Nem olvasunk semmit, Jókait mégis szeretjük

Nagy meglepetéseket nem hozott az olvasási szokások vizsgálata. Kevesen olvasnak. 2010-ben az emberek ötven százaléka egyetlen könyvet sem olvasott el. Ez ugyan jobb a 2005-ös hatvan százaléknál, viszont sokkal rosszabb az 1985-ös harmincnyolcnál.

Ennél is szomorúbb, hogy még azok is nagyon keveset olvasnak, akik alapvetően érdeklődnek a kultúra valamelyik területe, a mozi, színház vagy képzőművészet iránt. Hardcore kultúrafogyasztónak tekintik például azt, aki színházba jár, esetleg még kiállításra is. De ők sem olvasnak sokat. Aki olvas, az nagyvárosban él, felsőfokú végzettsége van, és általában fiatal.

A Családi olvasás éve 2010 keretében végzett kutatásban ezer, tizenöt évesnél idősebb embert kérdeztek meg, mikor, mennyit és mit olvasnak, illetve mivel töltik az idejüket. Nem olvasással.

A válaszolókat az eddigiektől eltérően nem korosztály szerint, hanem a szabadidő eltöltésének igényei alapján csoportosították. Öt csoportot hoztak létre: a kultúraorientált városi, a kultúraorientált vidéki, az urbánus szórakozni vágyó, a kötögető nagymama (valóban ez lett a csoport neve!) és a depriváltak. Az a cél, hogy kultúrafogyasztás alapján csoportosítják a kérdőívet kitöltőket még jó, de az elnevezések nem szerencsések. A kötögető nagymama kellemetlen sztereotípiája mellett, olyan furcsaságok álltak elő, hogy a szórakozni vágyó urbánus fiatalok közé került az a harmincöt éves is, aki csak moziba szeret járni, és mondjuk, az A38-ra.

Az olvasás nem vonzó

A megkérdezettek mindössze négy százaléka tartja szimpatikus időtöltésnek az olvasást, az emberek majdnem fele inkább tévézik, a negyede rádiót hallgat, és tizenöt százaléka internetezik. A kultúra iránt leginkább érdeklődő csoportokban ez a szám tizenhét százalék, de a legaggasztóbb az elég rossz névvel jelölt csoport, a Szórakozni vágyó fiatalok, ott csak a két százalék szeret olvasással kikapcsolódni.

Az olvasás már régen nem a legfontosabb kulturális tevékenység, helyét átvette a tévé, a rádió és az internet. Ami ennél is fontosabb, hogy az emberek igénye is eltűnt, hogy olvassanak, és ennek nemcsak kulturálisan, de gazdaságilag is elég jelentős hatása van.

A hosszú farok a hazai könyvpiacon: a könyvkiadók és -kereskedők az egész piac pici részéből, a friss megjelenésekből tartják el magukat, míg a hosszú farok többi része maradna a könyvtárakra, ahova viszont nem járnak az emberek, leginkább csak azok a fiatalok mennek könyvtárba, akiknek a kötelező olvasmányaik és tanulmányaik miatt muszáj.

A könyvtáraknak ebben a helyzetben kell újraértelmezniük saját feladatukat. Már régen nemcsak archívumként kellene működniük, hanem vonzó alternatívaként kellene kulturális helyszínekké, illetve digitális tudásközponttá válniuk.

Jókai Mór népe

Több szempontból is nagyon nehéz ezer megkérdezett véleménye alapján kijelentéseket tenni egy ország kedvenc könyveiről, de iránymutatónak jó lehet. Megállapíthatjuk, például, hogy a magyarok utoljára középiskolában olvastak, hogy csak a nemzetközi bestsellerek képesek bekerülni a listába (Twilight, Harry Potter), illetve hogy egy ilyen felmérés legizgalmasabb része a hosszú farok elemzése.

Az Egri csillagokra a megkérdezettek öt százaléka szavazott, ezzel első lett, Harry Potter három százalékkal második, kis különbséggel előzte meg A Pál utcai fiúkat. A kedvenc szerzőkre és olvasmányokra a válaszadók nyolcvan százaléka nem a top tízből választott, és minden bizonnyal ezt a hosszú farkat lenne igazán izgalmas elkezdeni vizsgálni.

