A Nagy Szar - második forduló

Újabb rakás könyv fölött tekereg fenyegetően a szippantókocsi gumikobrája: folytatjuk a kutatást, keressük azt a könyvet, amelyet leginkább utál Magyarország. Bekerültek a tisztelt olvasók javaslatai is, így olyan nagyágyúk versengenek a közutálat legfelsőbb fokáért, mint a Szigeti veszedelem, amelyet állítólag egyes irodalomtanárok nem is hajlandók tanítani, vagy az Arany virágcserép, amelynek rengeteg jelölése arra utal, hogy Magyarországon túl kevesen használnak hallucinogén drogokat. De itt feszeng Damoklész kakabárdja alatt Micimackó, Camus, és persze James Joyce az általa is olvasatlan Ulyssest gyűrögetve. Godot még mindig nem jött el, de távollétében is elítélhetjük.

Sajnos nem engedhetünk azonban annak a néhány száz olvasónak, akik a Bibliát hiányolták a listáról. Ennek lelkiismereti okai vannak, no meg az, hogy a Biblia nem szépirodalom, hanem politikai pamflet, így aztán Mao vörös könyvével együtt kimarad ebből a megmérettetésből.

A felháborodás viharában néhányan felvetették a kérdést, hogy komolyan gondoljuk-e ezt, vagyis hogy egyszerűen szarnak nevezünk - sőt neveztetünk magával az olvasóval - olyan műveket, amelyekről pedig meg van mondva, hogy jók és nem szarok. Nos, természetesen halálkomolyan gondoljuk, összeszorított szájjal hordjuk a marmonkannákat a Nagy Máglyához, és különben sem olvastunk mi se semmit, csak megpróbáltuk a borító alapján kitalálni, miről szólhat a könyv. Ha pedig esetleg mégsem rakunk tüzet, mert a nagy röhögésben elkeveredik a gyufa, akkor csak annyit üzenünk komolyan, hogy tessék olvasni, mert csak úgy derül ki, miből, hol és minek van a szar.

I. rész | II. rész

Beckett, Samuel: Godot-ra várva "Átlagon felüli hosszúságú string", ahogy egy olvasó fogalmazott. Az abszurd dráma egyik díszpéldánya, ami eleve garantálja a népszerűtlenségét, mivel az emberek többsége abszurd drámában él ugyan, de a színpadon jobban szereti a lekerekített formákat és az egyértelmű üzenetet. Igaz, hogy Rómeó színhülye, de legalább kellő svunggal pusztul el, Vladimir és Estragon meg csak szétrohad, aminek van ugyan tanulsága - változtasd meg élted! -, de rendkívül kellemetlen kivárni, míg lezajlik a rohadás.

-2,40

Beecher-Stowe, Harriet: Tamás bátya kunyhója A világméretű PC-járvány egyik gyökere. Az amerikai rabszolga-felszabadítási mozgalom emblematikus alapművében kizárólag jóravaló, okos, erkölcsös négerek szerepelnek, akiket viszont tényleg négernek hív az írónő, vagyis a PC túlnőtt Tamás bátyán. De afroamerikaiakkal még sokkal rosszabb lenne. A könyv egyébként igen alaposan mutatja be a déli birtokok konyhájának életét, tehát a jogvédők és a Fekete Párducok mellett a gasztrotörténészek is örömmel forgathatják.

-2,21

Brontë, Emily: Üvöltő szelek Ki tudja, mit csinált a yorkshire-i lápvidéken az a nagynéni, aki kinevelte nekünk a három Brontë-lányt, Anne-t, Charlotte-ot és Emilyt, de az biztos, hogy nagyon csúnya dolgokat. A legrosszabbul Emily járt, aki harmincévesen meghalt, ám halála előtt egy évvel megírta A Világ Legnyomasztóbb Szerelmi Regénye díjra méltón pályázó művét. De ha Önnek tetszett Heathcliff és Cathy kínzó vágyódása, a ködbe burkolt félelem és a mesteri, ám vontatott bosszú, forduljon kezelőorvosához, és nyomjon egy nullást.

