Mi ki fogunk tartani - Adam Jones, Tool

2007.08.15. 12:58
Hétfőn este, egy órával nagyszínpados fellépésük előtt a legutóbbi lemezről, animációs filmekről, könyvekről, számmisztikáról, letöltésről és Stevie Wonderről is beszélgettünk Adam Jones-szal, a Tool visszahúzódó gitáros-agyával. Végig azt hitte, hogy Prágában van, de rendkívül készséges, nyugodt beszélgetőpartnernek bizonyult. Az interjú előtt pedig gulyást fogyasztott, ami ízlett neki.

Karrieretek kezdetén, a kilencvenes évek legelején idegesebb voltál egy fellépés előtt, nagyobb volt rajtad a nyomás? Egy pornószínész egyszer azt nyilatkozta, hogy az első forgatás volt számára a legkönnyebb, mert nem volt vesztenivalója.

Egyáltalán nem voltam ideges soha, mindig is vártam a fellépéseket. Ma is ugyanolyan jó buli lesz, mint legelőször.

2001-es, Lateralus című lemezetek óta szokás azt mondani rátok, hogy artrock-zenekar vagytok. Mi a véleményed a meghatározásról?

Ez leginkább a ránk nagy hatást gyakorló zenék miatt van. Ha a hatvanas és hetvenes éveket nézed, akkoriban ezt még nem artrocknak, hanem pszichedelikus rocknak hívták. Sokkal inkább a számok lendületéről, mintsem hosszáról szólt a dolog. Nem hárompercesek voltak, sokkal több volt bennük a dinamika, a vizualitás, a túlstimuláltság. Több volt bennük akkoriban a drog is, mint ma, de mindenképpen ezt a hatást jelenti a sokak által használt artrock kifejezés.

Tehát történeti terminusról van szó.

Ja, lehet. Bár mi sose használjuk. Ennek ellenére megtiszteltetésnek veszem, ha ránk mondják.

Legutóbbi albumotok, a múlt év tavaszán megjelent 10000 Days kapcsán olvastam egy kritikában, hogy a lemez "politikus lemez, mert az igazi művészet mindig politikus". Mit gondolsz erről?

Nem értek vele egyet. Bár nem tudom, hogy mi a cikk írója számára a politikai jelleg... De nem, egyáltalán nem értek vele egyet.

Amikor 2001-ben megjelent a Lateralus, óriási új Tool-rajongótábor keletkezett, amely nem ismerte a korábbi munkáitokat. Lehetséges hasonló robbanás a 10000 Days-zel is? Egyáltalán, fontos számotokra, hogy egy újgenerációs rajongó az új munkátokra egy zenei evolúció részeként tekintsen?

Ilyenfajta nyomás, azt hiszem, nincs rajtunk, nem is tudom... Mi igaziból sose nyomtuk a zene propagandáját. Egyfajta "gondolkodj önmagadért/önmagadban" alapon állunk. Épp ezért a dalszövegeket sem tettük bele a lemezborítóinkba soha. Szeretnénk, ha a zenénkből mindenki maga vonná le a következtetéseket. Ha valakit nem érdekel, hogy mit csináltunk korábban, rendben. Az ő dolga, nem a miénk. Persze szeretném, ha az emberek nyitottabbak lennének és megismernék, hogy milyen fázisokon mentünk keresztül az évek során, de ez valójában tényleg nem fontos.

Adam Jones

Mit jelöl a lemez utolsó száma, a Viginti Tres, azaz a 23?

A 23 egy személyes, hozzám közel álló szám. Több helyen felbukkan, különböző mitológiákban, szakrális geometrikus tanokban, a kettes, a hármas, az ötös számok gyakran ismétlődnek, érted, az egész lambda-kalkulus elemei, satöbbi. Nemrég (elneveti magát) egy film is kijött [a 23 című film, Jim Carrey-vel], ami valami ilyesmire ment rá, persze valószínüleg eléggé hatásvadász és felületes megközelítésben...

Láttad a filmet?

Nem, elég butának tűnt.

Szerinted manapság ki az az előadó, aki zeneileg még mindig képes megújulni? Aphex Twint például még mindig jónak tartod?

Aphex Twint abszolút. De ez egy nehéz kérdés, sok jó zenekar van, és nem szívesen ragadok ki senkit. Meg hát rengeteg banda hasonlítani akar más bandákra. De például a Melvins mindig képes valami újat és jót összehozni, őket ma is nagyon nagyra tartom. Meg a King Crimsont is, most jött ki egy új lemezük, és azt gondoltam, hűha, már megint csináltak valami egészen mást, mint előtte.

A legutóbbi lemezetek számaihoz, például a Vicarioushoz több rajongó elkészítette a maga videóját és feltette a YouTube-ra. Láttál közülük néhányat?

Igen, néhányat.

Tetszettek?

Volt közöttük egész jó is. Van egy srác, aki filmes suliba járt, ő összeválogatott különféle vizuális műveket, egyfajta montázst készített. Sokféle mű hozzáférhető innen-onnan, és ő összeválogatta őket. Nem a saját cuccai voltak, de amit csinált velük, az tetszett. Az ember értékeli az ilyet. Meg hát... ez egy fura világ. Azelőtt napi nyolcszáz dollárért bérelned kellett egy iszonyú drága felszerelést, hogy megvághasd a filmed, most pedig ugyanennyiért megvehetsz egyet a saját otthoni komputeredre. Ez hihetetlen.

