Az anyag győzelme a szellemtelenség fölött

Azt elég könnyen le lehet írni, hogy miből áll a dubstep. Mindenekelőtt mélységes mély basszusokból, dubos, ha pontosabban akarunk fogalmazni, digidubos basszusokból. (Amik szerencsére padlóremegtető módon szólaltak meg a Meduzában.) Aztán vannak persze a dobok, aki akarja, felfedezheti bennük a 2step nevezetű irányzat örökségét, de ettől függetlenül is elmesélhető: ritkás és lassú tört ütemek, amik gyakran elég hülyén csapkodnak a viszonylag sok pergő miatt. Végül pedig gyakorta alkalmazott kellék a hülyén csipogó, egyszerű szintidallam, olykor egészen furcsa, máskor csak simán butuska hangszínekben. Esetleg egy kis vicces rigmus. (Az egyik legnevesebb dubstep-mc, Spaceape mondjuk kifejezetten nem rigmusokban beszél, hanem filozofál, de ő most nem volt, amíg ott voltam.)

Skream (UK), Benga (UK), Mc Crazy D (UK)

Mindebből csak az nem derül ki, hogy mitől is van az, hogy másfél óra dubstep-hallgatás után a táncolni vágyó tömegek még mindig olyan lelkesen táncolnak, mint az elején; hogy egy szépen sikerült hipermély basszus újra meg újra örömet okoz az embernek és ritmikus mozgásra készteti. Nevezzük ezt a zene, azon belül is a mély hangok varázsának.

Dubstep-élet, az van Magyarországon (lásd például a Drumanbass.hu vonatkozó fórumát), de azért biztosan megállapítható, hogy ekkora szabású rendezvény még nem volt nálunk, mint a vezető dubstep-kiadó, a Tempa köré szervezett csütörtök esti Sziget-buli. Lehetne mondani, hogy a dubstep jött és meghódította hazánkat, de azért a meglehetős tömeg (amiben lehetett ugyan közelekedni, de nem könnyen) nagyobb része nagy valószínűséggel külföldi volt. Legalábbis én nem hiszem el, hogy ennyien ismernék hazánkban a dubstep-slágereket, mint ahogy az itt látható volt. Bár ez végülis mindegy, csak a hazai dubstep-élet kilátásainak mérlegelésekor számít. A lényeg az, hogy jó buli volt, jót lehet táncolni a dubstepre, hurrá.

De ez volt az "anyag" része, vagyis hogy milyen számok szóltak. Azonban annak bemutatása, nevezzük nevén: a dj-zés, az csapnivaló volt. Úgyhogy az, hogy maga a buli mégis jó volt, azt jelenti: a dubstep maga fölényes győzelmet aratott fontos alakjainak tökéletesen kontár, szellemtelen dj-tudománya felett. Akikről szó van: Skream és Benga, a Tempa nevű, a műfajban igen fontos kiadótól, és hozzájuk MC Crazy D. A két dj nagyjából mindent bemutatott, ami egy "tíz alaptrükk dj-knek" kézikönyvben az "ezt a trükköt hogyan, mikor ne csináljuk" keretes részben olvasható.

Például: "ha egy szám közben hirtelen áthúzogatjuk a crossfadert egy másik számra, majd gyorsan vissza, akkor annak a ritmusát nehogy véletlenül elvétsük." Vagy: "ha a közönség nagyon örül egy számnak, akkor azt ne állítsuk le húsz másodperc után." (Ezt rendszeresen elkövették." Lehetne még sorolni, és lehetne elmélkedni azon, hogy vajon tényleg ennyire rosszak-e ezek az undergroundból a félundergroundig feltörekvő, kiadóvezetőként, zenészként tényleg fontos srácok, vagy csak most voltak túlságosan berúgva-beállva. De inkább gyorsan elintézném MC Crazy D-t is. Neki ugyan nagyon rosszul, tompán szólt a mikrofonja, de amúgy sem tűnt túlságosan karizmatikus figurának, bár kétségtelen, hogy legalább ritmusosan tudott beszélni. Viszont rengetegszer, olykor percenként többször is elsütötte azt, hogy váu-váu-váu. Mindig ugyanúgy. Amikor másfél óra után elhagytam a sátrat, becslésem szerint száznál többször hallottam már ezt: váu-váu-váu. Rosszabb, mint a gerappa. Értékelés: buli: B; dj-k, mc: D.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!