-2,39

Brown, Dan: A Da Vinci-kód Lehet-e jó melle Michelle Wildnak? Lehet-e letehetetlenül izgalmas egy pofátlanul ellopott anyagból igénytelenül megírt áltudományos krimi? Igen, ráadásul Brown hamisítványt lopott, hogy ismeretterjesztési pornót csináljon belőle. A JK eredeti tanai ellen kétezer éve folyamatosan összeesküvő anyaszentegyház ellen összeesküvő rend ellen összeesküvők fordulatos története már akkor is kamu volt, amikor évtizedekkel ezelőtt nonfiksönként írta meg egy szerzőhármas. Letenni nem fogjuk, de többször földhözvágjuk, annyi bosszantó tudományos hiba, az amerikai tömegkultúrán IQ-nullázott olvasó szintjéhez hülyített "rejtély" akasztja meg a műélvezetet.

-3,02

Burgess, Anthony: Gépnarancs Kiválóan megírt könyv, amelynek üzenete azonban egyrészt totálisan elfogadhatatlan, másrészt fölösleges. A főhőst, Alexet tudniillik már az első tíz oldalon nyugodtan lelőhetné bármely rendőr vagy öntudatos polgár, és akkor nem kellene azon filózni a továbbiakban, hogy helyénvaló-e átprogramozni Alex agyát. Az agymosás célja ugyanis az lenne, hogy ugyan ne gyilkoljon, raboljon és garázdálkodjon annyit szegény fiú, a tanulság pedig, hogy ehhez nem átmosni kell az agyát, hanem szétloccsantani. Akkor esetleg egy pillanatig még együtt is éreznénk vele, de így, hogy életben marad a kártékony férge, a Gépnarancs kifejezetten idegesítő.

-2,22

Camus, Albert: Közöny Annál könnyebb nincs is, mint egzisztencialista regényt írni. Veszettül essen az eső, süssön a nap, a főhős meg talányosan merev arccal állja a sors közelebbről nem részletezett csapásait, gondolkodjon és beszéljen tőmondatokban és rendszeresen találkozzon nyomorult sorsú mellékszereplőkkel, akiknek éppen megdöglött a kutyájuk/kiirtották a családjukat/Toller László arcát tetoválták a homlokára. A főhős kihűlt ólomcseppre emlékeztető tekintetét rövid ideig nyugtassa a soros szerencsétlenen, aztán minden kommentár nélkül keressen még egy pechvogelt. A sekélyes műfaj legolcsóbb trükkje a motiváció nélkül elkövetett váratlan gyilkosság. Na, Camus a Közönyben minden egzisztencialista patront felrobbant, mi meg lassan elalszunk a méla, unalmas szenvedésben. Mennyire más lenne, ha Meursault kuplerájt gründolna a kikötőben, aztán megszöktetné az arra turnézó svéd mozgásszínház díváját, hogy a végén mindketten főmunkatársi státuszt szerezzenek a Maksa-híradóban.

-2,21

Eötvös József: A falu jegyzője Latin-magyar közigazgatási szójegyzék nélkül a Falu jegyzőjét ki se nyissuk, inkább rehabilitáljuk Jókait, aki ilyen faragott bikkfastílussal közel egyidőben képes volt élvezhető mondatokat leírni. Eötvös regényének nyelvezetétől eltekintve a témája is elképesztő: egy városi jegyző szövevényes kalandjai. Hogy ez nyerte meg majdnem a Nagy Könyv polgármesteri szavazását? Lehet, de akkor csak alsófokú közigazgatás-történet kutatókat kérdeztek.

-2,71

	Fekete István: Téli berek Tüskevár strikes back. A második eresztés a Ghostbustersből is gyenge volt. A józan parasztot és az izomból idillizált vidéki életet népszerűsítő Tüskevár továbbragozásából se sült ki semmi jó, ami azért is szomorú, mert egy ilyen húzással Fekete István ma milliókat keresne, és tenyerén hordozná a belföldi turizmusért éppen felelős állami szerv.
-1,55

Gárdonyi Géza: Egri csillagok "Undorító, nehézkes, vastag kötésű, igazi magyar Szar Könyv!", írja az Olvasó, akinek nem kell olyan finomnak lennie, mint nekünk. Igaz, hogy a kisgyerekeket várostromra és iszlámgyűlöletre szocializáló "történelmi" (értsd: történelemhamisító) regény a Nagy Könyv egyik éllovasa, de nem kell aggódni: ez csak azért van, mert a magyarok zöme ezt olvasta utoljára. Általános iskolában.

