Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Kolhozosítanák a csernobili halálzónát

2004.06.25. 16:01
Kormányrendeletben minősítette biztonságosnak a csernobili halálzónát Alekszander Lukasenko. A belarusz elnök azóta tévéhirdetésekben csábítja házat és munkát ígérve a telepeseket a lakatlan területekre. A toborzás valójában már évek óta folyik, bár a valóságban egy óra alatt az éves megengedett sugárdózis kétszeresét rögzítették a Newsweek riportereinek mérőműszerei.
A csernobili halálzóna betelepítését propagálja Alekszander Lukasenko belarusz elnök. Az atomerőmű 1986-os katasztrófáját követően mintegy százezer embert kellett kitelepíteni Belarusz a sugárzástól érintett délkeleti részén. Az elhagyott vidék benépesítésére az ország diktátora most kormányzati programot hirdetett, házat és munkát ígérve az úttörő telepeseknek - jelentette a Newsweek.

A balesetet szenvedett atomerőmű ugyan a szomszédos Ukrajnában van, de a balesetet követően az déli szél a belarusz területeket is erősen szennyezte. A robbanásról is először Svédország számolt be, a meteorológiai szakszolgálat jelentései nyomán, pár nappal a katasztrófa után észlelve az észak fele tartó sugárfelhőt.

Éves dózis fél óra alatt

Az amerikai magazin helyszíni riportja szerint a halálzónában a mai napig halálos sugárzást mérnek. A tudósítók egy órával az elméletileg lakatlan területre való belépés után már erős fejfájásról, szájszárazságról számoltak be. Nem csoda, sugárzásmérőjük egy óra alatt tíz röntgennyi sugáradagot mért. Ez kétszerese az egészségügyileg még elfogadható éves (!) sugárdózisnak.

Lukasenko áprilisban mégis kormányrendeletben minősítette biztonságosnak a sugárszennyezett terület nagy részét, azonnal betelepítési programot hirdetve. A megalomániás államfő hatalmas borsó és hagymamezőket vizionált, és a tejmarhatartást is szorgalmazza. Ígéretei szerint az újonnan toborzott telepesek házat kapnának az államtól és munkát a termelőszövetkezetektől.

Feldicsért csirkeól

A Newsweek helyszíni riportja szerint a betelepítési program azonban titokban már évek óta folyik. Iván Csernyak és felesége például a kilencvenes évek végén költözött Moldáviából Belaruszba. A házaspárt az ingyen ház gondolata vonzotta. Az ígéretekhez képest házuk egy fakunyhó, a Newsweek tudósítói szerint tulajdonképpen egy feldicsért csirkeól. Munka a férj számára valóban akadt, Iván részmunkaidőben havi tizenöt dollárt keres, Felesége, Raszja üvegvisszaváltásból egészíti ki a családi jövedelmet. Csernyakék azonban legalább tisztában vannak a veszélyekkel, igaz Iván egy vállrándítással intézi el a sugárzást. "A radioaktivitást nem érzed."

Sokan ebből kiindulva még csak veszélyesnek sem tartják a brutális sugárdózisokat. "Mitől féljek, fák nőnek mindenfelé" - nyilatkozta a huszonhárom éves Dima Romaniuk. A fiatalember az egyik elhagyott falu egyik szebb házába fészkelte be magát ifjú feleségével. "Itt fogom megszülni a gyermekeim, miért ne tenném" - teszi hozzá a fiatalasszony.

Mosolypropaganda

A hamis biztonságérzetet csak fokozhatja, hogy a lukasenkói propaganda elfelejtett említést tenni a veszélyekről. Bár valóban vannak viszonylag veszélytelen részek, a földek többsége súlyosan sugárszennyezett. A környezetvédő szakemberek szerint a betelepítési terv katasztrofális következményekkel járhat. Sugárszennyezett termények lephetik el a belarusz boltok polcait, és a kórházakat a radioaktivitástól megbetegedett emberek lephetik el - írja a Newsweek.

Ennek ellenére tévéhirdetéseiben Lukasenko mosolyogva invitálja a telepeseket a "biztonságos területre". Hívószavára eddig harminchat ukrán, moldáv, kazah család költözött a halálzónába. Pedig ott csalódás várja őket, a házhelyzetet Csernyakék példázzák, nincs tömegközlekedés, a legmagasabb megszerezhető fizetés nyolcvan dollár havonta és nyoma sincs az ígért állami juttatásoknak. Az elszegényedett belaruszok viszont vagy süketek a veszélyekre, vagy még a diktátor be nem tartott ígéretei is vonzóbbak mindennapjaiknál - összegzi tapasztalatait a Newsweek.