Erődemonstráció a Szigeten

Hogy miért nem verekszenek össze a punkok a skinheadekkel? Miért nem ég le az egész Sziget a francia illatgyertyáktól? Megnéztük, mit csinál a Szigeten az In-Kal, meglátogattuk az elitegységeket. A hídon szolgálatot teljesítő beengedő embereket, a hajós szolgálatot, a Nagyszínpad őreit és az akciócsoportot.

A részletek átbeszélése után rögtön az In-Kal hajójára megyünk, amivel sajnos a folyami hajózás minden szabályát be kell tartani, mivel megkülönböztető jelzés nincs a motorcsónakon, csak egy cégemblémás zászló. A csónak nem hadi bevetésekre lett tervezve, hanem hétvégi kirándulásokra és tűzijáték-nézésre, de ilyenkor állítólag nagyon beleillik a koncepcióba.

Armada

A középfelső-kategóriás hajó 300 lóerős motorjával a Sziget bármelyik pontját eléri 3-4 perc alatt. A part szélén sokan az ártérben állították le a sátraikat, ami veszélyes, őket figyelmeztetik, de az egy szál pöcsben fürdőzőket békén hagyják.

„A múltkor láttuk, hogy valaki beleszarik a vízbe, ami ugye leúszik, és tíz méterrel arrébb valaki fogat mos, éppen csak arrébb kotorva az ürüléket” – magyarázza a hajó kapitánya.

A legtöbb feladatot a VIP-vendégek titkos bejuttatása jelenti, utánunk például Veres János pénzügyminisztert hozzák be a Szigetre. Nincs pontos járőrözési időpont, mert akkor fel tudnak készülni az érkezésükre, bár az utunk alatt se nagyon izgatták magukat a fürdőzők. A spanyol armadához nem mérhető egység nyolc éve lát el szolgálatot a Szigeten, mivel akkoriban nagyon sokan próbáltak meg úszva bejutni. Mondjuk, aki megoldja, az megérdemli, mint azt delfinember kollégánk is tette.

Sör a dinnyében, kenyérben, melltartóban

Ezután felkeressük a Sziget szervezőirodában működő kantint, ahol alig néhányan vacsoráznak, pedig hét óra körül vagyunk. Most zajlanak a műszakváltások, tudjuk meg az egyik in-kalostól, aki tarhonyás húst eszik. Itt találkozunk az egyik csoportvezetővel, Csitári Jánossal, aki a beléptetésért, valamint még egy seregnyi dologért felel. A K-híd a legnehezebb feladatok között van, most a legnagyobb a meló, tizenhárman engedik az embereket, és igyekeznek minden oda nem illő dolgot elkobozni.

A kólákat, meg söröket nem lehet behozni, de meglepetésünkre a csoportvezető egy húszkilós dinnyét vesz elő, ami tele van pakolva sörös dobozokkal, egy kétkilós kenyérben pedig bort akartak becsempészni. Ha már itt tartunk, ki az, aki sövényvágó ollóval, krikett- vagy baseballütővel jön fesztiválozni? Mert ilyenek is vannak, de az igazán béna melltartóba csavarja a dobozos sört.

A beengedés és a házirend betartatásának sarkalatos kérdése a határozottság, amit Csitári megpróbált érzékeltetni: „Normálisan felszólítjuk, hogy mutassa meg a csomagját, mert gyanús dolog lehet benne, ez a felszólítás. A határozott fellépésben megkérjük ugyanezt.” Remélem, mindenkinek világos.

Csitári lassan egy évtizede dolgozik a Szigeten, az elején még előfordult, hogy bulizott a meló után, de ebbe hamar belefárad az ember. A többi biztonságiőr is hasonlóakat mondott: itt laknak, de nem buliznak, mert a tizenkétórázásba ez már nem fér bele.

Számunkra ekkor már úgy tűnik, olyan az In-Kal, mint egy félkatonai szervezet „Sokkal fegyelmezettebben működünk, mint a honvédség” – vágja rá rögtön Csitári. Autóik (Mercedes, Jeep, Hummer), motorjaik, hajójuk van, ráadásul annyival jobban néznek ki a rendőrségnél, mint amennyivel jobb a Milan a Fradinál.

