Salamon
6 °C
14 °C

Így rekonstruáljon múmiát otthon

2011.06.10. 06:24
A Szépművészeti múzeum rekonstruálta egy kétezer éves múmiája arcát, és kiderítette azt is, hogy Almásy grófnak semmi köze nem volt az Almásy-múmiához. Csütörtökön nyílik a múzeum múmiás kiállítása 3D-s filmmel és helyes múmialánnyal.

Egyelőre nem biztos, hogy volt az ókori Egyiptomban médiaszak, és beengedtek-e oda nőket, de ha igen, akkor a Szépművészeti múzeum egyik múmiája nagy valószínűséggel oda járt. A kétezer éves múmia tudományos igénnyel végzett arcrekonstrukciója után ugyanis egy vékony, elkerekedett szemű, előre álló fogú, de azért arányos arcú lány nézett vissza a kutatóra. Pont az a típus, amelyik nagy számban nyüzsög az ELTE médiaszakán, és amelytől még ma is kellemes helynek számítanak a romkocsmák.

Kattintson a koponyára!

A zsíros, fekete gyolcsokkal betekert múmiára nézve ez lett volna az utolsó, amire számítok. A baljós csomagot ki sem bontották, jelenleg ugyanis már idejét múltnak számít a XIX. században népszerű időtöltés, a múmiaboncolás. A kutatók igyekeznek eredeti állapotban megőrizni a leleteket, és például CT-vizsgálatokkal megismerni a csomag tartalmát.

„A CT kétdimenziós szeletekben szkennelte végig a múmiát, és aztán számítógéppel készítettük el a koponya háromdimenziós modelljét” – magyarázta a Természettudományi Múzeum kutatója, hogyan szerkeszthetünk mi magunk is múmiaarcot, ha történetesen lenne otthon egy egyiptomi leletünk. Mielőtt belekezdünk, tudnunk kell, hogy a munka időigényes: Kustár Ágnes antropológusnak is egy hónapba telt a fiatal női fej megformálása, pedig neki őskori, ókori és egészen friss koponyák egész sora köszönheti új arcát.

Így kezeljük múmiánkat

A munka első fázisa a koponya felépítése és az anatómiai jellegzetességek meghatározása. Ha otthon múmiázunk, jó ha nekünk is megvan a fej lágyrészeinek jellegzetességeiről az utóbbi 150 évben készített kimutatás. Ebből tudható, a fej mely részein milyen vastagságú a bőr, a kötőszövet, a zsírszövet és az izom.

Az adatokat a koponya jellegzetességei módosítják. Ahol érdesebb a csont, ott vastagabbak a lágyrészek. Így például az erősen barázdált állkapocscsontfelszín vastagabb rágóizmokat, és végül is szélesebb állkapcsot jelent.

Az orr jellegzetességeit az orrüregben található kis csonttövis alakjából és irányából következtethetjük ki: hosszabbítsuk meg a csonttaréjokat, amelyek így kirajzolják az orr szélességét és ívét. A rekonstruált lánykoponyánál az antropológus megállapította: a lánynak széles orra volt, amely azonban a kiemelkedő és íves orrhát miatt kapott európaias hatást.

Tudható egyébként, hogy az ókori Egyiptomban a graciális mediterrán típusba tartozó, europid népesség élt. Olyan barna bőrű, alacsony férfiak és nők, akik manapság Spanyolországot, vagy Olaszország déli részét lakják.

Fotó: Földes András

A szemek tekintetében sem kell a fantáziánkra hagyatkoznunk. A szemrés irányát könnyedén meghatározhatjuk a szemüreg belső oldalán kitapintható dudorokból: ezek ott helyezkednek el, ahol a szemhéjfüggesztő rostok tapadnak.

Ha a szemekkel kész vagyunk, akkor illesszük a fület a koponya hallójárati nyílásához. A fül alakjára sajnos még következtetni sem lehet. Itt Kustár Ágnes az átlagos fülformát szerelte fel. Múmiánkkal tegyünk mi is így!

Végezetül a száj alakját kell kialakítani. A Szépművészeti múmiája fogszabályzásra érett, mondta az antropológus. De mivel a lány elmulasztotta a fogászati beavatkozást, arca jellegzetes karaktert kapott. Jó még tudni, hogy a nagyobb fogak többnyire vastagabb ajkakat jelentenek.

Második fázis: a szobrászat

Ha mindezzel megvagyunk, vegyük elő az agyagot, mert a szobrászati fázis következik. Itt az elhalálozási kor függvényében mimikai ráncokat és az arc lágyrészeinek megereszkedését kell a képbe komponálnunk. Mivel a múzeum múmiája a vázcsontok és a koponyavarratok elcsontosodása alapján 20-25 éves lehetett, a ráncokkal nem kellett még törődni.

„Ha a lány nem volt sokkal kövérebb, akkor így nézett ki” – tekintett szeretettel a kész szoborra Kustár Ágnes. Megemlítette, hogy a tudományos kutatásnak köszönhetően a rekonstruált arcok már nagy valószínűséggel hasonlítanak a koponya eredeti tulajdonosára. „Az arcrekonstrukciót leggyakrabban az igazságügyi személyazonosításnál nyomozásoknál használják. Az így készült rekonstrukciók több mint a fele sikeres azonosításhoz vezet.” Igaz, az azonosítást nagyban könnyíti, ha a rekonstruált fejen a megfelelő frizura látható. Az igazságügyi munkánál ezért több különböző frizurával is megtekinthetők a fejek. Haj és szemöldök azonban nem került a múmialányra, mivel kicsi a valószínűsége, hogy őt így bárki is azonosítaná, a kutatóknak pedig semmilyen támpontjuk nem volt a hajviselet kialakításához.

Lerántják a leplet az Almásy-múmiáról is

A Szépművészeti múzeum csütörtökön nyíló múmiakiállításának másik meglepetése az Almásy-múmia, amelyről legutóbbi beszámolónk után kiderült, hogy semmi köze a kalandos sorsú magyar grófhoz. A Savaria múzeum kereste meg a Szépművészetit, állítva: a lelet a csornai prépost szerzeménye volt.

A levéltár feltúrása után kirajzoló történet szerint Kunc Adolf prépost és Rupprich Gusztáv fürdőorvos 1890 környékén két múmiát vásárolt 300 márkáért. Az egyiket a szombathelyi gimnáziumnak adományozták, innen került a lelet a Savaria múzeumba. Az addig pedánsan leltározott múmia papírjaira máig nem ismert okokból akkor került fel Almásy gróf neve, amikor a magyarországi nagy múmiabegyűjtés idején elindították a budapesti múzeum felé.

A kor nem tűri a homályos részleteket, így a radiokarbon vizsgálat felülírta a korábbi korbecslést, miszerint az "Almásy-múmia" Egyiptom római korában élt. A fejlett tudomány bebizonyította, hogy évszázadokkal korábban, Krisztus előtt 310 és 200 közt töltötte mindennapjait.

Sőt, a fiatal lány koporsójának hieroglifáit elemezve azt is feltételezik: a lány templomi énekesnő volt. Úgyhogy most már csak azt nem tudjuk, miért halt meg ilyen fiatalon, szeretett-e énekelni vagy szívesebben csónakázgatott a Níluson. Ismerte-e azt az egyiptomit, aki jelenleg néhány méterre fekszik tőle, mi volt a kedvenc étele, és mit gondolt, hogyan élnek majd az emberek kétezer évvel a halála után.