A Nagy Szar

Az ország egy része a Nagy Könyvet keresi, és ez jól van így. Lassan és bakikkal terhelten, de terjed az "olvasni jó" kezdetű tanítás, felemeli fejét a művelt nép, és kemény versenyben mérjük össze Harry Pottert Baradlay Eugénnal.

Mi viszont gyanakodva tekintünk a kategorikus kinyilatkoztatásokra, ezért most szelíden hozzátesszük: olvasni sem mindig jó. Van, hogy olvasni egyenesen rossz, és ezt az élményt a rossz könyvek váltják ki. Mi tehát a legrosszabb könyvet keressük, azt a könyvet, amelyet Magyarország legjobban utál.

Vannak eleve rossznak megírt könyvek, amelyek borítóját már újkorukban is rejtegeti az ember a metrón, egyszerre szégyellve a szerzőt, a címet és azt, hogy a dombornyomott cím alatt egy félmeztelen ork lány látható Boris Vallejo stílusában. Vannak aztán könyvek, amelyek nem számítottak mindig rossznak, például mert amikor születtek, még viszonylag kevesen tudtak írni, pláne ilyen hosszút, ezért automatikusan nemzeti kincs lett belőlük, mostanra viszont, relevanciájukat vesztve, szívből gyűlöli őket a tanulóifjúság, és ha nagyon muszáj, akkor a kétoldalas zanzát olvassa el maximum, és azt is igyekszik elfelejteni mielőbb.

Az első fordulóhoz összeválogattunk harmincat azok közül, amelyek szerintünk jó eséllyel pályáznak arra, hogy Magyarország leggyűlöltebb irodalmi alkotásai legyenek. A második fordulóban pedig újabb harminc könyvet állítunk majd pellengérre. Könnyen lehet azonban, hogy legendás figyelmességünk cserbenhagyott minket, és kimaradtak olyan művek, amelyeket pedig öklendezve utál az egész nemzet. Ha tehát nem találja élete legkellemetlenebb könyvélményét, írjon nyugodtan egy levelet ide ni, és helyesbítsen. Mi engedünk a közfelháborodásnak.

Egyvalamiből nem engedünk. A Szar Könyv csak azok közül kerülhet ki, amiket általában a Szépirodalom feliratú polcon találunk. Kérjük, hogy ne is jelöljék Árpa Attilát, Bayer Zsoltot, Németh Sándort vagy Havas Henriket - ők már az előzetes vizeletvizsgálaton megbuktak, úgyhogy eredményük, bármily impozáns is, nem vethető össze Kertész Imrével vagy Wass Alberttel.

I. rész | II. rész

Coelho, Paulo: Az alkimista Összetettnek álcázott történet egyszerű olvasóknak, hogy mindenki boldog lehessen a végén, aha, érti, ez a Santiago végigjárta az Élet rögös útját, melynek végén megtalálta önmagát. Van benne misztikum, meg transzcendencia, ahogy kell, sőt, remekül forgatható közhelyszótárként is, csak kár, hogy tele van fölösleges kötőszavakkal. Pár hetes nyelvtudással melegen ajánlható portugálul, sőt meg lehet próbálni nyelvtudás nélkül is, talán úgy izgalmasabb.

-2,24

Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics: Bűn és bűnhődés Ez a könyv már csak azért is megérdemli a szörnyű véget, mert kötelező olvasmány. Amiért azonban a nagy máglya legtetejére kerül, az a tipikus 19. századi szórakozásellenes attitűd, amit Fjodor az oldalak százain keresztül áramló belső monológok elhelyezésével ért el. Mindezt úgy, hogy bár kriminek készült, a mű egyetlen akciójelenetében egy öregasszonyt vernek agyon. Halkan, szerényen jegyezzük meg, ezek a heti háromszor előforduló történetek az Indexnél egy-egy bekezdésbe összefoglalva kerülnek a bulvárrovatba.

