Mária
-6 °C
-2 °C

Winnetou visszatér

2001.06.06. 09:33
Egészen mesébe illő eseményekről árulkodnak az Egyesült Államok legfrissebb, 2000-es népszámlálási adatai. A prériállamok lassú, fokozatos elnéptelenedése, az egykor hatalmas farmergazdaságok kihalása nem újkeletű dolog. A költözködő fehérek nyomában azonban újra megjelent a múlt század elejére csaknem teljesen kiirtott bölény, és ugrásszerűen megnőtt a terület őslakosainak, az indiánoknak a száma.
Az erőltetett, főként állami pénzből finanszírozott farmergazdaságok lassan elnéptelenednek a Mississipitől a Sziklás-hegységig terjedő végtelennek tetsző mezőkön: friss felmérések szerint a prériállamok - Montana, Észak- és Dél-Dakota, Nebraska, Kansas, Oklahoma és Nyugat-Texas - megyéinek több mint felében drámaian zuhant a népesség az elmúlt tíz évben. Egy csaknem két és fél millió négyzetkilométernyi területen ma már olyan kevesen élnek, hogy a térség statisztikailag határvidéknek számít - a "határvidék" 19. századik statisztikai definíciója 15 vagy kevesebb ember négyzetkilométerenként. Egész falvak állnak üresen, elhagyatottan. Az ok: egyszerűen nem éri meg itt mezőgazdasági tevékenységet folytatni. A szövetségi kormánynak még ma is évi 20 milliárd dollárjába kerül életben tartani a jórészt veszteséges farmokat.

Winnetou visszatér

Mindez nem új. A történet ott hajlik Karl Maybe, hogy a trend csak a fehér lakosságra vonatkozik. A haldokló farmergazdaságok helyében újraéled a vidék egy korábbi létformája: visszatérnek az indiánok. A New York Times által ismertetett adatok szerint ma több indián él a prérin, mint bármikor az 1870-es évek óta. Míg a fehér lakosság több mint ötödével csökkent a préri államaiban, az indiánpopuláció ugyanennyivel nőtt. Vannak megyék, ahol ma háromszor annyi őslakos él, mint egy évtizeddel ezelőtt.

Az indiánok "hazatértével" párhuzamosan egy másik folyamat is felgyorsult: újra megjelent, méghozzá tömegesen, a bölény. Az őslakos életforma sarokkövének számító patást a fehérek a 19. század végére csaknem teljesen kiirtották. Egy 1903-as felmérés szerint mindössze néhány száz maradt az egész prérin. Ma több mint háromszázezer rója a síkságot, és több más őshonos, korábban csaknem kipusztult prérilakó állatfaj is újra megerősödött a farmergazdaságok kihalásával. A bölénycsordákat jobbára az indián törzsek ellenőrzik.

A gépesített mezőgazdaság megölte a prérit

Azt állítani persze, hogy az indián- és bölénypopuláció növekedése visszaállíthatja a prérin a fehérek megérkezése előtti állapotokat, nem lehet. Az indián népesség - amely Oklahomában még mindig csak 8 százalék - elsősorban a rezervátumokon belül növekszik, és ezek a területek továbbra is Amerika legszegényebb vidékei. Az őslakosok körében magas az alkoholizmus és a munkanélküliség, várható élettartamuk alacsony. A bölény pedig hiába szaporodott el egyes területeken, a préri sajátos ökoszisztémája ma már csak nyomokban maradt meg; tönkretette a gépesített mezőgazdálkodás.

Sok indián abban reménykedik, hogy az őslakos fajok visszatelepülése és a gépesített mezőgazdaság halála idővel oda vezethet, hogy a préri magához tér. Több rezervátum is programokat szervez az ősi életforma részbeni helyreállítására - a 31 amerikai indián egyetem harmadán foglalkoznak bölénytenyésztéssel. Az ok részben prózai: az indiánok a fehéreknél hajlamosabbak a cukorbetegségre, de a bölényhús, ami évszázadokon keresztül az indiánok étrendjének alapja volt, válasz lehet erre. Az éledező préri fellendíti a turizmust is. Van, aki 2500 dollárt is kifizet azért, hogy bölényre vadászhasson.

A bölény újbóli megjelenése némileg segíthet a szinte teljesen kiirtott őslakosok önérzetén is. "A puszta tény, hogy itt vannak, tudván, hogy mit jelentettek az őseinknek, óriási dolog" - mondja a New York Timesnak Mike Faith, az Álló Szikla Sziú Rezervátumból. "Egyike vagyunk azon kevés etnikai csoportoknak, akiknek Isten saját állatot adott, hogy megmentse őket" - teszi hozzá Donald Lake, egy nonprofit, több törzset tömörítő szervezet vezetője, aki a bölény visszatelepítésével foglalkozik.