Terveztek új klipet?

Igen, kettő is készül éppen. A Vicarious és a Pot.

Klipjeitekben gyakran használjátok az analóg, stop-motion animációs technikát. Vannak kedvenc jeleneteid vagy művészeid a filmtörténetből, akik ezt használták?

Hú, jó sok. Nem is tudom, szeretem a régi orosz animációs filmeket, a némafilmes korszakból is, meg nyilvánvalóan a Quay fivéreket, ők nagyon nagy hatással voltak ránk. Ray Harryhausen munkái is óriásiak. Tudod, kiskoromban lenyűgöztek ezek a dolgok.

Még mindig jobban szereted a hagyományos animációt a digitális technikáknál?

A vicc az, hogy az új videó, amit most készítünk, teljes egészében számítógépes. De igen, jobban szeretem a stop-motiont.

Idén Grammyre jelölték a Vicarious című dalotokat, de végül a Wolfmother Woman című száma vitte el a legjobb hardrock-szám díját. Tetszik neked a Wolfmother?

Rendben van, de nem valami eredeti. Olyan, mintha a Led Zeppelin keveredne a Black Sabbath-tal, meg nem is tudom, még mivel. Tudod, gyakran hallasz zenéket, amik hasonlítanak erre meg arra, meg esetleg még valami másra, de az emberek, akik hallgatják, nem ismerik az eredetiket, és nem is érdekli őket... Hallgatják Jamiroquait, aki remek srác, de ezek az emberek soha nem hallották Stevie Wondert. Érted?

Igen. A Meshuggah Catch 33 lemezét szeretted?

Hogyne, de jobban szeretem a régi dolgaikat. A Meshuggah nagy újító zenekar, remek srácok, mindig is nagy hatással voltak ránk. Ez a legutóbbi lemezünkön érezhető is több helyen. Nagyon bírom Fredriket, a gitárost. Volt egy szólólemeze, nagyon ritka, de eszméletlenül jó.

Régebben többször bíráltátok az ineternetes zenemegosztást, a letöltést. Megváltozott azóta a véleményetek? Van egyáltalán visszaút a mostani helyzetből?

Nem tudom. Sok minden függ a filmipartól is. Egy srác bemegy a moziba, és hd-ben veszi fel filmet a telefonjával, kiváló hanggal. Azt hiszem, meg fognak változni a törvények, és amint beáll a változás a filmiparban, az mindenre hatással lesz, a zenére is, mindenre. A lemezkiadók nem mennek olyan messzire, de sok mindent megtesznek. Mi sose voltunk az iTuneson, mi ki fogunk tartani.

Milyen nem zenei hatások értek az utóbbi időben? Mit olvastál például?

Most fejeztem be Aley Grey Mission Of Art című könyvét, most pedig épp egy olyan fikciós regényt olvasok, amely a második világháború végén játszódik, amikor a nácik természetfeletti erőket felhasználva próbálják megnyerni a háborút. A könyv címe They Use Dark Forces.Mike Mignola, aki a Hellboyt [a képregényt] csinálta, valamint Guillermo del Toro, aki itt forgatja a Hellboy 2 -t, is olvasták, és nagy hatással volt rájuk.

Zenék?

Nemrég hallgattam egy DABRY nevű rapbandát, ők nagyon jók voltak. Minden számuk más, nagyon jó kis zene. De sok mindent hallgatok, big bandet, death metalt, countryt, klasszikus zenét, nagyon szeretem a klasszikus zenét. Nagyon szeretem Wendy Carlost például.

Mik a terveitek mostanában a Toollal, esetleg más projektekkel?

Sok mindent próbáltam összehozni az utóbbi időben, ami elég nehéz a szoros turnéprogram miatt. Jammelgetek Robert Fripp-pel, a King Crimsonból, és egy olyan projekten dolgozom Buzz Osborne-nal, amiben két gitáros és két dobos lesz. Akarunk filmezni is, rövidfilmeket készíteni.

Többször is volt szó egy esetleges Tool-filmről.

Igen, a legelejétől kezdve akartunk egy saját filmet, aztán időnként kijön egy cikk, hogy "hú, a Tool filmet akar csinálni", de tényleg mindig is szerettünk volna egyet. Nagyon nehéz összehozni egy egész estés filmet. Sajnos sok aktatologatásról szól a dolog, olyan, mint amikor üzletet kötsz, és arról van szó, hogy ők mennyit adnak, hogy mi mennyit adjunk, hogy aztán ők végül mennyit adjanak. Nagyon nehéz megvalósítani.

Először játszotok nálunk. Várjátok?

Nem, szerintem már többször is voltunk Pragában...

De ez Budapest...

Hú, igazad van. Ne haragudj, minden nap másik városban ébredek, néha azt sem tudom, hol vagyok. Itt tényleg először vagyunk. Jó kis buli lesz. Megnézel minket?

Persze. [Kintről beszólnak a multik, hogy ennyi volt.] De be kell fejeznem, úgyhogy köszönöm az interjút.

Nagyon szívesen, remélem tetszik majd a koncert.