-2,01

Eco, Umberto: A Foucault-inga Ha Réz András génjeit György Péterével kevernék egy olasz klónprogram keretében, Umberto Ecót kapnánk végeredményül. Az olasz professzor zseniális, A rózsa neve című keresztény krimije után ismét megkísérli keverni a detektívtörténetet a magvas kultúrtörténettel. A magvas kultúrtörténet azonban a negyedik oldalon fennhéjázó intellektuális maszturbációba csap át, így a zsidó számmisztika, a templomos lovagrend története, a vudu és a követhetetlen álvendégszövegek agyonnyomják a történetet. A sztori a felszínen egyébként egy intelligens, sármos, ifjú nőkkel hetyegő könyvkiadóról szól, a felszín alatt pedig nyilván arról, hogy valojaban milyen szeretne lenni Umberto Eco. Ezt a könyvet írta volna a Da Vinci-kódos Dan Brown, ha kétszer annyira művelt, de csak fele annyit akart volna keresni.

-2,03

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis Sommás igazságok, nagyotmondások, nagy sommák, hazudni csak mindig lehet, de az meg kutyanehéz. Apák mindenhol, sok bő lére eresztett apa, aki csak egy, de mégis más. Királyok, hercegek, grófok, da capo al fine, mert ha valaki belezavarodik a jegyzeteibe és túlkonstruálja magát, a végén elvész a cetlik között és ráomlik a saját egének a harmóniája. A pokorniszagú Javított kiadás nem javít a helyzeten. Ront. Ha érettségire feladják, kitesszük előre a netre.

-2,74

Fielding, Helen: Mindjárt megőrülök Önmagában iszonyú, hogy az ihletésére megszületett a Terézanyu, de még ott van az is, hogy kitalálták miatta a szingliregény szót. Helen Fielding attól lett író, hogy azt állította, ha valaki egyedül van, akkor teljesen hülye. Nyúlnak öltözik, óriás seggű bugyit vesz fel a randira, és kétszer is abba a hibába esik, hogy olyan pasit választ, akinek a farka okosabb mint a feje. Tisztelettel kérjük, hogy a szinglik és a nem szinglik egyaránt háborodjanak fel.

-3,28

Flaubert, Gustave: Bovaryné Közismert dolog, hogyha annak idején nem indul eljárás az író ellen, amiért könyvével megsértette a jó erkölcsöket és a közszemérmet, sosem válik híressé Bovaryné története. Az egyirányú, dekadens, sivár történetet ugyan megmenthetné egy-két Cathrine Deneuve-re kalibrált, ügyesen részletezett szexjelenet, de erre a közismerten kegyetlen Flaubert nem vállalkozott: így Bovarynét nemcsak a körülötte lévő férfiak, de az olvasók is frigid picsának nézik, akinek tépelődéseitől kifordul kezükből a könyv.

-2,56

Goethe, Johann W.: Werther szerelme és halála Ez annyira ciki, hogy Goethe később verset írt arról, mennyire az. A könyv arról szól, hogy Charlotte-ért érdemes megöngyilkolódni, sőt az az egyetlen logikus megoldás. A szerző ekkor még fiatal volt, ezért olyan a Werther, mint valami szaros romantikus füzetregény, de így is elérte, hogy német ifjak százai öljék le magukat hatására. Igaz, ők meg is érdemelték.

-2,93

Hemingway, Ernest: Az öreg halász és a tenger Ernest papa vészterhesen egyszerű, de legalább rövid allegóriáját azon együgyűek figyelmébe ajánlanám, akik egy napsütötte kertben eltöltött olvasódélután során szeretnének egy jó kis levertséget szerezni. Valami azt sugallja, hogy a művész szerint az értelmetlen küszködés felemelő dolog, ezzel aztán mintha megpróbálná megmenteni ezt a patetikus darabot. Állítólag Az öreg halász és a tenger 2 jobban sikerült: ebben az idős Santiagót egy gyanús amerikai azzal bízza meg, hogy halásszon ki egy irodalmi Nobelt a szarból.

-1,57

Homérosz: Iliász Jellegzetes példája annak, amikor egy írás azért lesz naggyá, mert a szerző korában kevesen tudtak egyáltalán írni. Igaz, Homérosz hexameterbe is szedte Trója ostromának történetét, de ezzel csak el akarta terelni a figyelmet arról, hogy oldalakon keresztül nem mond semmit se, amikor mégis, abban pedig se szörny, se űrhajó, se egyetlen normális ember. Különben miatta hiszik azt egyesek, hogy háborúkat holmi nőcskék miatt szoktak indítani.

