Csongor
2 °C
15 °C
16

Figyelem!

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

A struktúrát, azt leszartuk

2012. 03. 28. 00:18
Magyarországon talán a frekvenciakavarások hatására állandóan változó rádiós viszonyok uralkodnak. Csak a közelmúlt eseményei: a Sláger és a Danubius megszűnése, a Class és a Neo születése, a Klub Rádió körüli hercehurca, a Juventus frekvenciaváltása, a Petőfi arculatváltása, a Rádiócafé megszűnése egytől egyig külön-külön kis szappanoperát jelentenek. A rádió még mindig szerves része az életünknek, közösségépítő. Az viszont bizonyos, hogy igazi, maradandó közösségépítésre csak kevés rádió volt képes. Leginkább az, amelyiknek egyedi hangja volt. Például az EstFM.
Kapcsolódó cikkek (1)

Az EstFM ötlete a résztvevők szerint a Supermanként ismert Erdélyi Zsolttól származott. Alpári László főszerkesztő ezt akkor abszurd ötletnek tartotta, de állítólag Erdélyi olyan svunggal lelkesített mindenkit, hogy sok munka árán létrejött a rádió. A tervezést és magát a kezdést (2000. július 1-én éjfél) az alábbi team eszközölte: Erdélyi Zsolt, Földes Gábor, Izil (Borcsik Attila), Hanák Tamás, Kádár Tamás, Lang András, Pálinkás Szűcs Róbert, Melis András, Reichert Gábor, Szécsényi Bálint, Alpári László illetve Lendvai András és Schiffer András ügyvédek. „Jó rádió volt, jobb pillanataiban a világ legjobb rádiója. Együtt élt az élettel és komolyan volt komolytalan.” – mondja Alpári. Vagy, ahogy Erdélyi mondja: „Akart valamit mondani, egy évig volt is mondanivalója és imádta az életet. Nem célcsoportja volt, hanem természetes közege.”

Az események megértéséhez nem elég a műsorvezetők és szerkesztők véleményét megkérdezni, hiszen ahogy a nyilatkozatokból is látszani fog, ők érzelmi alapon közelítik meg a rádiót a mai napig, de természetesen az EstFM vállalkozás volt, és talán éppen a ráció és emóció összeférhetetlensége okozta a végét. Fontos tehát a misszión kívül tisztázni, hogy az EstFM többségi tulajdonosai révén egy üzleti csoport része volt, mégpedig a Lang András és Melis András nevével fémjelzett Pesti Est Kft-é. A médiavállalkozás portfóliója széles volt, és ebbe illeszkedett volna bele elvileg az EstFM is, mintegy bővítve a kínálatot. Jellemző egyébként a hangulatváltozásokra, hogy Lang a rádió összerakását mai napig kreatív, és vidám munkának írja le.

Erdélyi egyébként az ötlet megszületésére így emlékszik: „A rádiónak számomra több “első pillanata” is van. Kevesen tudják, nem is fontos, de a rádió az én öletem volt még tilososként. Beugrott. Jó ötletnek látszott. Barátom Motör (Alpári László), Paavo Idegen (Kádár Tamás) és én voltunk az Ez a jövő, egyétek. Együtt voltunk barátok, reklámügynökség és műsorvezetők is. Úgy döntöttünk, hogy megtehetjük, kedvünk is van hozzá, csináljuk. Valamire jó lesz. De az első emlékem az, amikor megkerestem az épülőfélben lévő PestiEst caféban Melis Andrást, hogy csináljuk együtt. Akkoriban két bivalyerős vállalat voltunk, sokat senki sem gondolkodott rajta. Utólag úgy látom, ez volt az EstFm furcsa drámájának születése és egyszerre a halála is. El is indult a rádió. “Az élet és a halál, az apály és a dagály, az éjszakák és nappalok váltakozása, csak néhány dolog, amit mi irányítunk..” Hát ez. A struktúrát azt leszartuk.”

Az akkori gárdára valóban jellemző volt, hogy vagy nagyon lelkes volt, vagy csak kicsit, de utóbbiakat mindig magával rántotta a többiek lendülete. „Kurvára nem akartam rádiózni.” Ezt már Bányai Zsolt (Ördögi Roy) mondja. „Eszem ágában sem volt a média szerves részévé válni. Akkoriban ejtőernyőztem, minden időmet, gondolatomat, tervemet ez töltötte ki. Amikor Supeman harmadjára telefonált rám, hogy menjek el a PestiEst kávézóban lévő castingra, akkor úgy gondoltam, hogy jól van, megnézem magamnak ezt a szart, úgyse láttam ilyet még közelről. Annyi volt a casting, hogy egy tök ismeretlen faszi - ez volt a főszerkesztő Pálinkás Szűcs - leültetett egy mikrofon elé, egy másik vadidegennel - ő meg valami önjelölt volt - és annyi volt az itiner, hogy beszéljünk valamiről. Izil tolta alánk a zenét, nekem meg nem jutott jobb az eszembe, mint felvezettem legfrissebb elméletemet arról, hogy ugyan a tavasz beköszöntével sok nő kezd el kihívóan öltözködni, de jó lenne, ha csak önkormányzati engedéllyel lehetne térd fölötti szoknyát viselni, mert némelyik nő fertelmesen néz ki. Izil röhögött, Pálinkás meg felvett.”