-1,30

Hamvas Béla: A bor filozófiája Van olyan író, aki azért ír könyveket, hogy azokat az olvasók elolvassák, aztán (közben, évek múlva) meghatódjanak/nagyokat nevessenek/elgondolkozzanak az élet értelmén/lehúzzák a cipzárjukat. Ők jóravaló emberek, legfeljebb szar könyvet írnak, de ennél szinte csak csúnyább dolgok léteznek a világon. A másik fajta az úgynevezett guru típusú író, aki előbb jól rápirít az olvasóra, hogy értéktelen, rongy életet él, aztán megmondja a frankót, hogy hogy is kéne. Na, ennek az kioktatós-megmondóemberes klikknek az egyik legtenyérbemászóbb képviselője Hamvas Béla (a másik Carlos Castaneda), a Bor filozófiája meg az a könyv, ami után a legfinomabb pohár Heimann Pinot Noir 2003 is olyan, mintha beleesett volna egy súlyos jelentésekkel terhelt mutatóujj. Aki nem érzi magát rongy embernek, tegyen ide egy ikszet!

-2,53

Hermann Hesse: Üveggyöngyjáték A Nobel-díjjal is kitüntetett könyv lényege, hogy mára a kultúra csak önmaga árnyéka, bezzeg régen még minden szilánk egy nagy egész része volt, és senki nem beszélt csúnyán. A Nobel-díj bizottságát vélhetően az aprólékosan kidolgozott történet vette le a lábáról, hiszen a világtól elzárt elitintézet falai közt folyó öncélú vetélkedés, az európai klasszikus kultúra értékeinek ismeretére felépített Üveggyöngyjáték összegzi mindazt, amit fontosnak tekintett a nyugati világ. Ugyanakkor az Üveggyöngyjáték maníros, finomkodó nyelvezettel megírt, kitekintésre képtelen munkává szürkült, ami legfeljebb azt bizonyítja: az ember, bármelyik korban is éljen, meg van győződve az értékek pusztulásáról, és arról, hogy ezelőtt viszont minden rendben volt.

-2,40

Hoffmann, E. T. A.: Az arany virágcserép Aki átküzdötte magát a német polihisztor művén, tudhatja, hogy nemcsak druszája esett le az anyarozstól a bicikliről, hanem bizony Ernst Theodor is. Az arany virágcserép főhőse, Anselmus íródiák „érzéseiből és gondolataiból teljesen eltűnt szegényes életkörülményeinek minden kicsinyes gondja, baja, és az új életben, amely mintegy ragyogó napfényben nyílt meg előtte, megértette egy magasabb rendű világnak minden csodáját”. Nem csodálkozhatunk, ha ezek után Lindhorst levéltáros keselyűvé, Anselmus szerelme aranyos-zöld kígyóvá változik, ő maga pedig olyan hűen másolja az atlantiszi badarságokat, mint az egyszeri lány a prostivá változtatott szamarat. Hoffmann bűneinek Az arany virágcseréppel azonban korántsincs vége, nem elég, hogy Mozart-buziként felvette az Amadeus nevet, de neki köszönhetjük Csajkovszkij Diótörőjét is.

-2,94

Hugo, Victor: A párizsi Notre-Dame Ez a romantikus regény a legszebb példája annak, hogy milyen szomorú volt az élet Daguerre előtt. Szegény Victor azzal vívja ki a tizenéves olvasók gyűlöletét, hogy alig csap bele a történetbe, máris kénytelen ötven oldalon keresztül leírni cselekménye helyszínét, a gótikus építészet impozáns példányát, a Notre-Dame-ot. Micsoda pech, hogy regénye csak hét évvel előzte meg az első fénykép megszületését. Victor Hugót egyébként szeretjük, nemcsak azért, mert megalkotta Esmeralda, a szűzkurva alakját és Quasimodót, Shrek előképét, hanem azért is, mert öreg korában önként elmebetegnek állt. Törjön lándzsát a liberális gondolkodó felett, és ne bocsássa meg neki a Nyomorultakat sem!

-2,01

Joyce, James: Ulysses Hiába bálványozzuk a felszínességet, azt még mi sem mernénk állítani, hogy egy könyv minőségét az olvasottságán lehetne lemérni. De egy csöppet mégis elgondolkodtató, ha egy nagyon híres regényt még senki sem olvasott a világon. Az Ulyssest talán a terjedelme miatt? Túrót, a Gyűrűk Ura például sokkal hosszabb. Vagy azért, mert összetett? Ez sem áll meg, az Ulyssesnél mondjuk még az Eltűnt idő nyomábant is többen, pedig. Talán ezzel a túlzásba vitt belső monológgal van a baj. Oké, hogy nyomorult Leopold Bloom össze-vissza tekereg Dublinban, de ilyen mélységben talán még Paris Hilton belső ügyeire sem kíváncsi az ember, nemhogy egy rég halott hirdetési ügynökéire.

-2,74

Kármán József: Fanni hagyományai Noha Kármán József volt a felvilágosodáskori németül beszélő magyar értelmiség egyik legeredetibb alakja, amiért saját újságja volt és fiatalon meghalt, nos, szóval mindez jó, csak a Fanni hagyományai gyenge próbálkozás. Ezen az sem változtat, hogy a mű hendikepes, mert az első magyar regény-, naplóregény-kezdemény, vagyis irodalomtörténeti örömszerzésre kifejezetten alkalmas. A józan magyar parasztok viszont úgy tekintenek a málnahabos produkcióra, mint tévériporter a gaboni jégtáncos páros első olimpiai szereplésére. A könyv egyetlen mentsége, hogy igen rövid.

-3,01

Kosztolányi Dezső: Édes Anna "Briliáns pszichothriller! - Stephen King" - állna az Édes Anna puhafedeles borítóján, majd alatta sokkal kisebb betűkkel, hogy "legjobb tanítványa". Kosztolányi Dezső gimnáziumi tananyaggá vált műve mégis a harcos, és érzékenysége ellenére is hazug proletárhangokért érdemli meg, hogy jól lehúzzák. Így képzeli az elnyomottak tragédiáját egy polgár, aki a délutáni szunyókálás után ír pár verset, majd szól a cselédnek, hogy szervírozhatja a feketét.

-1,87

Madách Imre: Az ember tragédiája Hány megyéje van Magyarországnak? Hány versszakból áll a Himnusz? Aradi vértanúk neve visszafelé? És Az ember tragédiájának hányadik színében lesz a teremtés koronájából kiégett családapa? Így történhetett, hogy az ember néha nagyobb szeretettel gondol vissza a periódusos rendszerre, mint a kalandos életű, hirtelenbajszú Madách Imrére. Különben is, a 19. századi magyar irodalom egy szövevényes családi vállalkozás volt valójában, amitől egyből gyanússá válik az a rengeteg remekmű, ami akkoriban született.

-1,76

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai Márai Sándor egyike azoknak a figuráknak, akikre azt mondjuk, talpig úriemberek, de valami mégiscsak gyanús körülöttük. A gyanú kulcsa ez a regény, amelyben az író gyakorlatilag beismeri, hogy eszméinek és zsinórmértékeinek nincsen már semmi értelme, de azért megejtő konoksággal ragaszkodik hozzájuk, mert őt úgy nevelték, és különben is egyszerűbb, mint körülnézni, és felfogni, hogy mi van.

-2,05

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője A Szent Péter esernyője az egyik olyan könyv, ami gyerekek tízezreinek olvasásról való leszoktatásában töltött be szerepet. Mikszáth magyartanárok által sztárolt kisregényében megvan ugyanis minden, ami egy fiatalkorú számára érdektelen vagy riasztó: már sehol sem használt latin és népi kifejezések, Orbán Viktort is megriasztó ízes szavak, és agyoncizellált képek. Az író ráadásul olyan körülményesen tér rá a sztorira, hogy a könyv felénél még nem tudni, miről is szól ez az egész. E kritika íróját évtizedekkel ezelőtt kötelező olvasmány formájában kergették tehetetlen dühbe a szószátyár mondatok és az elfolyó párbeszédek, olvasási szenvedélyét pedig csak úgy tudta megtartani, hogy az olvasónaplót egy azóta elzüllött, életét ma bulvárműsor-vezetőként tengető osztálytársáról másolta le.

