Menyhért, Mirjam
10 °C
23 °C

30 éves a Kaland-Játék-Kockázat sorozat

2012. 02. 24. 00:10
| Módosítva: 2012. 08. 08. 14:37
Idén lesz 30 éve, hogy megjelent a legendás írópáros, Steve Jackson és Ian Livingstone első lapozgatós játékkönyve, az 1982-es Tűzhegy varázslója. Ez volt a Fighting Fantasy-sorozat nyitókötete, azé az őrületé, ami miatt a mai harmincas-negyvenes generáció örökre beleszeretett az orkos-sárkányos fantasy műfajba. Az Index egy cikksorozattal, a 62 éves Ian Livingstone nyáron megjelenő új játékkönyvvel ünnepli a 30. évfordulót.
warlock original
Fotó: Puffin Books

A lapozgatós könyv és egyáltalán, a fantasy műfaj viszonylag későn, a rendszerváltás szelével jutott el a mainstream olvasóközönséghez: addig a Tolkienen túli fantasyt a klasszikus sci-fi silány vadhajtásaként kezelték, és még a témára fogékony Galaktika-főszerkesztő, Kuczka Péter is száműzte a különkiadásokba. 1989-ben viszont atombombaként robbant a könyvpiacon a kardozós-varázslós zsáner: a Hepiend magazin képregényben, a Főnix kiadó novellákban mutatta be az Alfa különszámból és a vhs-kazettákról megismert Conant, a Rakéta Könyvkiadó pedig Kaland-Játék-Kockázat sorozatcímmel kezdte ötletszerűen kiadni a Fighting Fantasy széria játékkönyveit.

Steve Jackson és Ian Livingstone játékkönyv-rendszere ma már erősen retró műfaj, ami nem veheti fel a versenyt a parasztvakító Playstation-játékokkal és a látványt még közösségi játékélménnyel is turbózó MMORPG-kkel. Egyszemélyes műfajként az asztali szerepjátékkal és a reneszánszát élő társasjátékőrülettel szemben is alulmarad, ám egykori népszerűsége megkérdőjelezhetetlen: két legismertebb hazai képregényrajzolónk, a Marvelnek dolgozó Futaki Attila és a meseregényre váltó magyar Tim Burton, Lakatos István pályáját is meghatározta a játékkönyvek hangulata. Pár éve pedig, amikor a Subba kiposztolta a pdf-formátumban letölthető Kaland-Játék-Kockázat sorozatot, a nosztalgiázók kattintáscunamija kiütötte a zagor.hu szerverét, ahová lelkes rajongók töltötték fel a jogutód nélkül megszűnt Rakéta és Új Vénusz kiadóknál megjelent köteteket.

Jackson és Livingstone háttértörténete

A Tűzhegy varázslója 82-es megjelenését kétévnyi ötletelés előzte meg. A játékkönyv 1980-ban még a kissé esetlen Mágikus küldetés (The Magic Quest) munkacímen futott, és eredetileg csak kedvcsináló dolgozat lett volna a fantasy témájú játékokról a Penguin Booksnak. Jackson és Livingstone viszont úgy döntöttek, unalmas kézikönyv helyett inkább egy egyszemélyes kalandot írnak a Flying Buffalo kiadó Tunnels and Trolls játékkönyveinek stílusában, a jól ismert Ügyesség-Életerő-Szerencse kockadobásokkal helyettesítve az ottani bonyolult játéktechnikát. A Penguin vezetősége egészen 1981 őszéig ült az első kéziraton (sokáig tipródtak, hogy a Gyűrűk Urához hasonló felnőtt irodalomként kezeljenek-e egy fantasy játékkönyvet, de végül a tizenéveseknek szóló Puffin sorozatban publikálták), aztán mégis szerződést kötöttek Livingstone-ékkal.

tűzhegy térképe
A Tűzhegy térképe a 25. évfordulós kiadásból - Klikkeljen a nagyobb méretért!
Fotó: Puffin Books

Hogy gyorsabban elkészülhessenek a határidőig, a szerzők felosztották egymás közt Zagor labirintusát. A barlangi folyó révészéig vezető, orkokkal, óriásokkal és egyéb szörnyekkel zsúfolt déli barlangrendszert Livingstone dolgozta ki, a teleportkapukkal és élőholtakkal telepakolt északi labirintus, a káoszfertőzött hegy közepén vígan pókerező törpecsapat és az erejét a kártyapaklijából nyerő Zagor elleni végső harc Jackson agyszüleménye volt. A kötet érdekessége, hogy a szerzőpáros már itt lefektette a későbbi játékkönyvek meghatározó fordulatait: minden pokoltanya közepére kell rakni egy funkciótlan vámpírt (lásd Elátkozott ház, Tolvajok városa) és minden labirintusba kötelező a könyvtár és a bolt, lehetőleg bolhapiacnyi kacatot ábrázoló illusztrációkkal (utóbbiban egyébként Russ Nicholson a vonalkázott háttereivel és karikatúra-figuráival önálló stílust és kötelező iskolát teremtett, ami nemcsak visszaköszönt szinte az összes későbbi lapozgatós könyvben, de rajongói képregényeket is ihletett).