A partiarcok a veszélyesek

A K-hídnál egy csoportvezetővel beszélget Lasz György, az In-Kal Security főnöke. Miközben egy fiút félreállítanak a kollégái talán kábítószer birtoklása miatt, Lasz elmondja, hogy 1500 ember kell a Sziget biztonsági munkáinak elvégzéséhez, de a diákok közül olyan sok lemorzsolódik (értsd: felveszik a jegyet, majd soha nem érkeznek meg az őrizendő objektumhoz), hogy kapásból háromszáz főt rászerveznek a szükséges létszámra.

Lasz a presztízs szempontjából tartja nagyon fontosnak ezt a kilenc napot, mivel mindenki tudja, hogy itt az inkalosok tartanak rendet, ezzel azonosítják őket. Az árról persze nem nyilatkozott, de annyit azért elárult, hogy a biztonsági munkák ellátása tízszer többe kerül a szervezőknek, mint a Volt Fesztiválon.

„A legproblémásabb helyszín a Medúza és Party Aréna területe, ahol a partidrogokkal teletömött társaságok, éjszakai éeltből ismert alakok verekednek esténként. Persze nagyon figyeljük, hogy egy skinhead és egy punk együttes ne kerüljön egymás után” – teszi hozzá Lasz.

A Sziget nyolcvan pontján van biztonságiőr, plusz három akciócsoport járőrözik éjjel, amikor átlagosan tizenötször riasztják őket, ebből csak két-három eset nem vaklárma, hanem verekedés vagy valami hasonló.

De ne ugorjunk ennyire előre, nézzünk inkább el a Nagyszínpadhoz, ahol éppen a biztosítási szempontból nehéz esetnek tartott Tankcsapda csap a torzított húrok közé.

Úgynevezett pogó

„Pont annyian vagyunk, ahányan lennünk kell” – mondja, vagy inkább üvölti Boglári Tamás, a Nagyszínpad biztonságért felelős operatív vezető, miközben odafent Lukács László éppen azt ordítja több ezer watt segítségével, hogy California Über Alles. Mi húsz, füldugós, csendben várakozó biztonsági őrt számolunk, persze ki tudja, honnan és hányan bukkannának elő, ha szükség lenne rájuk.

„Ezek az emberek már évek óta dolgoznak a Szigeten, tudják, hogy hogyan kell bánni a részegekkel, meg azokkal, akik kicsit túlpörögnek a koncerteken” – teszi hozzá a nagy sárga fülhallgatójában leginkább egy Birodalmi Romboló parancsnokára hasonlító Boglári, miközben egyik kollégája éppen egy felé repülő sörös doboz elől hajol el, a másik pedig visszapasszol egy felfújható strandlabdát. Hadd játszanak a srácok.

A Nagyszínpadnál a munka nagy részét a testszörfözők kiemelése, kevésbé szakszerűen kirángatása jelenti, de ezzel sincs már olyan sok meló, mint pár éve, mivel a koncertezők többsége most már inkább nem a színpad felé, hanem onnan el adogatja egymást. Aki bekerül a színpad előtti, kordonnal védett sávba (hivatalosan árok), azt az inkalosok egyszerűen megragadják (a nadrágjánál fogva, hogy ne rohanjon fel a színpadra) és visszavezetik a küzdőtérre. És ha kell, megint.

A Tankcsapda alatt alig páran estek a biztonságiak karjaiba, de a Toolon már szinte futószalagon érkeztek a lelkes rajongók. A szolgálat vezetője szerint azonban a közönség viselkedése nem igazán függ össze a zene stílusával, a Faithless alatt állítólag még többször kellett közbeavatkozniuk.

A Nagyszínpadot biztosító inkalosoknak egyébként gyakran nem is a közönséggel, hanem inkább a zenekarokkal gyűlik meg a bajok. Az utóbbi években volt, hogy egyszerűen hozzávágták poénból az egyik biztonsági emberhez a mikrofonállványt, de olyan is előfordult, hogy verekedésre buzdították a tömeget. A visszafogottabb zenekarok meg furcsa kérésekkel nehezítik a dolguk, a Tool például megtiltotta, hogy bárki is igyon (vizet, nem alkoholt) az árokban, a biztonsági szolgálatnak pedig szerződésben kellett vállalnia hogy tíz másodperces szintidővel dob ki bárkit, aki illetéktelenül átjut a rácsokon. Lehet, hogy stopperrel mérték koncert közben?