-1,84

	Milne, Aa: Micimackó Egy enyhén autista medvebocs, egy nemi identitászavarral küszködő malac és egy hiperaktív tigris Walt Disney-kalandjai abból a korból, amikor még nem is létezett a Walt Disney-féle szirupos mesevilág. Itt az ideje, hogy bosszút álljon, amiért gyerekkorában végig hülyének nézték, és azt hitték, hogy idióta mesehősök szánalmas szerencsétlenkedésén szórakozna a legjobban!
-1,20

Mitchell, Margaret: Elfújta a szél Az amerikai polgárháborús történet és Scarlett O'Hara bonyodalmas életének egybefűzése bizonyítja, hogy Margaret Mitchell remekül értett a plágiumhoz, és hogy a könyvespolcán olyan nagy elődök is szerepeltek, mint a Háború és béke és a Hiúság vására. De nemcsak átültette ezeket a XIX. századi Amerikára, hanem rászuszakolta szélsőségesen konzervatív történelemszemléletét és vénlányos romantikus stílusát is. A könyv egyéni rekordjairól se feledkezzünk meg, ebben szerepel a legapróbb lábú főgonosz és a leghosszabb lépcsős jelenet is.

-3,13

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön Akad édesanya, aki kisgyermekével együtt jelölte a legnyomasztóbb ifjúsági regények egyikét. Szó mi szó, nem könnyű a helyes úton tartani a nyiladozó buksikat, ha azt olvassák, hogy ez nyomorhoz és a pusztuláshoz vezet. Ha egyáltalán felfogják, mi az ábra a körtemuzsikával meg a kisködmönnel. Ennél bármelyik Pókember hasznosabb. Külön merénylet, hogy ez a legelső kötelező olvasmány a magyar iskolák többségében, és ráadásul még olvasónaplóban is le kell írni ugyanezt.

-2,32

	Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! Az írástudatlan szőke nő szerencsésen megtalálta a témáját - önmagát -, de csak miután Bridget Jones megmutatta az utat a női vécébe. A magyar kópia lényegesen humortalanabb az eredetinél, mivel Rácz Zsuzsa rohadt komolyan veszi magát, és feltétlen meg akar menteni egy drogos öcsit is mellékjótettként. Igaz, ez így együtt mégiscsak vicces.
-3,71

Voltaire: Candide De tényleg kit érdekelnek még két világháborún és a posztmodernen túl egy báróné jámbor fattyának unalmas, vontatott utazásai, ha az egész oda fut ki, hogy a világ mégsem minden világok legjobbika, ahogy azt Leibnitz, a mára méltán elfeledett filozófus állította? És akkor még nem is beszéltünk a humánerőforrás menedzserek és agrármérnökök által naponta emlegetett végső tanulságról, miszerint "vár ám a munka a kertben". Ha a túlhaladott, közhelyes gondolatokat mégis megbocsátaná a történelmi távlatokra hivatkozva, hát szavazza le a könyvet a minden oldalról áradó filozófushumor miatt, ami csupán annyira vicces, mint a Descartes-összes filológiai jegyzetekkel ellátott kiadása.

-2,51

Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Az Index olvasói alighanem egyetértenek a kamarilla Vadkan-hadműveletével, már ami a kiváló katona irodalmi munkásságát illeti. A szigetvári csata története rendkívüli mennyiségű jelölést kapott, feltételezhetően azért, mert mára olvashatatlanná vált, és az akkori háborúk érdektelen iszapbirkózások a modern vívmányokhoz képest. A magyar barokk remeke különben szervesen illeszkedik abba az évezredes divatba, hogy bukott háborúk csatáiból próbálunk borzalmas nemzeti eposzt csinálni, és így sebnyalogatással helyettesítjük a geopolitikát.

-3,03

I. rész | II. rész

Véleményüket, észrevételeiket ide írják meg!