Rózsa
10 °C
26 °C

Alföldi tarolt

2011. 06. 19. 14:33
| Módosítva: 2011. 06. 19. 17:43
Ne basszunk már szekéren! - hangzik el Mohácsi János, a XI. Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb rendezőjének két versenydarabjában is az éles mondat, amely az eddigi talán legpolitikusabb POSZT jelmondata is lehetne. Alföldiék tartoltak, Vidnyánszky felrúgta a széket és távozott. A színház beszél és kérdez a történelmünkről, cigányokról, zsidókról, homoszexualitásról, mindenről, amiről mi nem tudunk.

A legjobb előadásokat mutassa be a POSZT vagy egy általános képet a magyar színházról? - tette fel a kérdést Márta István, a fesztivál új igazgatója. Márta szerint van tizenöt kiemelkedő előadás különféle színházakból, különböző rendezőktől, azt szeretné elérni, hogy a zsűri minél szélesebb körből válogassa ki a versenyprogram darabjait. Sokan viszont nem értenek egyet ezzel, a POSZT legjobb rendezőjének választott Mohácsi János egyenesen egalitárius ökörségnek nevezte ezt. Miért merülhetett ez fel? Mert nem elég nagy a merítés szerinte: három nemzetis darab, két Zsótér Sándor-, két Mohácsi János-rendezés és két Pintér Béla-darab került versenybe.

Nemzeti Színház pedig idén megérdemelten volt jelen három versenydarabbal, az Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, a Három nővér és a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból is kiemelkedő erejű előadások, ahogy azt a közönségsiker és a hat nemzetis díj is mutatja. Márta István elképzelései közé tartozik továbbá a POSZT nyitása külföld felé egy showcase-jellegű színházi börze létrehozásával, vagy a szomszédos országok egy-egy nemzeti színházának bemutatásával. Felmerült az is, hogy jövőre hangsúlyosan megjelenne a kínai színház a Pécsett terjeszkedő Huawei, az egyik legnagyobb távol-keleti multi révén, amely nyilván nem tenne rosszat a POSZT költségvetésének sem. Persze ezek egyelőre álmok.

Félelem és macskajaj

Pécs továbbra is a város adósságállományához képest erőn felül, 75 millió forinttal támogatta a POSZT-ot, ám Márta István szerint rettenetes volt, hogy az utolsó hetekben még azt sem lehetett tudni, a kormányzat mennyivel támogatja a fesztivált, sokáig úgy volt, egy fillér sem jut a színházi találkozóra. Végül 45 millió forintról kapott ígéretet a POSZT, melynek végső költségvetése tizenhárom millióval kevesebb a tavalyinál. Emiatt a fesztivál melletti OFF-programok kínálata szűkebb volt, ám a versenyprogram erőssége ellensúlyozta ezt, persze csak azok számára, akiknek sikerült valahogy bejutniuk a darabokra.

Páva Zsolt, Pécs polgármestere szerint ostobaság, hogy évről évre megkérdőjelezik Pécset mint helyszínt, a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Győri Balettfesztivál, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál kapcsán ilyen nem vetődik fel, senki sem vitatja, hogy jó helyen vannak. Az EKF utáni pécsi kultúrpolitika egyik legnagyobb teljesítménye egyébként, hogy a sok város által vágyott fesztivált a volt kulturális fővárosban tudták tartani.

021
Tekintse meg a Nemzeti Színház galériáját!

Mesés férfi székkel és szárnyakkal

A POSZT-on is megmutatkozó szakmai széthúzás, érdekellentétek és sértődöttség egy drámába illő jelenetben csúcsosodott ki, mikor a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás rendezője, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, a régóta a Nemzeti éléré vágyó Vidnyánszky Attila nem bírta elviselni Anger Zsolt opponens szakmai kritikáját, mely szerint a színész-rendező nem tudott elkapni magának a darabban semmi olyan tartalmat, ami emlékezetes lenne, inkább egy közhelygyűjtemény maradt meg számára a műből, Pethő Tibor szerint pedig a magyar nézőközönségnek ehhez az előadáshoz igen kevés szellemi csatlakozása van. Vidnyánszky, aki egyébként már decemberben azt nyilatkozta, hogy szívesen vállalná a Nemzeti Színház vezetését Alföldi helyett, pár mondat után egy széket felrúgva távozott a teremből, a POSZT-ról és a városból is.

