A játék vége: felgyújtotta magát

A krétakörös Schilling Árpád szeret játszani, és még jobban szereti, ha játékának megfelelő terei is vannak. A Krétakör klasszikus időszakában, majd később az átalakulás után űrbázist épített, Pécsen pedig egy bányát alakított át. Prágában a korábbi kommunista rendszer nagy központi újságjának épületében, a Rudé Právó feneketlen gyomrában, minden hatalomtól és külső körülménytől elzárva, mint Jónás Isten elől, bezárkózott a cet gyomrába. Jónást kihányta a cet, Schilling viszont a cetet hányta ki, ha szét lehet így verni egy induló költői képet: Schilling megszelídítette a részben lerombolásra és átalakításra váró hatalmas épületet, hogy játszani tudjanak benne, miközben azt egyik oldalán már bontani kezdték.

Az előadás neve jp.co.de, és egyszerre kísérlet, játék és alkotás. Őszintén eláruljuk, hogy még sok minden nem állt össze a koncepcióból, mert még nem is fejezték be. Azért hirtelen pillantást vethettünk a prágai töredékekre és a munkafolyamatra.

Krízis: jp.co.de, Hálátlan dögök, A papnő

A Krízis-trilógiának nevezett mű három részből, filmből, operából és színházból áll. Prágában a jp.co.de című kísérleti filmbe nézhettünk bele. A film a 18 éves főszereplő, Gát Balázs álomszerű világát mutatja meg. Ő szabad akar lenni. A Hálátlan dögök című opera a gyermekpszichiáter apa, Gyula története, aki a családon belüli erőszakkal foglalkozik. Az apa és a fiú viszonya problémás, ahogy ennek lennie kell, de sokkal nagyobb baj, hogy a pszichiáter felett az irányítást átveszi az egyik páciense, a hétszeres gyermekek elleni nemi erőszakkal és gyilkossággal vádolt Ádám. A papnő című színházi előadásban pedig Sárosdi Lilla alakítja a főszerepet: a darab egy Budapestről falura költöző, valaha sikeres színésznő meggajdulásáról szól.

Prágai Quadriennálé

Július 14-én kezdődött el a prágai Quadriennal of Performance Design and Space nevű esemény, ami a világ legjobb látványterveit, díszleteit és építészeti terveit vonultatja fel 35 ezer négyzetméteren. Idén a magyar szekció díjat is nyert. Árvai György, B. Nagy Anikó, Csanádi Judit, Horgas Péter, Medvigy Gábor közös munkájukban a teljes pavilont a 2010 decemberében eltűnt művész, Bodza W. Mihály munkásságának szentelték (akit siratott Parti Nagy Lajos és Krasznahorkai László is többek között). Díjazták is a koncepciót, amire nagyon rég volt itt példa.

A színházi szakma fontos megmérettetésére 40 ezer embert várnak 76 országból. A párhuzamosan futó Intersectionben kapott lehetőséget Schilling, hogy két hét alatt összehozzon egy közösséget, akiktől a Való világ, A legyek ura és a Zimbardo-kísérlet okán csak annyit vártak, hogy egymásban azért ne tegyenek kárt.

Közösségi kontent

Schilling azért ennél többet is elvárt, például, hogy hozzanak létre valamit, amit nevezzünk performansznak vagy filmnek. A két elvárás között van az élet, amit meg elég nehéz úgy teljesíteni, hogy idegen, más kultúrából érkező emberekkel vagy összezárva egy lebontásra ítélt kommunista uralmi központban, ahol furcsa magyarok filmeznek mindent, sőt még feladatokat is adnak neked. Egymás mellett élés, közösség, kulturális sokszínűség, vagyis játékok Európa-témára kezdőknek.

Nyolcvanöten jelentkeztek CV-vel és kis videóval, tizenegyet választottak ki, a tizenkettediket már első feladatként ők találták meg Prágában. Schilling Árpád szerint benne volt a lehetősége, hogy bukta lesz, mert például elmennek az önkéntesek, ahogy a 12. önkéntes a prágai bemutató előtt. Elkezdtek forgatni egy filmet, amit egy adott ponton belefolyattak egy közösségi kísérletbe, ezzel kockáztatva, hogy nem tudják uralni a narratívát, illetve a történet folyását. Ráadásul a résztvevő önkénteseket szinte sokkolta, hogy fiktív figurákként kell élniük két hétig, mondta Schilling.

