Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Március 15-én 14 ember vehette át a Nemzeti Művészetért Alapítvány napidíját a Fogasházban lévő Demo Galériában. A rangos eseményen olyan ismert művészek fogtak kezet a falból kilógó rongykézzel, mint Ivan és Igor Buharov filmrendezők, Mécs Miklós Pál médiaművész, Erdei Krisztina fotóművész és Borsos János képzőművész.
Az NMA a legmegbízhatóbb nemzeti alapítvány ma – mondja Ivan Buharov a díjátadó után. - Erre a díjra vágytam a legjobban, és igazán megnyugtató érzés volt, hogy tudtam, meg is kapom. Tényleg, kifizettük? – kérdezi Igortól, és összeröhögnek.
A napidíj tarifája kétezer forint, ami igazán méltányos, mivel a Magyarországot mintázó plüss kitüntetés hátteréül szolgáló ezres formájában a nevezési díj felét visszakapja a díjazott. A másik ezresből az alapítvány a díjátadó parti költségeit fizeti. Kedden főtt hagymából és szójaszószból készült Istenek levesével ünnepelhették meg magukat a művészek.
A hivatalos papírokon nem létező Nemzeti Művészetért Alapítványt öt képzőművész hozta létre azzal a céllal, hogy a szélsőjobb szimbólumpolitikáját kifigurázó kiállítást készítsenek, de legsikerültebb performanszuk kétségkívül a napidíj. A Demo Galériában a díjazottak ugyanis legalább olyan meghatottak, mintha a Parlament vörös szőnyegén kellene végigmenniük. És ez nem is csoda, itt mindenkit megtapsolnak, mindenkivel kezet fognak, miután kitöltötte a díj adatlapján a nevét és a dátumot - pályafutásuk „talán legszebb pillanata ez”.
„Mindig egy ilyen szép napon szerettem volna kitüntetést kapni! Rengeteg reményt adtam ennek az országnak, és rengeteg bizalmat szavaztam ennek az országnak, mármint, hogy nem kell innen elmenni” – mondja Borsos János, majd hozzáteszi, nagyon ciki lett volna, ha március 15-e alkalmából mondjuk Érdemes művész díjat, vagy netán Kossuth-díjat kap. „Viszolygok ezektől az állami kitüntetésektől, annyira átpolitizáltak. Az NMA napidíja viszont tiszta ügy, egy tiszta provokáció, egy tiszta demonstráció. Éppen ezért a kitüntetésemet a legértékesebb relikviáim között fogom tartani, anyukám nagyon büszke lesz rám!”
A fiktív alapítványt létrehozó képzőművészek azt mondják, a napidíj masszívan veszteséges művészeti projekt, ugyanis a 19 nevezettből kedden csak 14-en vették át a díjat, és néhányan még fizetni is elfelejtettek, „de ez benne van a pakliban, ennyit megér”. Csak az fáj nekik, hogy a Wikipediaról törölték a napidíj szócikket azzal az indoklással, hogy nem nevezetes díj, miközben a százlakosú falvak polgármestere által alapított díjak tömkelege található meg a szájton.
De talán ez is megváltozik majd, ha egyre többen neveznek a díjra. Ehhez ugyanis nem kell művésznek lenni, a kiírás szerint ugyanis díjazott lehet minden magyar állampolgár, aki a kortárs kultúrának tevőleges részeként él és alkot, ennek vizsgálatát az alapítók azonban átruházzák a díjazottra.
Az NMA nem fél tőle, hogy elözönlik őket a nevezések, mint mondják, lélekben már felkészültek az ostromra, „legfeljebb minden nagyobb városban lesz majd díjautománk”.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
