• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A Kispál és a Borz hivatalos kritikusának lenni nehéz feladat, mert mégiscsak szereti az ember a zenekart, de a tagok évről-évre történő megfeszülését nem jó látni. A Kispál egy jó koncertet adott csütörtökön a Szigeten, bár a tavalyi extrakivetitőshöz képest most jóval szerényebbet. Eleve a Kispálra nem alkalmas semmilyen mérce, mert mi a Lovasi és a Kispál szívét akarjuk csak, ezüsttálcán feltálva ilyenkor (mi fiunk-effektus). Rengetegen várják a fellépésüket, nem tudnak csalódást okozni, mert mindenki szereti őket, odateszik magukat, és lenyomják a koncertet. De valami hiányzik. Ez a valami a Kispált ismerők számára egyértelmű: a tagok között szinte nincs kommunikáció, tapintható a feszültség, miközben Lovasi András a közönség felé azt mutatja, jó a kedve, nincs gond. De azért csak-csak odaszúr az együttes tagjainak itt-ott.

Ha valaki fiatal, és nem érti, miért mondom ezt megint a Kispálról, az menjen el egy Kiscsillag-koncertre, és megért mindent: az örömzenélés és a munka közti különbség akkor is érezhető, ha hatkor a 32 fokos melegben negyed házzal kezdi el Lovasi a koncertet egy húzós-zúzós riffel, ahogy mondja. A Kispál és a Borz ereje csak ezután látszik meg: a koncert végére laza háromnegyed ház lesz, mert folyamatosan érkeznek a szigetes arcok, akiknek ilyenkor évente egyszer szükségük van a Zsákmányállat közös elüvöltésére. Jut eszembe: minden Kispál-koncert releváns mérőmutatója a Zsákmányállat kiemelt versszakának közönség általi eléneklése, amit most Lovasi nem hagyott.

Szóval a Kispál ugyanolyan, mint a Kooks vagy a Kaiser Chiefs, de még jobb példa az Oasis szigetes fellépése: itt vannak, becsületesen játszanak, de hiányzik az a plusz, ami miatt idáig jutottak, és amit megtaláltam a születésnapi koncerteken. Mert azok nem koncertek, hanem emlékkoncertek voltak. Az emlékezés során pedig elsősorban a múltunk egy darabját piszkáljuk meg legalább bottal, de még inkább feltárjuk újra, hogy mit jelent "a karod csak egy holt ág, vágd el és szaladj, egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad." A lényeg: erotikus kapcsolat ez, mindent akarunk.

A Sziget más, mert kiemelt esemény, ráadásul nem teljesen hazai pályán játszik az ember, plusz sósat izzad mindenki, ami belecseppen a szembe, kellemetlen. Lovasiék elvállalták/kérték a Kaiser Chiefs előtti 75 percet, hogy az nekik idén elég, ez alatt megmutatják Gézát, a gitárost, akire Lecsót cserélték (de miért is?), és két új számot is eljátszanak. Még örök reménységem, Németh Juci is teljesen jogosan szólt be a közönségnek: Mozduljatok már meg, mi van veletek! Közben folyamatosan gyűlik a tömeg, mintha a Kispál valami mágnes lenne, idevonz minden csillagot és fecskét.

Eredetileg közönségkritikát terveztem, mert Lovasiék lenyomták, amit kellett, de mit tettünk hozzá mi, a közönség? Lehetetlen egyszerre megszólítani a 15 éves középiskolást és a 35 éves értelmiségit, a Free Tibet-es majmot és a Nagy-Magyarország-tetkós nagypapát, más Kispál-albumokon nőttek fel, más dalszövegeket idéznek. Az arany középszer baromság, nagy massza képződik, a fiatalabbnak nem létezik, amit csak az idősebb lát, az elmúlás. A mai napig az iPodomon fent van egy csomó Kispál-album, mert fontos.

...

2025 van, mínusz egyedik nap: Gerendai Károly bejelenti, hogy ugyan évről-évre ötezrekkel növekszik a Sziget látogatottsága, de most tényleg ez a vég 120 ezer nézővel, és a jubileumi alkalomra megkérték a Kispál és a Borzt, hogy álljanak össze. Lesz Pécsi szál, De szeretnék én is, Tingli-tangli, I Like Gemenc, Autók a tenger felé, Van-e nálatok alkohol, Lefekszem a hóba, Zsákmányállat, Levesek porból, Tiszai Pu., Csillag vagy fecske, Húsrágó hídverő, Még egyszer, Szőkített nő, Az életben nincs már több móka. És mi persze akkor is ott leszünk, mint tavaly a szüleink az LGT-n, vagy idén a magyar dal napján. Kint áll Lovasi belesavanyodva, az örök feszültségben, hogy neki meg kell felelnie, mert nem hajlandó megérteni, hogy a Kispált senki nem a profizmusért szereti, hanem azért az őszinteségért és iróniáért, amit most a Kiscsillagtól megkapunk. (Hihetetlen, hogy a 2007-es Kiscsillag-Kispál-kombó után újraéljem ezt a kétarcúságot.) És ezen a 2025-ös koncerten ugyanúgy tele lesz a színpad előtti előtér, persze akkor a sípoló tüdőktől már senki nem hallja majd a kedvenc énekesünket. Csak áll és akar, és nem érti meg saját szerepét.