-2,23

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Jókai Mór valószínűleg az iskolai irodalomanyag leggyűlöltebb figurái közé tartozik, és ezért meg is tett mindent. Buta hőskultusza, baltával faragott figurái és dagályos elbeszélésmódja joggal háborítja fel korunk ifjúságát. Jókai, illetve azok, akik kötelezővé tették műveit, komoly felelősséggel tartoznak azért, hogy egyre többen vannak a funkcionális analfabéták, akik menekülnek a könyvektől.

-2,10

	Kafka, Franz: A per Ha nyomorúságos kis kelet-európai féregnek érzi magát, akit maga alá gyűrt a megismerhetetlen világ személytelen gépezete, akkor tudnia kell, hogy erről az érzésről egyetlen ember tehet: Franz Kafka. Szavazzon tehát terápiás céllal! Kafka ráadásul még egy rendes nevet sem bírt kitalálni főhősének, ezt az irodalomtörténet azóta is próbálja mentegetni.
-1,96

	Kalevala Na, az se volt eszénél, aki ezt az ősemberhablatyot bevitte az iskolákba. Vejnemöjnen figurája is csak a neve miatt ismerős, mert csak pengeti azt a kurva lantot, és közben megtudjuk, hogy a finnugrok szerint egy kacsa tojta a világot. Haha, hülye finnugrok. Még jó, hogy mi sumérok vagyunk.
-2,60

Katona József: Bánk Bán A magyar irodalmi kánonnak kikezdhetetlenül részét képező nemzeti dráma egyébként minden szempontból kikezdhető. De csak a leghaladóbb szellemű irodalomtanárok merik állatorvosi lóként bemutatni rajta, milyen hibái lehetnek egy drámának. A Bánk Bánt sokkal inkább Katona kortársainak szóló politikai üzenete, majd bemutatásának körülményei tették naggyá, szimbólummá. És ha az adott politikai helyzet nem szabadságharc vagy hasonló, akkor kurzusdarabnak hívjuk az ilyesmit.

-2,42

Kerouac, Jack: Úton "Ez nem írás, hanem gépelés" - vélekedett a regényről Truman Capote. A kritikus megjegyzés érdekességét árnyalja, hogy Kerouac több tekercs összeragasztott budipapírra írta körülbelül 36 méter hosszú főművét, mintegy három hét - és az akkoriban benzedrin néven közértben beszerezhető pilóta-amfetamin hatása - alatt. A regény záró fél méteres darabját állítólag Allen Ginsberg kutyája ette meg. A hippi gyökérmű felejthetetlen, gyakorlatilag teljesen és elviselhetetlenül üres. Viszont egy budipapírra írott regénynél mi pályázhatna nagyobb eséllyel a rettentetes Szarkönyv címre?

-2,40

Kertész Imre: Sorstalanság Az ember, aki úgy élte meg a holocaustot, hogy nem élte meg, és erre kapott egy Nobelt. Mi addig hanyagoltuk, amíg a svédeknek be nem jött. Pedig Kertész nem tud írni, csak ez svédül nem derül ki, egy Nobel után meg magyarul se píszí kimondani. Mondjuk ki. Attól, hogy szenvedett, vagy éppen nem, még lehet szar. De legalább Koltai Sutyinak is lett egy jó köre. Meg Morriconénak. Yuck.