Az öngyújtás

A prágai este filmvetítéssel indult: ritka szépen fotózott világban láthatjuk a Balázs nevű főhőst különböző álomjelenetekben. Maszturbáló nő, free-run, viccelődés ugyanúgy megtalálható a jelenleg még töredékekből álló alkotásban, mint az önmagát felgyújtó fiú jelenete. Aki egyébként szépen égett az épület tetején, ezt a felüljáróról filmezve is jól lehetett látni.

A sajtóanyagban a Krétakör két esetet is felhoz, amikor valaki felgyújtotta magát, az egyiknek komoly szerepe van a történetünkben, mivel Prágában esett meg. 1969. január 16-án Jan Palach (ezért jp.co.de) a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai bevonulása ellen tiltakozva felgyújtotta magát a Vencel téren. Palach  temetésén 800 ezren vonultak fel. 20 évvel később ő lett a bársonyos forradalomhoz vezető tiltakozások ikonja. (Palachnak volt magyar követője is, a prágai hírt olvasva a 17 éves Bauer Sándor a Múzeumkertben gyújtotta fel magát). 2010-ben egy tunéziai utcai árus tiltakozott a diktatúra ellen önmaga felgyújtásával, néhány hónappal később elüldözték a tiltakozók a diktátort.

Játszani is engedd

A prágai jelenetekben két dolgot láttunk biztosan: a Balázs nevű főhős 12 ismeretlennel játszani kezd, irányítja őket, de érezhetően a játék csak egy eszköz a múlt újraéléséhez, illetve önmaga megtalálásához.

A játék csak akkor értelmes, ha pályán belül maradunk. Ki lehet vinni a labdát az oldalvonalon kívülre, de akkor nincs semmi értelme. Az alkotók szerint szerencsére nem is volt olyan szituáció, amit ne tudtak volna megváltoztatni, ráadásul a stáb folyamatosan kontrollálta a helyzeteket, mert nem feszültséget akartak kelteni, hanem a döntéseket akarták leforgatni.

A közösség kialakulásában a legfontosabb szempont a bizalom, mondja Schilling, aki a szavahihetőséget, a toleranciát és az egymásra iránti figyelmet emeli még ki. "Nem az úttörőtábor-hangulat tartja össze ezt a közösséget, nem is a szabályok, hanem hogy felismerték, együtt képesek megtenni bármit. Barack Obama Yes We Can-kampánya is ezért volt sikeres, mert úgy szervezett közösséget, hogy az emberek tenni akartak együtt. A közösség egyik határa lehet, ha felismerik, valamit már nem tudnak együtt megcsinálni."

A közösség másik fontos feladata és ismérve, ha kiesik a vezető, akkor is képesnek kell lennie működni. A Krétakör nem tudott, valahol ez azóta eltelt három év tapasztalatainak összegzése. Most a sok ember elvileg Shilling nélküle is tudná működtetni a rendszert. Az a jó színház, ami a vezetője nélkül is működik, idézte fel Schilling Hajdu Szabolcs filmrendező egyik mondását ennek kapcsán. Ez a fenntarthatóság, amivel a magyar politikai életben egyáltalán nem foglalkoznak, tette hozzá.

A hagyomány a múlt, a közösség a jövő

A 12 különböző fiú és lány más-más országból érkezett, de a nemzeti beágyazottságon hamar túl tudtak lépni. Schilling szerint a nemzeti identitás nem a jövő, már pedig egy közösséget a közös jövőkép tart össze. "A hagyomány és a múlt nagyon fontos, de az nem arról szól, mit csinálunk, hanem hogy mit kaptunk" - állítja a rendező, aki szerint amit előre el tudunk képzelni, az lesz a valóságunk, így saját valóságunkat a fikció segítségével mi magunk teremtjük meg.

"Ha tudunk értelmes válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, akkor közösség vagyunk. A közösség nem hagyomány, hanem egy kreatív folyamat, aminek során képes vagyok valakikkel közösen létrehozni valamit" - Schilling színházat, embereket és országot is valószínűleg ugyanezen elképzelések mentén vezetne, szervezne. A trilógia jelenlegi állapotában nem tudjuk megmondani még, hogy a közösség mire képes, de az talán jó hír, hogy nem köszönt vissza Zimbardo, sem A legyek ura, a közösség túlélte, mindössze egy srác távozott idő előtt. Ahogy az egyik önkéntes játékos mondta, iszonyú nehéz volt a kéthetes együttélés tök idegen kultúrájú emberekkel, de egyben nagyon jó is volt, hogy egy ilyen határhelyzetben ismerhette meg saját magát és képességeit.