A Tűzhegy varázslója első kiadásából tízezer darabot adott el a Penguin, az elmúlt 30 év alatt viszont már a kétmilliós példányszám is összejött. Bár a kötet rengeteg kínos kérdést felvet (Hol van a szörnyek vécéje? Hogy tud átmenni a barbár szkanderozni a barlangi emberhez anélkül, hogy meghalna a játékosnak szánt csapdáktól? Mit csinál a boltos, a könyvtáros vagy a labirintus irányítója, ha épp nem akarja egy kalandozó se megölni Zagort? És egyáltalán: miért külön szobákban kuporogva várják a szörnyek a főhőst, ahelyett, hogy az egyik tágas barlangban egyszerre rontanának rá?), a jó eladások miatt a Penguin vezetősége azonnal berendelte a folytatást.

Livingstone 83-ban egy gyenge high fantasy kalanddal, a Végzet erdejében felejtett törpe kalapáccsal folytatta a sorozatot, majd összehozta a hangulatban máig verhetetlen Tolvajok városát, amiben bűntől fuldokló nagyvárosi környezetre cserélte a nyomasztó és egyhangú labirintusokat. Az örökös újító Steve Jackson ezalatt 1983-ra olyan klasszikusokat rakott össze, mint az egyetlen harccal végigvihető A Káosz fellegvára és a négyrészes Sorcery!-sorozat nyitókötete, a nepáli zarándokútjának emléket állító Shamutanti dombok (ám emellett sajnos elindította a felejthető sci-fi játékkönyvek sorát is a Star Trek előtt tisztelgő Csillaghajóval).

Ez a Steve Jackson nem az a Steve Jackson

Steve Jacksonnak és Ian Livingstone-nak a Tűzhegy elképesztő sikere után évente hat könyvet kellett leszállítania a Penguin kiadónak. A szerzőpáros ráadásul ekkorra már egy egész cégbirodalmat igazgatott: még 1975-ben megalapították a Games Workshopot, ami kezdetben csak a kézműves backgammon-játékok műhelye és a Gary Gygax-féle Dungeons&Dragons szerepjáték angliai forgalmazója volt, aztán a Citadel-ólomfigurákkal és a máig népszerű Warhammer/Warhammer 40K brandekkel a minőségi geek szórakoztatóipar egyik zászlóshajójává nőtte ki magát.

A két Steve Jackson társasjátékai

Az Index társasjátéktesztjeiben többször is kipróbáltuk már a brit és az amerikai Steve Jackson játékait. A Games Workshop klasszikus dobozait pár éve a Fantasy Flight adja ki új dizájnnal, itthon pedig a Delta Vision forgalmazza. Sajnos a Hadurak bábui rondák, maga a játék pedig érdektelen, a Talizmán maxumum a 80-as években megrekedt retrórajongókat hozza lázba, a Drakula dühe viszont minden vámpír- és Police 07-fannak kötelező.

A Steve Jackson Games játékai közül a Cthulhu Dice és a Zombie Dice kiváló unaloműző lehet reptéri várakozásnál vagy a tízóraiszünetben, a fantasy műfajt körberöhögő Munchkint és a Lovecraft-életművet szóviccekkel alázó Cthulhu Muchkint viszont a kincsharácsolós-hátbaszúrós feeling miatt csak azoknak ajánljuk, akiknek nem gond, ha a játék után már nem lesznek  barátai.

„Nappal a Games Workshopot vezettük, éjszaka játékkönyveket írtunk" – emlékezett vissza az írópáros a Tűzhegy 2007-es, 25 éves évfordulós kiadásában a '80-as években tomboló játékkönyvlázra. Az elfoglalt Jacksonnak kapóra jött, hogy van egy másik, amerikai Steve Jackson is, aki szintén geek játékfejlesztő: így lett a Steve Jackson Games vezére a "Steve Jackson és Ian Livingstone bemutatja"-sorozat első vendégszerzője, aki a Skorpiók Mocsara mellett megírta a Robotkommandót és a magyar sorozatból már kihagyott, kalózos-sellős Demons of the Deepet.