-3,05

	Knight, Eric: Lassie hazatér Eric Knight, ez a különben tehetséges író a Lassie-vel elérte, hogy az ütyülü-pütyülü kisállatirodalomból ismerhessük meg a nevét, és minden egyéb könyvében azt várjuk, mikor bukkan már fel a kedves, hűséges blöki. Jól elbánt magával Eric Knight, hogy megírta ezt a nyálas bambisztorit.
-2,54

Mann, Thomas: A varázshegy Onnan lehet tudni, hogy valaki nem olvasta ezt a könyvet, hogy társaságban szóba hozza, ebben hasonlít például az Ulysseshez. Úgy tűnik, Thomas Mann nem ismerte az ökölszabályt: ha már mindenképpen különböző ideológiákat szeretnénk szereplőink szájába adni, legalább érdekes történetet kerítsünk köré. Mert az, hogy egy önálló személyiséggel csak nyomokban rendelkező német kispolgár évekre fennragad egy hegyen, ahol nem történik semmi, a legjobb indulattal sem nevezhető érdekesnek, az eredmény inkább a világ egyik legidegőrlőbb nyolcszáz oldala. Thomas Mann a bevezetőben azt ajánlja, hogy legalább kétszer olvassuk el a könyvet. Na persze. Inkább szavazzunk.

-2,24

	Marquez, Gabriel Garcia: Száz év magány A Száz év magánynak helye van itt, mert azt nem hagyhatjuk szó nélkül, ha egy úthengerregény minden szereplőjét ugyanúgy hívják. Másrészt viszont azóta se írta le senki ilyen pontosan, hogy koszos dél-amerikai faluban rohadni egy életen át nem más, mint ingyen drog, amitől szanaszét folyik minden.
-1,58

	May, Karl: Winnetou A Winnetou azért született meg, mert akkoriban még nem voltak kvarcjátékok. Ha lettek volna, akkor Karl May a Super Mariót találja fel helyette. A Nagy indiánkönyv mellett a másik felelőse annak, hogy a magyar gyerekek rákaptak a tájidegen indiánosdira, aminek aztán egyenes következménye lett a nindzsázás aluménum dobócsillaggal.
-1,31

	Melville, Herman: Moby Dick Az elvakult Ahab kapitány és az óriási ámbráscet heroikus küzdelménél análisabbat valószínűleg lehetetlen találni. Az erősen közepes kalandregényt szobatisztaság felé igyekvő gyermekek közelében élő olvasóknak ajánljuk, de egyébként nem.
-2,12

	Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Klasszikus ifjúsági történetről szóló, klasszikus ifjúsági regény, amelynek fő tanulsága, hogy szegény kis Nemecsek megszívja az önfeledt baromkodást, ezért lehetőleg nem olyannak kell lenni mint ő. Többszörösen megfilmesítették, ezért felesleges elolvasni. Napjaink grundja a virtuális kibertér, ezt tessenek megérteni. Legalább ott nincs undorító gittrágás.
-1,30

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Bicebóca, nemecsek ernő és Árvácska méltó társa Nyilas Lúzer Mihály, akit a többi lúzerrel együtt példaként állít a nyomorult alsósok elé az irodalomtanár-maffia. Mert mit üzennek nekünk U-16-os nemzeti válogatott lúzereink? Sántítsál, töketlenkedjél, rágjál gittet, vegyék el a golyóidat, aztán dögölj meg, zabálják föl a pakkodat cipőpasztástul, olvassál föl vén pedofiloknak, hibbanj bele saját lúzerségedbe, nyugi, majd az utókor. Légy jó? Nekünk Áts Ferik kellenek, gonosz, parazsas apák meg barbárok. Nem holmi Mohács.

-2,19

	Móricz Zsigmond: Sárarany Ez a korai Móricz-regény ihlette Karinthyt frenetikus Turi Dani-paródiájára. Az eredetin még többet lehet röhögni, különösen azon a részen, ahol Dani egyenesen beleköp valami parasztlány becses közepibe. "Beleköpött, leköpte." És mivel Móricz ezt nem paródiának szánta, az Uhrin Benedekről elnevezett irodalmi díj máris az övé.
-2,29

Puskin, Alekszandr Szergejevics : Anyegin Három szónak elégnek kell lennie. Tatjána. Levele. Anyeginhez. Ha mégsem elég, gondoljunk arra, hogy ír-e normális ember versben regényt, mert ugye, hogy nem? A címszereplő töketlenkedése (bár legalább párbajozik egyet, az jó) és a folyamatos, idegesítő irodalmi utalgatások, melyekkel a szerző azt kívánja beadni nekünk, hogy a 19. század elején minden vidéki földtulajdonos és b. családja világirodalmat olvasott, érdemessé teszik a könyvet egy erőteljes kattintásra.

