Erzsébet
0 °C
7 °C

A New York Times fontosnak tartja Nádas Péter regényét

2011.12.05. 08:39

Az év 100 figyelemre méltó könyve közé sorolta Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét a The New York Times vasárnap megjelent, Book Review című könyvszemléje. Az amerikai napilap az elmúlt napokban két írásban is foglalkozott a művel.

Adam Langer író, a lap hétfői számába szánt, az online kiadásban már vasárnap megjelent kritikája szerint "noha a könyv címe viszonylag egyszerű és precíz geometriára utal, a Párhuzamos történetek valójában egy rendkívül ambiciózus, lélegzetelállítóan leleményes és időnként őrjítően sűrű, újszerű törekvés történelmi, földrajzi, irodalmi és szerkezeti határok eltörlésére."

Benjamin Moser az előző vasárnapi könyvszemlében nem volt ennyire lelkes: "noha néhol mesteri, a könyv túlságosan őrjítő ahhoz, hogy remekmű lehessen. A túlzott hosszúság és a több százas szereplőlista nem feltétlenül hátrány: az ajtótámasznak is használható regények esetében előny, hogy a szerző egy sor látszólag zavarba ejtő párhuzamos történetet tud elindítani, hogy azokat aztán, előre nem látható módon egybefonja. Nádas azonban nyíltan arra törekedett, hogy ne fonja össze őket, a szándéka, mint mondta, az volt hogy olyan emberek történetét írja meg, akik soha nem találkoztak, akik csak nagyon felületes ismerik egymást, és mégis a legmélyebben beavatkoznak egymás életébe."

Moser, aki szerint az olvasó túl gyakran téved el Nádas történeteiben, kiemelte: Goldstein Imrének négy évébe telt, hogy a magyarból az angolba ültesse át a regényt, Langer a fordítást "elegánsnak" és "gördülékenynek" nevezte. Adam Langer szerint az 1942-ben született Nádas Péter egyfajta irodalmi szupersztár Magyarországon, aki kiérdemelte, hogy Lev Tolsztojjal, Thomas Mann-nal és Marcel Prousttal egy lapon emlegessék. Stíluskísérletei alapján azonban regényei Alain Robbe-Grillet és Anthony Burgess műveihez is mérhetők.

A brit Ladbrokes fogadóirodánál 1:10-hez arányban lehetett fogadni, hogy 2011-ben ő kapja az irodalmi Nobel-díjat. Nádas a harmadik helyen állt a díjat végül elnyert svéd Tomas Tranströmer mögött. 
Mindkét kritikus fontosnak érezte felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar írót az Egyesült Államokban a leginkább az angolul 1997-ben megjelent Emlékiratok könyvéről ismerik, amelyet Susan Sontag "korunk legjobb regényének" nevezett. Langer úgy vélte, hogy ez a jellemzés akár a mostani regény címéül is szolgálhatna.