A felmérés leglátványosabb táblázata minden bizonnyal a legfrissebb olvasmányok listájának változása. Lőrincz L. László kitartó munkával első lett, Danielle Steel tíz év után is második, Wass Albert eltűnt a korábbi nagy politikai roham után. Kertész Imrét a Nobel-díj sem tudta a listán tartani, pedig öt éve felkerült a kilencedik helyre. A listán megtaláljuk a Da Vinci-kódot jegyző Dan Brownt vagy a Twilight-sorozattal híressé vált Stephenie Meyert is, közéjük J.K. Rowling ékelődött be. A magyar szerzők közül a Rejtő–Gárdonyi–Jókai–Móricz-tengely megy, de ez nem meglepetés, Rejtő kivételével már az 1964-es, első listán is fent voltak.

Ami tuti: 1964 óta Magyarország kedvenc írója Jókai Mór. Ez nem jelenti azt, hogy olvassák is, de azt mindenki tudja, hogy Jókait bemondani nem ciki. A lista további része sokáig mentes minden meglepetéstől: Petőfi, Mikszáth, Rejtő, Móra, Móricz, Arany, József Attila. A lista végén Agatha Christie és Wass Albert találta meg a helyét. A kutatók szerint a válaszokból látszik, hogy az olvasók szeretik műveltebbnek mutatni magukat, ezért bár nem nagyon olvasnak, de azt pontosan tudják, milyen szerzőt kell mondani ahhoz, hogy úgy érezzék, jó választ adnak.

Mi lesz?

Az olvasók elsősorban vásárlók, friss megjelenéseket olvasnak, így az olvasási szokásokról sokkal többet elárul egy naprakész bookline-os eladási lista, mint egy ilyen felmérés, mert ki az, aki szerint mindenki Jókait, Mikszáthot vagy Móriczot olvas? A nyolcvanmilliárdos forgalmat bonyolító könyvpiacon választék és verseny van.

A kultúra védelmezői most felkiálthatnak, hogy nem olvas senki, mi lesz így velünk. Az iskola feladata lenne az olvasás megszerettetése, és a magyartanárok közötti harcokat látva, ez talán sohasem fog megoldódni. A kronologikus irodalomoktatásban Homérosszal kezdeni súlyos feladat, miközben lehetne a kompetencia felől megközelítve a tanulók korának megfelelő szövegek olvasásával és értelmezésével kezdeni.

Még senki nem tudja, mit lehet várni a nálunk is hamarosan beköszönő digitális fordulattól, de például az Ipad újfajta elképzelése az olvasásról – vagyis, hogy azt az élmény felől közelítik meg (itt az Alice Csodaországban pörgő-forgó, pompás digitális könyve) – új lehetőségeket kínál. Az Amazon digitális e-könyv-olvasója, a Kindle nemcsak kereskedelmi szempontból hozott fordulatot, hanem sikeresen nyert meg olyan olvasókat, akiket korábban kevésbé tudtak megszólítani.

Technikailag folyamatosan fejlődik a könyvpiac. E-könyv-olvasók versenyeznek egymással és az Ipaddel, de lehet olvasni okostelefonon és számítógépen is. Ezek összességükben itthon még semmilyen hatással sincsenek olvasási szokásainkra, jelenleg néhány kisebb e-könyves kezdeményezéstől eltekintve se megfelelő e-könyv-olvasó, se elég nagy választék sincsen. Amerikában a tavalyi karácsonyi könyvpiacon hozott némi változást és elemelkedést a Kindle óriási népszerűsége.

A kutatás eredményeit le kell fordítani a gyakorlatra, Hogyan lehet vonzóbbá tenni az olvasást, hogyan tudják megszerettetni az iskolában az irodalmat. A vizsgálat nem hozott releváns eredményeket az e-könyvön, okostelefonon vagy számítógépen való olvasásról, pedig az előttünk álló időszaknak egyértelműen a digitális szövegek terjedése lesz a fő témája. Kérdés, mennyire olvasunk és értelmezünk máshogy e miatt a technológiai változás miatt.