Virgil
-2 °C
4 °C

A Szent Articsóka Templomát építették fel Makón

2012.01.22. 11:43
| Módosítva: 2012.11.25. 02:30
Csütörtökön adták át Makovecz Imre Kossuth-díjas építész utolsó épületét, a makói fürdőt. Bár a komplexum szervesen illeszkedik az életműbe, a sikamlós utalások miatt mégis meglepetten bolyongtunk a létesítményben. És akkor még nem hallottuk a szóvicceket.

Makovecz Imre utolsó épületéről írni hálátlanabb feladat, mint megmagyarázni az EU-nak a demokráciát. A Makón épült fürdőkomplexum építészeti kritikája két okból is biztos kudarc: egyrészt Makovecz a közelmúltban hunyt el, a halál pedig sokak szemében feddhetetlenné tesz bármilyen életművet, és érzéketlen taplónak állítja be az esetleges kritikust.

De még ha Makovecz Imre a legjobb egészségnek örvendene is: határozott politikai szerepvállalása miatt mindegy is, hogy betonkockákat épített vagy jurtafarmot. Ha szidjuk, akkor tömegek fogják tudni, hogy az építészet ürügyén valójában arról írunk, hogy mennyire egyetértünk az IMF-fel. Ellenkező esetben pedig virágnyelven az EU-ból való azonnali távozás mellett foglalunk állást.

Egyáltalán nem szeretnénk összezavarni olvasóinkat, ha már megvan a véleményük, mi ugyanakkor kíváncsian közelítettünk a fürdőhöz. Vajon Makovecz utolsó épülete veretes összegzése az életműnek? Vagy az organikusnak nevezett építészet új irányvonalait jelöli ki követőinek? Esetleg élete végén visszakanyarodott pályája kezdetéhez, a betonból épült, és cápa formájú Cápa étteremhez?

Egyik sem. Az első pillanatban egyértelmű volt, hogy az építész rutinból dolgozott: könnyű kézzel dobta össze magánmitológiájának ismert elemeit. A főbejáratot két monumentális rákolló alkotta, jelezve, hogy ott végződik Makó, és kezdődik a Gyűrűk Ura levédiai fejezete. A központi épület egy óriási jurta volt, ami olyan alapelem Makovecznél, mint a Legóban a négypöckös tégla. A jurta tetején szobányi méretű szent korona magasodott üvegből. Kétoldalt pedig egy-egy melléktorony állt, amelyek sisakos harcosok arcát formázták.

Makovecz és Schwarzenegger

Az ősmagyar motívumokat, a korona és az arc jelentését korábban részletesen is bemutattuk az életművet elemző videónkban. Újdonságot csak a három nagy épületből álló komplexum hátsó eleme hozott, igaz, egészen zavarba ejtő formában. Egyelőre nem is tudjuk határozottan megmondani, hogy a látottak a mester női mellek iránti érthető rajongásáról vallanak, vagy inkább a Total Recall című film előtti tisztelgésről van szó. Bármelyik is, üdvözöljük az irányt.

A makoveczi panelek közül a földvárat felvázoló épület körül ugyanis feszes mellek tömege burjánzott, üveg mellbimbókkal. A látvány pont olyan meghökkentő, mint a Total Recall híres jelenete, amelyben Schwarzeneggernek ajánlatot tesz a hárommellű mutánsnő.

Az épület belső tereiben ezek után már nem éri sokk azt, aki valaha látott Makovecz-házat. A tereket az a fajta monumentalitás és túlhangsúlyozott szakralitás jellemzi, amely mellett banálisnak tűnik bármilyen funkció, aminek nem rögtön a legfelsőbb istenséghez van köze.

A Szent Articsóka fürdője

Az előcsarnok hangárnyi méretű, fával borított, és szent koronával ékesített jurtájában inkább számítunk ihletett egyházi kórusra, mint jegyárusító pultra.

Ennél is bizarrabb az élményfürdő épülete. A kívülről 29 darab mellel ékesített szárny belülről sem fukarkodik a fülledt utalásokkal. A terem egy tíz méter magas oszlop köré rendeződik, olyan formán, hogy az minden egyes fülkéből, beugróból, nyugágyból látszik. Egyértelmű, hogy ez itt a legfontosabb elem. A monumentális oszlopnak funkciója ráadásul nincs, így az ember nehezen tudja elhessegetni az érzést, hogy a lábánál elterülő néhány medence csupán figyelemelterelés, és a komplexum valójában kultikus építmény, középen a bálványoszloppal. Csak az vár válaszra, hogy a hívők egy óriási kristálycsúcsban végződő fallikus szimbólumot imádnak, vagy, ha igyekszünk sótlanul tényszerűek lenni, akkor a Szent Articsókát. (Update: Az articsókában rejtették el a légcserélő rendszert, miután elvetették Makovecz eredeti ötletét, hogy az szökőkútként funkcionáljon. Ez ugyanis vetemedést okozhatott volna a fa tetőszerkezetben.)