Nem hallhatta, hogy a beszélgetés külföldi résztvevői, John Vreeke rendező és Robert Avila kritikus, akik nem értették az előadás szövegét és így csak a vizualitásra koncentrálhattak, le voltak nyűgözve az előadástól, amely végül meg is kapott egy díjat a különleges látványvilágáért és a színházi eszközök komplex használatáért. A sértődés viszont akkora volt, hogy a debeceni társulat, amely tavaly nyert és a vidéki színházak közül a legtöbb darabbal képviseltette magát a XI. POSZT-on, nem vett részt a gálán és a díjátadón. (A másik debreceni darab, A revizor viszont a fesztivál leggyengébb versenydarabja volt, amelyről a nézők egy része már az első felvonás alatt kiszivárgott a színházból.)

Alföldi: Ez nem egy tüntetés

A nemzetis Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból a POSZT legnagyobb győztese, a szakmai és a közönségzsűri is a legjobb darabnak ítélte. A pellérdi ipari parkban játszódó előadáson a néző a második világháborút követő időszakban, egy kirekesztő, gyűlölködő falu közepén találja magát, ahol a börtönviselt, ráadásul „olyan” Abram (Stohl András) küzd azért, hogy elfogadják, miközben még saját anyja (Molnár Piroska) is azt szeretné, ha inkább agyonvernék. Nézőként részesei leszünk annak, ahogy kicsinálják Abramot, aki próbálna megváltozni, még egy lányt (Tompos Kátya) is teherbe ejt a normális élet reményében. De elbukik, kezéről a vér és agyvelő ránk fröccsen, majd ihatunk egy pohár frissen csapolt, hideg ingyensört sramlizenére a faluval együtt ünnepelve, hogy Stohl András börtönbe megy. A vérdíjból pedig a templomot is fel lehet újítani. Alföldi szerint ez egy nagyon pozitív előadás, mert azt mutatja, hogy csak 40 év lemaradásunk van a németekhez képest a kirekesztés kérdésében. Tehát eltelik 40 év, ezeket mind szépen meglépjük, és akkor mi is olyan jól fogunk élni, mint a németek.

"Ez a darab arról szól, hogyan kerülünk bele olyan helyzetekbe, amelyekről nem gondoljuk, hogy benne vagyunk - mondta nekünk Alföldi Róbert. "Közben pedig részeseivé válunk annak, amiről esetleg nagyon rossz véleményünk van. Csak a kényelem, az egyedülléttől való félelem és a butaság belesodor minket olyan helyzetekbe, hogy mi magunk is meglepődünk azon, mibe keveredtünk."

Alföldi azt mondta Indexnek, hogy "ez nem egy tüntetés, hanem annak a munkának, minőségnek és annak a szellemi közegnek szól, amelyet a Nemzeti képvisel”. De azt is látni kell, hogy a legjobbkor jött Alföldinek is, hogy három ilyen erős előadással reagálhatott az őt ért folyamatos támadásokra, talán így csendesebb lesz az ellenállás.

Díjak

Legjobb előadás: Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból, rendező: Alföldi Róbert, Nemzeti Színház
Legjobb rendezés: Mohácsi János (Parasztopera, Pécsi Nemzeti Színház)
Legjobb női főszereplő: Szamosi Zsófia (Szutyok, Pintér Béla és Társulata)
Legjobb férfi főszereplő: Mucsi Zoltán (Háy János: Nehéz, Bárka Színház)
Legjobb női epizódszereplő: Enyedi Éva (Szutyok, Pintér Béla és Társulata)
Legjobb férfi epizódszereplő: Hevér Gábor (Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból valamint Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe, Nemzeti Színház)
Különleges látványvilágáért, a színházi eszközök komplex használatáért: Mesés férfiak szárnyakkal, Csokonai Színház
Legjobb jelmez: Remete Krisztina (Parasztopera, Pécsi Nemzeti Színház)
Legjobb színpadi szöveg: Pintér Béla: Szutyok
Legjobb színpadi zene: Kovács Márton (Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik
semmiségbe, Nemzeti Színház, valamint Parasztopera - zenei átdolgozásáért
Pécsi Nemzeti Színház)
A zsűri különdíja: Molière: A mizantróp (Katona József Színház)
 
A MASZK Országos Színészegyesület színész zsűri díjai:
Legjobb férfi alakítás:
Köles Ferenc (Parasztopera, Pécsi Nemzeti Színház)
Legjobb női alakítás:
Pap Vera (Mikve, Vígszínház)
 
A Fidelio díjai:
Legjobb 30 év alatti színésznő: Radnay Csilla (Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik
semmiségbe, Nemzeti Színház, valamint Chicago, HOPPart Társulat)
Legjobb 30 év alatti színész: Szabó Kimmel Tamás (Anton Pavlovics Csehov: Három nővér, Nemzeti Színház)
A közönség zsűri díja: Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból