Kilencvenkilenc éves korában elhunyt Ernesto Sábato világhírű argentin író, festő. Három megjelent regénye közül az első, Az alagút (1948), amelyet 1987-ben magyarul is kiadtak a Modern könyvtár sorozatban, az egzisztencializmus klasszikusának számít. A fizikusból lett író 1984-ben megkapta a spanyolajkú világ legrangosabb irodalmi kitüntetését, a spanyol Cervantes-díjat, amelyet előtte csak egy argentin szerzőnek ítéltek oda, Jorge Luis Borgesnek.
Nemcsak íróként és festőművészként vált azonban híressé, hanem politikai aktivistaként is. A katonai diktatúra utáni első polgári elnök, Raúl Alfonsín felkérésére 1983-ban elvállalta annak a tényfeltáró bizottságnak a vezetését, amely a katonai diktatúra idején történt politikai gyilkosságokat, kínzásokat, jogsértéseket, az eltűntek sorsát vizsgálta, és tanúvallomások alapján elsőként foglalta jegyzőkönyvbe a hadsereg által elkövetett jogsértéseket. Az 50 ezer oldalnyi jegyzőkönyv alapján Sábato állította össze a Nunca más (Soha többé) címmel világszerte ismertté vált jelentést, amely a katonai diktatúra (1976-1983) alatt elkövetett jogsértések legfontosabb dokumentuma, és a tettesek elleni perek alapjául szolgált. Sábato június 24-én töltötte volna be 100. életévét.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!