Az, hogy az épület funkciója mellékes, szintén jellemző makoveczi elem. Az építész egész életében templomokat tervezett, függetlenül attól, hogy egyetemre, fürdőre vagy művelődési házra szólt a felkérés. A mester ezúttal sem törődött azzal az építészeti alapvetéssel, hogy a funkciónak kell meghatároznia a formát. Vagy legalább távoli viszonyban állhatna egymással a kettő. A kapcsolat hiánya Makón különösen fájdalmas, mert itt rendelkezésre áll minden, hogy remek létesítmény szülessen. A barnás színű, sűrű és forró termálvíz úgy tör fel a föld alól, mint Szaúd-Arábiában az olaj. Már az biztos siker, ha a termálvízzel töltenek fel 25 különböző mélységű medencét, és egyeseket lefednek valami tetővel, hogy télen se essen a nyakába a hó annak, aki nem szereti az ilyet.

Ehhez képest Makó több mint másfél milliárd forintért épített egy lenyűgöző méretű tetőrendszert (az épület 70 százalékban ugyanis tetőből áll). Az egészhez kivágtak egy Pilis méretű erdőt. Ez alá pedig besuvasztottak egyetlen gyógyvizes medencét. A rendelkezésre álló térnek a harmadát kitöltő medence elhelyezkedése annyira suta, egyik oldalon rátolták az üvegfalra, a másikon viszont hagytak egy funkciótlan, keskeny folyosót, hogy olybá tűnik: a szárnyat valami másnak tervezték, de végül jobb híján medencét építettek bele.

Nagyobb termálvízfelület csupán az épületen kívül található. Vannak még gyógyászati célú, kádnyi medencék, de a klasszikus fürdős programhoz az amúgy kellemes atmoszférájú Szent Articsóka terme marad. A zöldség imádói itt három medencében pancsolhatnak, de nem termál, hanem felmelegített csapvízben. Ez indokolható lenne, ha amúgy válogathatnánk a termálvízzel feltöltött medencék közt. Így azonban olyan a helyzet, mintha az arabok olaj helyett import szénnel termelnék maguknak az áramot.

Robin Hood a jurtában

A legmeghökkentőbb a gyerekfürdő részleg. Ez az egyetlen pont, ahol indokoltan szabadulhatna el a makoveczi témapark: tobzódhatnának a csodaszarvasok és napocskamotívumok, a műfák és sziklaalakzatok. A jurtamedencében érthetetlen módon azonban Robin Hood-i világot alakítottak ki, Walt Disney-s falfestéssel, amitől az egész olyan lesz, mint az erőltetetten vidámra festett gyerekkórtermek.

Itt is egy medence van, egyetlen kis csúszdával. Az aquaparkok világában, ahol csúszdaerdők emelik a gyerekek ingerküszöbét, ez a terem inkább az EU-támogatáshoz szükséges célok kipipálásának tűnik.

A komplexumot egyébként nem egyedül Makovecz tervezte, munkatársai, Turi Attila és Csernyus Lőrinc is részt vettek a munkában. A tervezők védelmére kell megjegyezni, hogy Robin Hood ámokfutásához semmi közük, ez már az üzemeltető által megbízott kreatívcsapat munkája.

Mint ahogy azok a büntető szóviccek is, amelyekkel padlóra küldik a legnyitottabb fürdővendéget is. A fürdőkomplexumnak, kérem dőljön hátra, Hagymatikum a neve. Nem azért, mert a fürdő hagymaformájú lenne, vágy bármilyen egyéb módon utalna a hagymára, hanem mert Makó a hagymáról ismert. Ez elég indok volt a névre akkor is, ha a hagyma, és annak szaga szöges ellentétben áll mindazzal, amit az ember egy fürdőtől elvár.

És ez még nem minden. A fürdő kabalafigurája a Hagymanó. Mi sem hittük el, míg nem láttuk ezt a nyolcvanas évekbe visszarepítő reklámfilmet. A fürdő éttermét pedig Hagymamma névre keresztelték a „kreatívok”. Csak remélni tudjuk, hogy mindezért nem fizetést kaptak, hanem ők fizettek a fürdőnek.

Távolról érkező potenciális vendégként csalódottan távoztunk a, khm, Hagymatikumból. Nem arról van szó, hogy a létesítmény használhatatlan lenne, az alagsorban van például egy sor szauna, így a makóiak délutánonként biztos eljárnak majd ide pancsolni. A létesítményt azonban nem egy 23 ezres városnak, hanem a tágabb régiónak tervezték, román és szerb vendégek özönére számítva. És miközben erős a konkurencia, mert Gyulán és Kecskeméten is működik termálfürdő, csúszdákkal és sok medencével, Makóra egy átlagos, nem túl jól kitalált fürdőt építettek, az erőforrásokat a gigantikus tetők megépítésére fordítva.