Az amerikai Steve Jackson egy seregnyi újítást hozott a lapozgatós műfajba. Nála nem a 400. pontnál ért véget a történet, hanem a játékos dönthette el, hogy Vasöklűnek rajzol térképet, a gonosz Bakónak gyűjt varázslóamuletteket,  vagy a jóságos Selatornak keres ritka bogyókat, miközben felkoncol mindenkit a rettegett mocsárban. Ez a Jackson a lineáris labirintus koncepcióját is kihajította: a Skorpiók Mocsarában oda-vissza lehetett mászkálni a tisztások között (térképkészítés nélkül esély sem volt végigvinni), amivel megvolt az illúziója annak, hogy az olvasónak nagyobb befolyása van az eseményekre, mint a többi könyvben.

Zagor mindig visszatér

Amerikai kollégájához hasonlóan a brit Steve Jackson is folyamatosan feszegette a játékkönyves formátum határait. Az magyar sorozatból már kihagyott Creauture of Havocot például buta szörnyként kezdjük egy labirintus mélyén, az Elátkozott házban modern üzletemberként keveredünk a sátánisták kísértetkastélyába (ahol ráadásul rengeteg fejezetpont zsákutca), a Találkozás F.E.A.R.-rel pedig a köpenyes-kütyüöves, latexcuccban repkedő amerikai szuperhősök világát parodizálta, amellett, hogy a játékkönyvek történetének legkeményebb nyomozómunkáját követelte meg.

zagor 640

Livingstone ezalatt gondos aprólékossággal és rengeteg kereszthivatkozással építette ki a saját kis sablonfantasy-világát Allansia nyugati sarkában. A félbolond varázsló, Yaztromo legalább négy könyvben segít nekünk, Sukumvit báró Halállabirintusát kétszer és kipucolhatjuk (a Halál seregeiben ráadásul pont az itt nyert pénzből veszünk zsoldossereget), a Tolvajok városába pedig a Rémület útvesztőjében is elkeveredhettünk. Livingstone örök kedvence azonban mindig is a Tűzhegyben lekaszabolt gonosz mágus volt, akit először a sorozat indulásának tizedik évfordulójára megjelenő 50. játékkönyvben, a 92-es Return to Firetop Mountainban támasztott fel, másodjára pedig 93-ban a magyarul is kiadott Zagor legendájában.

A Tűzhegy varázslóját egyébként Steve Jackson is nagyon kedvelte, 1986-ban ugyanis a Games Workshop elkészítette a könyv társasjáték verzióját. Itt a játékosok tipikus fantasy-karakterek (varázsló, pap, barbár, lovag, törpe, elf), akiknek az eredeti változathoz képest több helyen is módosított labirintusban kell megszereznie a Zagor kincsesládáját nyitó három kulcsot a szörnyek halomra gyilkolásával vagy a többi játékos kirablásával. Livingstone 93-ban szintén összegründolt egy társasjátékot a kedvenc gonosz mágusának sokadik legyőzéséről. Az Allansia helyett Amarillia világán játszódó Legend of Zagort a Games Workshop helyett a Parker Brothers adta ki, és a többi figurás-kártyás Hero Quest-klóntól eltérően itt maga a főgonosz is beszélt, mint az Omega Vírusban (a játékosok természetesen az eredeti lapozgatós könyvben választható harcost, barbárt, törpét és varázslót alakíthatták).

Fighting Fantasy-könyvek, Steve Jackson nélkül

nightof

Míg Livingstone a 92-es Return to Firetop Mountainnal búcsúzott Titán világától, Steve Jackson már 86-ban, a Creature of Havoc után abbahagyta a kalandírást. A nálunk is ismert Pusztítás maszkjait vagy a Démonlovagokat vendégszerzők írták, 1995-ben pedig a Penguin Books vezetősége is úgy döntött: leállnak a lapozgatós könyvekkel, és a Fighting Fantasy sorozat véget ér az 59. kötettel, a Curse of the Mummy-val.

Jonathan Green ekkor már 300 fejezetpontot megírt a jubileumi 60. kötetnek szánt Pirates of the Black Skullból, de az végül csak 11 évvel később jelenhetett meg Bloodnones címmel. 2002-ben ugyanis a Wizard Books újra kiadta a kultikus játékkönyveket (mi mással nyitották volna a sort, ha nem a Tűzhegy varázslójával), és a fogadtatás olyan jól sikerült, hogy 2005-ben maga Ian Livingstone is írt egy vadonatúj kalandot Eye of the Dragon címmel. Jonathan Green ezután még három, korábban sosem látott játékkönyvvel jelentkezett, az utolsó ezek közül 2010-ben jelent meg Night of The Necromancer címmel.

