Mit mond a C&A papja a beteg Skála kópénak?

"Kemoterápiára jár szegény Skála kópé." Ez volt az első mondatom Budapest legújabb plázájában, az idősebb olvasók szemében legendásnak számító budai Skála helyére épített Allée-ban, ahogy ránéztem a nemezhatású anyagból varrott, ijesztően kopasz bábra. Kópé egy kenyér, egy tálca tojás, egy kiló kristálycukor és pár üveg sör társaságában várta az újabb infúziót az óriási Interspar bolt pénztárai mellett.

"Megszereztük talán az utolsó, EREDETI Skála kópé figurát" - susogta a PR-es szervező előző nap a telefonba elfúló hangon. "Ejha - gondoltam magamban -, ördögien ügyesek, egy rajzfilmfigura eredeti bábját megcsípni tényleg nem semmi", azzal készülődni is kezdtem a másnapi bejárásra.

Nem lovagolnak

Az Allée-ban szerencsére semmi sem emlékeztet az egykori kommunista betonsilóra, ami az ijesztő retródivat idején külön becsülendő dolog. De tényleg, még egy idézetként elhelyezett, két patkóból összerakott Skála-logót sem láttam.

Hogy azonnal lelőjem a poént: első körbejárásra az Allée Budapest legkellemesebb plázája, leginkább azért, mert fajtársaitól eltérően természetes fény világítja be. A homlokzat és a hátsó front átlátszó üvegfalai mellett a teljes mennyezet opálosan áttetsző üvegből épült, így a beltérben néhol valódi növények is megélnek. Bármely más üzletközpontban perceken belül olyan érzésem támad, hogy Puch László ráül a fejemre és kiszívja az agyvelőmet, de itt nem próbálkozott sem ő, sem pedig Szíjjártó "Audi" Péter.

Nem spóroltak a térrel

Az épület kívülről szerencsésen semleges külsejű üveg-tégla-szalag, nem látszik rajta, hogy milyen nagy, ami egyértelmű pozitívum, és nem olyan borzongatóan ronda, mint az Aréna Pláza vagy a Mammut. Na és nem is annyira géppel tervezett hatású, mint a Westend. Nem vennék azért mellette hobbitelket, de a legrosszabbat határozottan elkerülték.

Belépve a természetes fény miatt eleve kedélyes, világos padlójú, aránylag tágas tér fogad. A bejárati, illetve az átellenben található hátsó kiszélesedés egyaránt hatalmas, és a folyosókat sem spórolták el olyan szemérmetlenül, mint a Mammut 1-ben. Első lelkesedésünkben fel is mozgólépcsőztünk az elsőre, ahol az egyik szalagszerű dizájnszéken papi gallért viselő, vidám, sápadt férfi várakozott, majd egyszer csak megszólított minket, hogy "épp elpackáztátok a Kásás Tamást". Na de ki rohanna el egy playboy után, ha helyette pappal beszélgethet? Két mondat, és kiderült, hogy nem is akármilyen pappal, hanem azzal, aki éppen megáldotta a mellettünk lévő C&A ruhaboltot. Pillanatokon belül azt is megtudtuk, a C&A tulajdonosai mélyen hívők, és 150 éve megáldatják az összes butikjukat, meg azt is, hogy az atya nem pénzért csinálta, meg azt is, hogy az Indexnek végre benőtt a feje lágya, és már nem olyan vallásellenes, mint régen.

Fehér és színváltós

A sok meghökkentő információtól zúgó fejjel végre jobban körülnéztünk. A beltér egyszerű, fehér falakkal, a legmarkánsabb díszítőelemet a négyzet alakú üregükből előkandikáló, henger alakú, színváltós lámpák jelentik, no meg a Fehérvári út felőli fal faborítású, szinte organikus hullámalakzatai. Az alaprajz távolról a Westendére emlékeztet: a hosszúkás épületen két folyosó fut végig, amelyek elől-hátul egy-egy csomópontban összefutnak. A pihenőhelyek a szélesebbik emeleti folyosó két oldalát összekötő hidacskákon vannak.

A kötelező szupermarket a pincébe került. Az Intersparban sem spóroltak a hellyel, olyan széles folyosókon közlekedhetünk a polcok között, hogy itt egy hármasiker-kocsi tologatása sem probléma. A húsos szekció a hangulatos, ívelt apszisba került a gigantikus helyiség hátsó részén. Az árukészletet ilyen gyorsan képtelenség felmérni, szokásos szupermarket-eresztésnek tűnt, aránylag igényes borválasztékkal. A borokhoz különösebben nem értek, de arra már rájöttem, hogy ahol tartanak vöröset Heimanntól, aki szekszárdi, igen jó, és legfeljebb középméretű termelő, az már jó hely, mert nem csak a közhelyes, legismertebb borászokra mennek rá. Ja, Jásdi is volt két fajta, és piros pont járt nekik, amiért a 400 forintos kunsági kékfrankost a külföldi borok közé rakták.

Platina helyett kisvasút

Magában a plázában a boltok eloszlása a szokásos, megvannak a kötelező ruhamárkák, állatkereskedés viszont sajnos nincs. Makettbolt azért igen, itt rájöttem, hogy kincset ér a régi, koszvadt PIKO-kisvonatom, egy átlagos mozdony ugyanis 30-80 ezer forint, de volt kétszázért is. A hatalmas, hófehér besejű Libri-könyváruház mellett, amiről külön cikket írtunk, említést érdemel még a legfelső szint táplálkozási blokkjának a dizájnja. A teret alacsony fehér falak tagolják, rajtuk egymás mellé allított akváriumokba ültetett agávékkal, ami mindaddig igen csinos volt, míg be nem áramlott több száz ember, és el nem takarták a formatervezett elemeket.

De beáramlottak, talán párezren is, aztán jött a kötelező Electro World-tömegverekedés, amit az áruházlánc gazdái titokzatos okból minden plázamegnyitóra leszerveznek. A válság jegyében ezúttal nem százezres plazmákért, hanem négyezres DVD-lejátszókért és kilencezres multifunkciós nyomtatókért birkóztak a lendületes proletárok. Ez vicces látvány volt egy ideig, de aztán meguntuk, és eljöttünk.