A mutáns salsák támadása 2.

Az idei Sziget egyik titkos favoritja a salsát vastagbél-rezegtető drum'n'bass-szel és különféle kolumbiai etnikus elemek vegyítő Sidestepper volt. Első lemezükkel, a Logozóval alapították meg, és egyelőre szinte egyedül tartják fenn a latin alapú drum'n'bass szcénát, még akkor is, ha azóta messze elkalandoztak a dub, a reggae és a reggaeton felé. Viszonylagos ismeretlenségük okán, a Ska Cubanohoz hasonlóan, a bulizene szempontjából szerencsétlen délutáni időpontot kapták, így csak a kiválasztottaknak és különféle okokból Világzenei Nagyszínpad környékére tévedőknek adatott meg, hogy egy minden tekintetben előremutató salsa-koncertet táncolhassanak végig.

Mert mi a salsa? Egy, a jelenlegi hagyományos formájában még Eddie Palmieri, a hagyományőrző, jazzes salsa egyik legnagyobb élő figurája szerint is minimum hanyatlásra ítélt műfaj, aminek a zenei mémkompexumok evolúciós dzsungelében való burjánzását, de legalábbis fennmaradását, elsősorban alkalmazkodó- és mutációs képessége garantálhatja hosszú távon. A változásban az egyik lehetséges utat a Sidestepper-féle elektronika jelentheti.

Ők a hagyományok legmélyebb tisztelete mellett tudnak a korszellemnek maximálisan megfelelő produktumot létrehozni - furcsa módon, vagy talán éppen érthető okokból, a salsa szempontjából kevésbé mérvadó Kolumbiába valók. A salsa sabort a különféle zenei stílusok felől összeszedett tagok közül az énekesek hozták, mozgásukkal az egész szinpadot belakva, a groove-alapot pedig a hibrid, gitár-dob + mindenféle kütyü felállású együttes hozta. A speciális kolumbiai ízt a koncertre beugró, különféle natív hangszereken játszó, magyarországon élő kolumbiaiakból alakult Tumba y Quema zenekar két tagja biztosította.

A Sidestepper nem csak a salsa-d'n'b pároztatás miatt, hanem más szempontból is érdekes jelenség volt a Szigeten: a legkevésébé egy salsa-formációtól várná az ember, hogy a lemezeikre felvett számokat újragondolva, újraértelmezve és átdolgozva adják elő. Márpedig ők ezt tették. Nem hangszerszólókról beszélünk, hanem a dalok alapját képező ritmusképletek és basszusfutamok megváltoztatásáról, vagy akár egy teljes dal újraírásáról, ahogy az történt a korábbi sláger Hoy Tenemos esetében, ahol gyakorlatilag csak az ének szólam maradt az eredeti.

A háttérben az elektronikákat birizgáló Humberto Pernet és a zenekar-alapító ötletember Richard Blair a lemezeken minimálisan jelenlevő, tökéletesen helyén lévő salsa- és etno-hangmintákból álló hangkollázst kevertek mindegyik szám alá, néhol már-már pszichedelikus hatást keltve, amit gitáros Teto Ocampo pontos, szinte minimalista riffekkel egészített ki. A hagyományőrzést jól példázza, hogy a koncert után Pernet és a dobos Jimena Angel az itteni kolumbiaiakkal összeállva eredeti kolumbiai ritmusképletekre rögtönöztek egy kicsit a sátrak között, bizonyítva, hogy nem szakbarbárok ők. A Sidestepper, ez a kolumbiai dance-floor csapat, a zenekészítéshez és magához a zenéhez való hozzáállásával lealázta a Szigeten fellépő, agyonsztárolt zenekarok jó részét. (A)

A salsa jövőjének horizontját fürkésző szemek nem kerülhetik el a Sergent Garciát és az általa kreált képződményt, a salsamuffint sem. Ahogy a Ska Cubanónak a ska és a kubai műfajok egymáshoz illesztéséből sikerült szerves valamit létrehoznia, úgy a salsamuffin is magától értetődő zenei jelenség: a salsa, a cumbia, a dub és a reggae úgy simulnak egymáshoz, mintha ennek évszázadok alatt kialakult rendszere lenne.

Néhány hónappal ezelőtt felléptek az A38 Hajón, ahol csont ugyanazt a programot adták elő, mint most, talán még az összekötő szövegek is szóról-szóra megegyeztek. Ugyanúgy volt háború rossz, béke jó (amiben a magam részéről semmi kivetnivalót nem látok - hol van az leírva, hogy csak nőkről és szakításokról lehet énekelni?), a dobos és a zongorista ugyanúgy bebízonyította, hogy világklasszis szólókra képesek, a közönség ugyanúgy őrjöngött a zeneileg legprimitívebb, ellenben annál bombasztikusabb tekerés közben, és amúgy en bloc, ugyanolyan örömtől leizzadt hangulat uralta az egész nézőteret, mint a hajón.

Sergent Garcia a latin zene esszenciája maga, és bár a hiphop-érzést nem igazán tudja a magáévá tenni, az összes többi vegyített stílusban otthonosan mozog. Ha a jövőben minél több latin zenekar fog hozzá és a Sidestepperhez hasonló módon mindenféle zenei stílust, elemet a salsába belekeverni, és akkor még száz év múlva sem kell a néprajzi múzeumok hangarchívumában kutatni, ha az ember ezzel a zenével akar megismerkedni. (B+)