Mit csinál ma a két legendás író?

Steve Jackson és Ian Livingstone a 90-es években több tucatnyi lapozgatós könyvvel és a Games Workshop-birodalommal a hátuk mögött úgy döntöttek, fejest ugranak inkább a számítógépes játékiparba. Érezték, hogy ez az új szórakozási forma előbb vagy utóbb megássa az egyszemélyes, lineáris játékkönyvek sírját, ezért Jackson először lehúzott pár évet a Virgin Interactive-nál, majd átigazolt a Lionhead Studioshoz, és jelenleg is itt dolgozik (ők követték el a Fable-t és a Black and White-ot, valamint a folytatásaikat is).

2121941097 c919d2b430 b
Livingstone és Jackson 2007-ben a Forbidden Planet író-olvasó találkozóján, a London Megastore-ban
Fotó: Forbidden Planet

Livingstone ezalatt a Tomb Raider szériával befutott Eidos Interactive igazgatója lett, és bár a Halállabirintus alapján elkészített Deathtrap Dungeonnal nem rengette meg 98-ban piacot, 2002-ben BAFTA-díjat nyert az interaktív játékiparban betöltött úttörő szerepéért, majd 2006-ban megkapta a Brit Birodalom Lovagrendje kitüntetését is (bár az Officer of the British Empire címmel nem jár automatikusan a Sir megszólítás). Eidos-vezérként Livingstone-nak azért jutott ideje a Facebookon is játszani, ami annyira bejött neki, hogy a Playdemicnek is besegített a Gourmet Ranch fejlesztésében, és több interjúban is elmondta: a játékipar jövőjét a közösségi oldalak erejében látja. 2011-ben mindkét író díszdoktori kinevezést kapott a Bournemouth Universityn, ahol Jackson interaktív játékelméletet és dizájnt tanít a mesterképzésben (Livingstone egyébként 2000 óta a University of Abertay Dundee-n is díszdoktor).

Az ezredforduló utáni kütyüforradalom Jacksont és Livingstone-t is magába szippantotta: a Tűzhegy varázslójának Nintendo DS-re optimalizált akció-RPG-verziója 2009-ben jött ki, 2010-elejére pedig elkészült a iPhone-kiadás is, és hamarosan a Haláltalizmánt is végig lehet játszani Playstation Minin. (A lapozgatós könyvek számítógépes játékká konvertálása persze nem előzmény nélküli: a 80-as években a Tűzhegyből, A káosz fellegvárából, a Végzet erdejéből, A rémület útvesztőjéből és a Vértengerekből is készült C64-es és ZX Spectrumos változat.) A hardcore rajongók körében továbbra is népszerű lapozgatós könyvek miatt a páros az elmúlt években is rendszeresen tartott dedikáló-körutakat és író-olvasó találkozókat, nemrég pedig maga Ian Livingstone jelentette be: a Tűzhegy 30 éves évfordulója alkalmából 2012 nyarára új lapozgatós könyvvel jelentkezik.

Félelmetes fantáziajáték! A Főhős te vagy!

cover1
Ezzel a jól ismert alcímmel, és az angol második kiadás napkorongos logójával indította el a Rakéta Könyvkiadó 1989-ben a Kaland-Játék-Kockázat sorozatot, a Tűzhegy helyett a Halállabirintussal. Varsányi Mária és a többi fordító 93-ig összesen 20 játékkönyv és a Titán című vilegleíró lexikon magyar változatát készítette el, 92-től 93-ig viszont már az Új Vénusznál jelentek meg Steve Jackson és Ian Livingstone játékkönyvei. A kiadó Fantázia Harcos sorozata összesen 12 könyvet tartalmazott (köztük a Rakétánál félbemaradt Varázslat!-széria 800 fejezetpontos lezárását, a Királyok koronáját), amik mellé a fordító, Serflek Szabolcs két paródiakötetet is írt Gordon Fletcher álnéven. A Szukits 2001-ben még megpróbálta feléleszteni a lapozgatós könyvek kultuszát a Démonlovagokkal, de a 2004-es Zagor legendája gyenge eladási mutatói után inkább végleg lemondtak Steve Jackson és Ian Livingstone könyveiről.

Értékeljen és nyerjen!

Írja meg véleményét, értékes díjakat sorsolunk.

Nyerj SZIN bérletet!

Töltsd fel fotód egy két főre szóló 2015-ös SZIN bérletért!