-2,79

Rejtő Jenő: Csontbrigád A Csontbrigád akkor kerül szóba, amikor be kéne bizonyítani, hogy Rejtő Jenő néha túlteljesítette az olcsó kabaréponyva normáit. Ez annyit jelent, hogy a Csontbrigád még annyira sem élvezhető, mint a többi tucatkaland, viszont elviselhetetlenül pátoszos, és látványosan elárulja szerzője nyelvi inkompetenciáját. Lássuk be végre, Rejtő és a képregényműfaj tragikusan elkerülték egymást.

-1,39

Saint-Exupéry, Antoine De: A kis herceg Nem volt gyerekszobám, ezért kínos feszengéssel töltök minden éjfél utáni beszélgetést, ahol szóba kerül A kis herceg. Soha nem mertem megmondani senkinek, hogy egy balesetet szenvedett repülőgéppilóta csak akkor képes találkozni a Szaharában egy butácska homoszexuális, bárányfetisiszta kisfiúval, ha előzőleg jól bevásárolt Marokkóban. Hasis + 40 fok árnyékban - víz = A kis herceg. Úgyhogy soha többet ne jöjjön nekem senki azzal, hogy "jól csak a szívével lát az ember".

-1,65

Stendhal, Henri Beyle: Vörös és fekete Tizenéves korában leszarják az embert, ezért borzalmas romantikus regényeket dobnak neki, hogy kussoljon és ne legyen sehol. Ez ugye a dianás kockacukor paradigmába illeszkedő leszerelési technika, annyi ráadással, hogy állítják, hogy egy ilyen böhöm, romantikus regényújság színvonalú szarból meg lehet tudni valamiről valamit. Ez sajnos nincs így. Kérem süllyessze el Julien Sorel ellenszenves kalandjait!

-2,18

Vámos Miklós: New York - Budapest Metró "Ez irodalom, nem az élet" - hangoztatja Vámos Miklós rendszeresen családjának, amikor átadja nekik új könyvét. Nővére azért is értheti ezt meg nehezebben, mert a Vámos-művekben olykor szellemi fogyatékos szerepet kap. A New York - Budapest Metróban Vámos tényleg elszakad a valóságtól, mert saját magáról - Leslie L. Lawrence nyomdokain haladva - úgy ír, mintha jó pasi lenne. Ráadásul amerikai útját ecseteli, ami a "fucking manhattani kalandtól" eltekintve egyszerűen csak semmilyen.

-2,83

Vergilius: Aeneis Csak a mindenféle díványokon szerteszét heverő rómaiak, különösen ez a Maecenas meg az Augustus nevű lehettek annyira hülyék, hogy pénzeljenek egy olyan embert, aki a főművét gond nélkül lenyúlta Homérosztól, álságos módon hivatkozva a görög nagyság és az eposz mestere előtti tisztelgésre. Ma az ilyet beperelnék. Őt senki sem perelte be, mi több, ma is tanítják az iskolában, engedje tehát kiteljesedni felhorgadó igazságérzetét! Az Artisjus ajánlásával.

-2,66

	Vörösmarty Mihály: Zalán futása Van a vén cigánynak ennél húzósabb műve is, de mégiscsak ezt nyomogatták le legtöbbet az emberek torkán az eposzok közül. Az Iliászt kenterbe verő csatajelenet-leírások valószínűleg nehezebben olvashatók, mint A gyűrűk ura film számítógépes animációinak díszkötésű forráskódja, amire már 1830-ban sem buktak az olvasók.
-2,84

Wass Albert: Elvásik a veres csillag A Tizenhárom almafa folytatása különös módon érdekesebbre sikerült az első résznél; Albertünknek ugyanis ekkorra elborult az elméje, és odahagyott immár mindenféle dramaturgiát és stílust a vérgőzös románozásért. De nem kíméli a többi vérszívót se. Az meg mindig izgalmas, amikor az erdélyi arisztokrata tudatmódosító cukorkához jut. Mint könyv pedig nagy esélyes.

-3,01

I. rész | II. rész

Véleményüket, észrevételeiket ide írják meg!