy támogatja a Nobel-békedíjas Simon Peresz jelölését az államfői posztra. Peresz - a Reuters értesülései szerint - elfogadta a Munkapárt jelölését. Az első izraeli államfő unokaöccse, a július 10-éig még hivatalban lévő Ezer Weizman elnöknek korrupciós vádak miatt kellett lemondania mandátumáról. Peresz ellenfele minden bizonnyal a volt Likud-párti miniszter, Mose Kacav lesz a parlamenti szavazáskor.

,,Nem fogok lemondani"

- jelentette ki idén januárban Ezer Weizman, Izrael elnöke televíziós beszédében, miután napvilágot láttak azok a vádak, amelyek szerint korábbi hivatali időszakában - amikor még miniszterként tevékenykedett a kormányban - vállalkozóktól fogadott el jelentős pénzösszegeket. Az államfő ellen büntetőeljárást is kezdeményeztek, s ennek ellenére, január 24-én Weizman bátran állította: ,,tiszta a lelkiismeretem, és nem félek".

Utóbb kiderült, hogy az eljárás során nem találtak ,,elegendő bizonyítékot" a politikus elleni vádemelésre, Izrael állam főügyésze ugyanakkor jelentést tett közzé arról, hogy Weizman egy évtizeddel ezelőtt mintegy 300 ezer dollárnak megfelelő összeget kapott két üzletembertől, s erről nem számolt be hivatalosan senkinek, többek között az adóhivatalnak sem.

Weizman a The New York Times szerint a főügyészi vizsgálat során elismerte, hogy pénzt fogadott el Rami Unger izraeli és Edouard Seroussi francia vállalkozóktól, de - mint mondta -, amikor kiderült, hogy államelnök lehet belőle, felhagyott a ,,pénzfelvétellel".

Korábbi magabiztos kijelentései dacára, a főügyészi jelentés közzététele után mégiscsak benyújtotta lemondását Weizmann. (A parlament elnöke a Le Monde értesülései szerint már korábban megüzente az államfő kabinetfőnökének: ha az idős politikus nem távozik önként, akkor a Kneszetben nyújtanak be ellene bizalmatlansági indítványt.)

A hatnapos háború hőse

Az arab-barát, mérsékeltnek tartott államférfi Izrael egyik legtekintélyesebb politikusa, a közel-keleti ország hetedik elnöke volt. Az inkább csak reprezentatív jellegű államfői poszt elfoglalása előtt Ezer Weizman a légierő tábornokaként szolgált, később üzletember és politikus lett.

Ehud Barak miniszterelnök
Peresz jelölését támogatja
Tel-Avivban született 1924-ben, de később Haifában nevelkedett. Családjában ő csupán a második (!) elnök, nagybátyja, Chaim Weizman - aki tudósként és cionista politikusként tett szert ismertségre - volt ugyanis Izrael első államfője, 1949 és 1952 között.

Ezer Weizman karrierje akkor vette kezdetét, amikor csatlakozott a brit Királyi Légierőhöz (Royal Air Force). A második világháború alatt Egyiptomban és Indiában szolgált, a háború után az Air Service-nél katonáskodott, amely az izraeli légierő (Israel Air Force, IAF) elődje volt.

Ezer Weizman az IAF egyik alapítója volt 1949-ben. A világpolitikában és a magyar történelemben is fontosnak számító 1956-os esztendőben lett az izraeli légierő főparancsnokaként szolgált. Tíz évvel később Weizman az izraeli hadsereg vezérkarifőnök-helyettese, a hadműveleti csoport főnöke lett. A hatnapos háborúban (1967-ben) így részben az ő közreműködésének tudható be a döntő izraeli siker Egyiptom fölött.

A politikai karrier: békejobb és arab-barátság

Két év múlva visszavonult a hadseregtől, és 1969-ben politikai karrierjét kezdte építgetni. Persze nem plakátragasztással indult, hanem még abban az évben közlekedési miniszteri posztot kapott Lévi Eskol kormányában. Ezután pártpolitikusként is sikereket aratott: 1977-ben a Likuddal nyert a választásokon, s ekkor már valóban fontos tisztséget töltött be: védelmi miniszter lett, s ebben a minőségében döntő szerepet játszott az Egyiptommal kötött Camp David-i különbéke előkészítésében.

Weizman nem titkolta, hogy bizonyos kérdésekben nem értett egyet az izraeli kormány politikájával, s ezt nem csupán miniszteri posztja bánta, hanem pártjából is kizárták 1980-ban. 1980 és 1984 között az üzleti életben tevékenykedett.

Weizman, a pártalapító

1984-ben alapította pártját, a Jahadot, amellyel - finoman szólva - nem ért el átütő sikereket, de legalább három képviselőt bejuttatott a Knesszetbe. Az izraeli politika ismerői azonban nem lepődhetnek meg, hogy kisvártatva ismét az élvonalban találjuk: a választás után megalakuló nemzeti egységkormányban Weizman tárca nélküli miniszter ugyan, de tagja volt az úgynevezett ,,belső kabinetnek" is. Mindennek oka az, hogy a közel-keleti országban nem volt alsó határa a parlamenti pártok bejutásának, s így rendkívül széttagolt a zsidó állam politikai struktúrája.

1985-ben az Arab Ügyek koordinátora, ami lehetőséget ad neki arra, hogy az Izraelben élő kisebbséget támogassa. Három év múlva, 1988-ban már a Munkapártnak kampányolt. Ez megint kedvező helyzetbe hozza, s az újjáalakult nemzeti egységkormányban immár a tudományügyet és a fejlesztési programokat felügyelő tárca élére kerül. 1990-ig marad ezen a poszton. Weizman 1992-ben lemondott a Knesszetben betöltött tisztségeiről is, miután úgy érzékelte, hogy nem tesznek eleget a politikai döntéshozók az arab-izraeli békefolyamat előmozdítására.

Államelnökké először 1993-ban választotta meg a parlament, majd öt év múlva újra megerősítette tisztségében a Knesszet. Mostani lemondása tehát három évvel mandátumának lejárta előtt történt.

Botránysorozat Izraelben

Az izraeli politikai elitet nem csupán Weizman elnök bukása rázta meg az utóbbi napokban. Az államelnökről kiderült ugyan, hogy megvesztegették, de például a közlekedési miniszteri posztot betöltő Jichak Mordehai az elnökkel együtt volt kénytelen lemondani, miután három női beosztottja is szexuális zaklatással vádolta meg.

Ha mindehhez hozzátesszük - márpedig a New York Times hozzáteszi -, hogy a korábbi miniszterelnököt, Benjamin Netanjahut éppen most vádolják hivatali ideje alatt elkövetett bűncselekménnyel (közpénzek hűtlen kezelésével), a jelenlegi kormányfő, Ehud Barak közeli munkatársait pedig a kampányfinanszírozási törvények megsértésével gyanúsítják, akkor nem szubjektív megállapítás, ha azt mondjuk: az izraeli politikai élet sürgősen megújulásra szorul.