Meghalt Garas Dezső

Hetvenhét éves korában, hosszan tartó betegség után elhunyt Garas Dezső Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház társulatának tagja pénteken – közölte a színész családja és a Nemzeti Színház az MTI-vel.

Garas Dezsőt a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később intézkednek – olvasható a színház honlapján.

Garas Dezső Grósz Dezső néven született Budapesten 1934. december 9-én. A Színház-és Filmművészeti Főiskolán tanult 1953-tól 1957-ig, majd a Nemzeti Színház szerződtette. 1965-től 1976-ig a Madách Színház tagja, majd egy évadot a 25. Színházban tölt. 1977-től 1980-ig a Mafilm munkatársa, majd tíz évig a Népszínház tagja. 1990-1993 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd két évadig a Művész Színház vendégművésze. 1993-tól szabadfoglalkozású. 1999 és 2002 között a budapesti Katona József Színház, 2003-ban egy évadig a Vígszínház tagja. 2004-tól a Nemzeti Színház művésze. 1990-ig a Magyar Színházművészeti Szövetség tagja volt – olvasható a Wikipédián.

Kell egy csapat

Pályafutása során kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1963, 1965), a Kossuth-díjat 1988-ban kapta meg, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét 1995-ben, a középkeresztet a csillaggal 2002-ben vehette át. Kétszer ítélték neki A filmkritikusok díját (1988, 1993), 2000-ben választották a Nemzet Színészének.

Garas a magyar filmtörténet különös tehetségű alakja volt, az IMDb szerint százötven alkalommal állt kamera előtt. 1954-ben Makk Károly Cannes-ban Aranypálmára jelölt filmjében, a Liliomfijában kezdte igazán filmes pályáját Darvas Iván mellett.

A legjobb filmje a Régi idők focija volt: Minarik Ede mosodás megpróbálja feljuttatni a Csabagyöngyét az első osztályba. 1973-ban Sándor Pál rendező készítette a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotását, aminek legendás mondása, hogy kell egy csapat.

Garas zseniális figura volt mindig is, Sándor Pál híres filmjében, az 1981-ben bemutatott, Ripacsokban Kern Andrással játszott együtt. Ebben hangzik el a legendássá vált dal, az Egyedül nem megy.

A szomorú és vidám bohóc arca itt látszik a legjobban. Ennek párja a 2006-ban Kállai Ferenccel forgatott Noé bárkája.

Garas Dezső legutolsó darabjai a Tizenkét dühös ember, az Úri muri, a Jó estét nyár, jó estét szerelem voltak. Az utóbbi évben játszott Kulka Jánossal és Nagy Ervinnel az Esőember színpadi változatában is.

Kovács Patrícia így emlékezett meg róla a Facebookon:

Dezső december közepe táján jelentette be, hogy nem akar többet játszani. Törőcsik Mari kérésére – együtt kezdték a pályát – december 20-án még egyszer színpadra lépett: bejött a Nemzetibe a Jó estét nyár, jó estét szerelem egyetlen rövid jelenetére, hogy utoljára ülhessenek egymás mellett egy kanapén a színpadon. Egy életre belém égett, ahogy a lányukat játszva egészen közelről láthattam ezt a percekig tartó gyönyörű pillanatot.

Bartis Attila Nyugalom című regényéből rendezett remek darabot Udvaros Dorottya és Fekete Ernő főszereplésével. Rendszeresen dolgozott a Bábszínházban is, ahol megrendezte Az ember tragédiáját.

Nem az a boncolgatós típus

Utálok papagáj lenni, mondta egy interjúban (pdf) Garas, aki egyáltalán nem szerette, ha kérdezgetik, mert mint mondta, nem szereti ismételni magát, és nem az a boncolgatós típus. "A lényeg az, hogy eljátszottam, amit rám osztottak" – mondta a színész, aki az interjúi alapján csak abban hitt, hogy a színész megkapja a szöveget, nem elemez, csak felmegy a színpadra és a lehető legjobban elmondja a szerepét.

A 75. születésnapján azt mondta, hogy játszani nem nehezebb, csak létezni. Saját bevallása szerint nem voltak szerepálmai, azt vallotta, hogy ki kell várni azokat, addig meg el kell játszani mindent, amit adnak.

A leginspriálóbb partnereiről így nyilatkozott: "A nagy nevek közül Darvas Ivánnal értettük meg egymást a legjobban. Azután a legfontosabb, egész színészi pályámon Törőcsik Mari közelsége, barátsága. Filmen legjobban Kern Andrással szerettem dolgozni. Felejthetetlen partnerem volt A legenda a lóról előadásában Kútvölgyi Erzsébet."