Menyhért, Mirjam
12 °C
24 °C

A zsákfalu nem tűnik el a négyes lyukban

2009.03.22. 11:43 Módosítva: 2009-03-22 11:44:11
Marketingbullshitre, falusi turizmusra és mindenhonnan az arcunkba toluló magyaroskodásra számítva indultunk Tamási mellé, Páriba, hogy teszteljük a low budget golfpályát. Egy hétszáz lakosú falu közösséget épít, hogy elviselje a zsákfalulétet.

Budapestről eleve nagyon messze volt, de addig lelkiismeretesen átvettük a különböző ütőfajtákat, kicsit vitatkozunk a labdán, bár arra nem gondoltunk, hogy az igazi, glicerinnel feltöltött 43 milliméteres labda helyett tíz centi átmérőjű gumilabdát találunk és bodzabotot, így végül a golflabdán lévő 366 szabályos kör alakú bemélyedésről is lemondtunk.

Pári Tolna megyében van, Tamásitól nem messze, Siófoktól negyven kilométerre, igazi zsákfalu, mindentől messze él itt 692 ember. A község a falvakra jellemző problémával küzd: az átlagéletkor egyre magasabb, be nem, csak elköltöznek innen. Kedden két órakor érkeztünk meg az üres faluba. Üres boltok fogadtak minket, a posta épp zárva volt, egy idős bácsi sétált túrázni. A polgármesteri hivatalban vadul nyomtattak, Gere Zoltán polgármester az erdőnél volt, mert valaki majdnem felgyújtotta.

A Fő utcáról nyílik a teleház, közvetlenül a templom felett áll, előtte díszkő burkolat, hogy a disznóvágástól a május 1-ig mindent meg tudjanak ott rendezni. A kisebb falvakban a templom, az iskola, az óvoda, a közösségi ház vagy a focipálya egyfelől a falu menőségét bizonyítják, másfelől közösségszervező terekként működnek. Ha megszűnik az iskola, vagy ritkábban jön a pap, az valóban rosszkedvűvé teszi a lakókat.

Ezért nagy szó a golfpálya, amit közösen készített el a község. A kiásott gödörbe kilyukasztott vödröt tettek, mellé nem a golfpályáról ismert zászlót, hanem mesefigurás rudat csináltak.

A két telekből összenyitott tizenkét lyukú pályához a teleháztól sétálunk fel, ahol éppen nyugdíjas találkozó van és masszőr tevékenykedik. Gere a település szabadidős tevékenységeiről beszél, hogy van a teleház biliárd- és pingpongasztallal. Meg itt a háromezer négyzetméteres golfpálya. Még mindig semmi marketingduma, hogy ezzel majd 213 százalékkal emelkedik a falusi turizmus, még nem toltak alánk lovat, és a polgármester sem betyárkodik.

Arról beszél, hogy mennyire kevés lehetőség van itt, és ehhez képest mennyire szeretik az emberek ezt a pályát, és hogy a fiatalok és az idősebbek kijárnak ide. Később, mintha csak meg lenne rendezve, feljön egy anyuka a gyerekével, majd csatlakozik hozzájuk egy ismerősük. Látszik, hogy otthon vannak a pályán, mert a negyedik lyuk nem okozott problémát egyiküknek sem.

Láthatóan tényleg nincs más, ezért nem meglepő, hogy a teleház előtt várakoznak a tizenévesek, akik elég megértőek velünk, annak ellenére, hogy képtelenek voltunk két óra alatt a tizenkét lyukas pályán a negyedik lyuknál tovább lépni. A golf egyik titka az ütőválasztásban van. Itt húsz bodzabotból tudtunk választani úgy, hogy a hazai golfpályán játszó polgármester nem nagyon segít. A pálya lejtős, az első három lyukkal nem is volt bajunk, de a negyediket nem tudtuk megcsinálni

Turizmust egy lekaszált domboldal köré nem lehet építeni, de azért ha minden jól megy, néhány csapatépítő tréninget elkövetnek itt, mert a teleház bírja, lehet kempingezni, pörköltözni és borkóstolóra menni. A Pári golfpálya csodája, hogy a közösség talált valamit, ami mindenkinek szórakoztató, és nagyon az övék. Nem 320 millióért épült sportpályáról van szó, ami a 2011-ig teljesítendő terveik között szerepel, hanem egy kicsi, felfogható dologról, ahova délután kijön az anyuka a gyerekével, és ütöget párat.

A mindentudó, okoskodó Budapesten minden más, ott sok pálya közül válogathatunk, felszerelést már hatvanezerért kaphatunk, lehet saját edzőnk, de Páriban nem a sport, hanem a közösségi élet szerveződik. Még nem találták ki, hogyan működtetik majd a háromhete átadott pályát, most örülnek, hogy van. Két hétvégére már biztosan jönnek játszani csoportok a messzi városból.