Roma bosszúfantáziák két percben

A négy 1,5-2,5 perces videó közös eleme, hogy a cigányellenes előítélet miatt megalázó helyzetbe kerülő romák valamilyen módon bosszút állnak a sérelmükért, és győztesként kerülnek ki a szituációból.

A lakáshirdetésre jelentkező férfi végül mégis bejut a lakásba, de csak miután adóellenőrzéssel fenyegette meg a tulajdonost. A bárban a származása miatt lefitymált elegáns roma feljelenti a megalázóan viselkedő nő részegen vezető barátját. Egy férfitől a villamosmegállóban odébb húzódnak az utasok, mire ő rájuk ijeszt, aztán felszáll utánuk hogy ellenőrként megbüntesse őket. A lopással vádolt fodrászlány megfenyegeti a vádlóját, hogy beszámol az elpletykált hűtlenkedésről a kliens férjének.

A filmek által bemutatott sérelmekhez hasonlót valószínűleg minden magyarországi roma legalább egyszer, de inkább többször átél az élete során. A frappáns visszavágás azonban, ahogy mindenki más esetében is, az életben általában elmarad: az ember többnyire leforrázva elkullog, és csak utólag jut eszébe, hogyan kellett volna ügyesen elégtételt vennie.

A videók pont ilyen bosszúfantáziáknak tűnnek, amit csak megerősít, ahogy a roma szereplők a véleményüket nem az őket megsértőknek, hanem a jelenetekből kifordulva közlik. A filmek producere, Mester Sándor (MS3) elmondta, hogy az alkotók („cigány és nem cigány művészek, szakértők") szándéka az volt, hogy kifordított, vicces helyzeteken keresztül világítsanak rá az előítéletesség problémáira, és ő lepődött meg a legjobban, amikor a filmeket értetlenkedés fogadta.

Lehet, hogy jó szándék vezérelte az alkotókat, de a filmek rossz színben, kéjesen bosszúvágyóként tüntetik fel a romákat, mondja Sárközi Gábor, a Roma Sajtóközpont vezetője. A videók szerinte ugyanúgy általánosítanak, mint az ismert romaellenes sztereotípiák, ezért bár érezni rajtuk a jó szándékot, a végeredmény végtelenül banális lett, és nem fogja segíteni a rasszizmus gyengülését.

Mester szerint ha a videókban ábrázolt jeleneteknek nem lenne roma szereplője, azok vagy az évszázad poénjai vagy érdektelenek lennének az emberek számára: úgy érzi, a felbuzdulás a romák miatt megjelenő rasszista alapú értelmezésnek szól.

A technikailag elég igényesen elkészített kampányfilmek finanszírozójának nevét Mester a támogató jóváhagyásáig nem kívánta közölni, de azt kijelentette, hogy a videók nem közpénzből készültek. Mint mondta, a filmek rendezője „alkotói fikciós énjének" neve Back Róza.

A név a szereplők szerint Hajdú Esztert, A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció, a Démoni kezek, a Vivien, a Destino, és az Otthonom Tarnabod című dokumentumfilmek rendezőjét takarja. Hajdú a per kezdete óta a romák elleni sorozatgyilkosság tárgyalásait dokumentálja.

A filmek egyik főszereplője Bogdán Árpád. A Boldog új élet című játékfilm rendezőjeként is ismert színész-rendező elmondta, hogy ahogy az a Youtube-os kommentekből is kiderül, a film amerikai receptre készült. A koncepció megalkotói viszont szerinte elfelejtették, hogy a rasszizmus elleni harcnak Amerikában erős politikai és polgárjogi mozgalmi múltja van, így egy ilyen üzenet ott könnyebben célba talál, mint Magyarországon, ahol a kedélyek jobban fel vannak bolydulva.

Az alábbi videót a Reckless Tortuga amerikai alkotóközösség készítette, akik a Youtube-csatornájukon keresztül ilyen és hasonló videókkal próbálják a számukra fontos ügyekről elmondani a véleményüket. A hasonlóság a fenti, villamosmegállós jelenettel elég szembeszökő, de persze lehet a véletlen műve.

Bogdán szerint lehet ugyan olyan társadalmi célú hirdetést készíteni, ami egyik felet sem zavarja, csak épp felesleges: fontos, hogy egy ilyen film mellett ne lehessen csak úgy elmenni. Mint mondta, sokan hiszik, hogy a rasszizmusra a „dobj vissza kényérrel" filozófia mentén kéne válaszolni, de nem biztos, hogy mindig ez a legjobb forma.

Setét Jenő civil aktivistának nagyon tetszenek a videók. Szerinte a filmek végre bemutatják a rasszizmus működési mechanizmusát, és a cigány szereplők rasszizmust elutasító fellépése erősíti a roma öntudatot.

Setét nem érzi visszásnak a bosszúmotívumot. „Mi, cigányok napi szinten szembesülünk az ilyen helyzetekkel. Az a nyílt képmutatás, amit például a filmbeli lakástulajdonos tanúsít, vagy amikor arrogánsan, minden diszkréció nélkül, eleve bűnösnek tekintve követnek minket, a gyerekeinket és a szüleinket a boltban, az bezzeg senkit nem zavar, és nem szül olyan érzelmi elutasítást, mint most ezek a filmek."