Tartózkodási engedély

2007.08.11. 17:50
Rachid Taha koncertre olyan baráttal érdemes menni, aki jól ismeri az arabus világot, ugyanis megfelelő háttérinformációk nélkül nehéz néhány sornál többet írni az arab-francia zenész koncertjéről.

Ennek megfelelően Zoltán cimborámmal, az arab tudós egyetemi tanárral vágtam neki a borongós péntek estének, hogy megtekintsük másodszorra is az északnyugat-afrikai gyökerű zenét játszó Rachid Tahát. Zoltán, aki egy évet töltött kint egykor ösztöndíjjal Tunéziában, rövid, de velőtrázó történetet mesélt Tunisz egyetlen diszkójáról, és Igorról, a szaratovi arab szakos diákról, aki fél liter, kólával hígított, patikából szerzett tiszta szesz benyakalása után AIDS-et kapott az óvárosi, középkori hangulatot és szagokat árasztó kurvanegyedben egy ördögszerű képződménytől.

Háttérinfók

Taha algériai származású francia könnyűzenész, aki a raj (franciás írásmóddal raï) zene egyik legismertebb sztárja napjainkban. A raj arab szó véleményt jelent, ami arra utal, hogy ez a zenei stílus előszeretettel foglalkozik társadalmi problémákkal és egyéb rázósnak mondható témákkal, amelyekhez szabadszájúan és merészen nyúl . A számok során is gyakori fölkiáltás a raj szó, kb. "hé!", "ez a véleményem!" értelemben. A zenei stílus szülőhelye Oran városa Algéria északi részén, illetve a közeli Tlemcen és vidéke, gyökerei a nomád pásztorok dalaira (badawí) mennek vissza. A raj számos más hatást is magába olvasztott, így az andalúziai eredetű urbánus maghrebi arab zene (malúf) hagyományát, a népnyelvi költészet (malhún) szöveges hagyományait, a huszadik század első évtizedeinek hihetetlenül népszerű egyiptomi énekes-sztárjainak stílusát, és emellett sokféle nyugati hatást is: jazz, a francia kabarék zenéje, és olyan hangszerek, mint a tangóharmonika és a zongora. Ezekből a különböző hagyományokból ötvöződött össze az 1930-as években az úgynevezett orani (arabul wahrání) zenei stílus, amely a korai rajnak tekinthető.

Rachid és a rai

A nemzetközi színtéren a raj-zene Rachid Baba Ahmed produceri munkálkodása nyomán jelent meg a hetvenes években, de Algériában továbbra is amolyan underground zenének számított sokáig: az első államilag támogatott raj-fesztivált 1986-ban rendezték meg. A raj-zene énekesei többnyire a cheb (sább, azaz „fiatalember”, nőnemben chebba, sábba) előnevet viselik. A leghíresebb raj-énekesek Cheb Mami, Cheb Hasni, Cheb Hassen, Chebba Zahouania, Cheikha Rimitti, és persze mind között a világszerte legismertebb Cheb Khaled. Ebbe az illusztris sorba illeszthető az egyre nagyobb népszerűséget kivívó Rachid Taha is.

A koncert képei

Rachid Taha 1958-ban született Oran városában, Algéria északnyugati részén, amely – mint föntebb írtam – a raj-zene szülőhelyének számít. 1970-ben apja nyomán ő is Franciaországba költözött, ahol hamarosan elkezdett zenélni. 1981-ben, amikor Lyon-ban élt, beur (maghrebi bevándorló származású) társaival – többek között Djamel Diffel, Mohammed Aminivel és Mokhtar Aminivel – együtt megalapította a Carte De Séjour ("Tartózkodási Engedély") nevű együttest, amelynek első sikeres albuma (1983) ugyanezt a címet viselte. 1989-ben oszlott föl az együttes, s Rachid Taha szólóénekesi karrierbe kezdett, melynek során első igazán nagy sikerét a Diwân című albumával (1998) érte el. Az igazi világsikert viszont csak több évvel később, a Tékitoi című lemezzel (2004) érte el. Két évre rá újabb albumot jelentetett meg, amelynek címe Diwân 2.

A koncert

A koncert pont olyan volt, mint a néhány évvel ezelőtti a Nagyszínpadon. A margarétás háttér előtt bazseváló mindenféle nemzetiségű zenészek kitettek magukért, több mint egy órán keresztül nyomták a különböző stílusú számokat. Volt klasszikus arab sláger, ami állítólag minden helyi zenekar repertoárjában megtalálható, mint például Abdul Halin Haafiz, az arab Máté Péter, világszáma, angolszász rockfeldolgozások, Gipsy Kings-utánzat. Az egyig legbizarrabb darabnak számomra egy technósított arab népdal bizonyult. A koncert közben minden számnál elhangzott az "ollé" felkiáltás Mindenesetre egy testes afroamerikai szigetezőnek nagyon bejött, kizárólag svéd típusú, kétméteres, nagymellű nőkkel nyomta, akiket bámulatos technikával rángatott magához a tomboló tömegből, emellett Zoltán szerint nagyszerűen művelte az arab táncokat is. A koncert mondhatni telt ház előtt ment, a hangosítósátorig vonaglottak a Taha-rajongók a lendületes zenére. Szerencsére az eső is megkímélte az előadást, a vége után fél órával szakadt le az ég. (B)