Éjszakai akciózás

És még van az akciócsoport, az In-Kal Security elit alakulata, akik úgy érkeznek meg az éjféli találkozónkra, mint a hét mesterlövész, (kár hogy csak hatan vannak): egymás mellett, lassítva. Az alakulat tagjai a vezetőktől eltekintve Szegedről jöttek fel, kifejezetten a Szigetre igazolták le őket, Csillebércen laknak, mert itt nem lehet aludni, és ők rohadt sokat gyalogolnak.

Bemelegítésnek négytől tizenegyig a nagyszínpadnál dolgoznak, félórás pihenő után jönnek át a kettes bázisra, hogy bejárják a hely északi részét, és ezt reggel hétig kis pihenőkkel folyamatosan végzik: világzenei színpad, kemping és a már emlegetett Party Aréna+Medúza, ami egyébként járőrözve inkább tűnik a Batman-filmek szürreális vurstlijának, mint a multicégek által szponzorált bulijának.

Az akciócsoport tagjainak nincs fegyverük, általában a határozott fellépésükkel oldanak meg mindent, bár azért alkarnyi hosszú elemlámpájukkal agyon lehet ütni egy elefántot is, és egyiküknél a március 15-ei zavargásoknál használt paprikaspray is van. Ha tömegverekedés törne ki.

Hogyan kezelik a fáradtsággal növekvő türelmetlenségüket, amikor mondjuk egy részeg punknak kéne elmagyarázni, hogy nem jó ötlet óriási fahusángokkal táncolni Balázs Klárira? Hát elvileg a kiképzés segít, meg persze a rutin. Náluk több részegembert egységnyi idő alatt még a detoxikáló szilveszteri műszakba beosztott ápolói sem nagyon látnak.

A járőrök feladatat a balhék lerendezése és a sátrak közt portyázó tolvajok elriasztásán túl a tűzvédelem is. Lelkesen oltogatják a francia táborhely ottfelejtett gyertyáit és mécseseit, ami elsőre tanárbácsis szabálykövetésnek tűnhet, de mégsem az: ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a pár német szigetelő, akik üveges szemekkel nézik kiégett sátruk maradványait az akciócsoport megérkezésekor.

Éjféltől egyig nem sok balhéba futunk bele, az akciócsoport felráz néhány eszméletlen punkot, lerendez néhány kezdődő veszekedést (a felek döbbenten néznek, amikor az első hangosabb szóváltás után megjelenik hat biztonsági őr, hogy ez mégse így kéne) és kipakoltatnak pár szerencsétlen extasy-fogyasztót, akik túlságosan egyértelmű pózban, a fal felé állva, tenyerüket nyalogatva, készültek a bulihoz.

A Sziget alatt azért nem volt mindig ilyen békés az este, a csoport már több verekedést, sőt egy kisebb tömegbunyót is lerendezett már, sőt volt olyan is, hogy foggal körömmel egymásnak eső francia diáklányokat kellett szétválasztaniuk.

A mostani szigeten félholtra vertek két fiút. Erről inkalosok csak azt mondták, hogy sok, az éjszakai életből ismert figura tűnik fel a Szigeten minden évben. Idén leginkább a Party aréna környékén rajzanak a legsötétebb, balhés alakok. Ha elkapnak valakit, azt mindig lefotózzák, és ha sokadszorra csinál balhét, levágják a karszalagját, és kirakják a Szigetről. A például Angliából ismert, futballhuligánok kiszűrésére használt beléptető rendszerrel ki lehetne szűrni őket, meg mondjuk az ismert dílereket, de a megkérdezett inkalosok szerint nincs annyi balhé, hogy megérje a komoly befektetést.

Hajnali egykor a csoport visszaindul a bázisra melegebb dzsekikért, a K-hídon nagyot szusszant az unatkozó éjszakai műszak, a hajós egység pedig egyre kétségbeesettebben keresi a férfit, aki úszni indult, de nem jött vissza. Közben a Parti Arénánál felpörögnek a habgépek, a Metal World sátorban pedig belekezdett a ráadásba a Napalm Death.