Nem tűnik nehéz feladatnak meghatározni, hogy mitől volt különleges a rádió. Alpári szerint: „A programming és az ennek alapján előállított élő, begyártott és zenei tartalom. Amikor ez működött, akkor világszínvonalon is egyedülállóan szólt.” De ez egyrészt objektív, másrészt talán túl szakmai fogalmazás. Van ennél személyesebb is, például a sokrétű médiamunkáiról, és szinkronjairól ismert Galambos Pétertől (Galamb). „Az egész egy szerelmi viszony volt, közösségépítő, arculatformáló személyiségtréning. Embertanfolyam. Mindenki ki van éhezve arra, hogy tagja lehessen egy közösségnek, amely a saját nyelvén szól hozzá. Ezt tudta az Estfm.”

És Bányai: „Mára inkább már csak személyes haszna van, lévén eltörpülnek vagy csak számunkra látható nyomai vannak 98.6-nak. Az biztos, hogy amit akkor tanultam, annak még mindig hasznát veszem, még mindig inspirál. és ez még jó darabig így lesz. Egyébként a mai napig képtelen vagyok elhinni, hogy egy ilyen rádió Magyarországon valaha létrejöhetett, az pedig kész csoda, hogy másfél évig képes volt üzemelni. Talán valami bolygóegyüttállás lehetett akkoriban.”

A szereplőknek persze megered a nyelve a rádióval kapcsolatban, és mivel ez részben egy múltidéző cikk, hagyjuk őket nosztalgiázni. Továbbra is Bányai: „12 év távlatából visszanézve, és egynéhány archív adást visszahallgatva azt kell, hogy mondjam, többnyire csapnivalóan szarok voltunk. De akkor senki sem gondolta így, legfőképp mert olyan baszott energia volt abban a rádióban, az összes amatőr bénázásával együtt annyira friss volt, hogy fényévekre jártunk bárki előtt. Akkoriban a Tilos már kezdett belesüppedni a maga kis dágványába, így nem volt valójában versenytársunk. Magyarországon mindenképp, de nincsenek illúzióim, hogy máshol ne így lenne, a rádió mára nem több marketing vagy politika által vezérelt médiafelületnél. Tehát a tartalom, mint szempont, már nem létezik. Csak bevétel van és üzenet. Ezt a masszív és kikezdhetetlen állítást volt képes az EstFm keresztül hugyozni másfél éven keresztül. De hangsúlyozom, nem a személyünktől volt ez a rádió jó és fontos, hanem attól a lehetőségtől, hogy nem kellett megfelelnünk senkinek sem. Olyannyira nem, hogy még a hallgatóknak sem. Mi tegeztük a hallgatót, mi rácsaptuk a telefont, mi elküldtük a picsába, mi kiröhögtük, ha úgy adódott. Minden olyan eszköz a fegyvertárunk részét képezte, amit a média iskolákban tiltanak. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az esti műsorsávban tudott a rádió a tévék elől elvonva embereket hallgatottságot növelni, a hitelességéből fakadóan külföldi és hazai zenekarokat felfuttatni, vagy olyan mértékű aktivitást kiváltani a hallgatókból, hogy körbeérte a balett intézetet a tömeg, mert mindenki be akart jutni Tütü Bányába tartott választási kampányzáróra (Galambok és Héják). Egy-két évvel a kirúgásunk után mesélte egy srác, hogy Kecskeméten lakott, ahol csak egyetlen domb tetején lehetett fogni az EstFm-et - elviekben Budapest és 60 km-es vonzáskörzetére kapta meg a frekvenciát a rádiót -, és esténként az volt a program a haverokkal, hogy a faterja Wartburgjával felálltak a dombtetőre, és ott hallgatták a 98.6-ot, mert csak itt lehetett jó dumákat és jó zenéket hallani.”

Nos, igen, az a bizonyos kirúgás. Akkoriban a médiában ez a tényközlő hír jelent meg: „2002. március 6, szerda 17:52 A zenei szerkesztő, Dj. Arab februári felmondását követően, szerdán megválik 19 munkatársától az Est FM. A radikális leépítés előzménye egy február 26-i petíció volt, melyben a most elbocsátott dolgozók a rádió tulajdonosainál anyagi körülményeiket és az általuk helytelenített arculatváltozást kritizálták. Levelükben a munkatársak március elsejét jelölték meg, mint a válaszadás határidejét. A petícióban fizetésemelést, új munkatársak felvételét és technikai fejlesztéseket kértek. Kilátásba helyezték továbbá, hogy, ha a vezetőség nem teljesíti követeléseiket, azonnal távoznak a rádiótól.” Természetesen ebből az következett, hogy aki felszólalt, az ment, és még további munkatársak is. Ahogy az lenni szokott, valaki maradt valaki pedig átment a Klubrádióhoz, ahol ugyanazokat a műsorokat csinálhatták. Az EstFm ezután még rövid ideig működött, de már túl sok volt a feszültség. Mire emlékszik ebből Alpári? „2002. december 31-e éjfélre, amikor megszűnt az EstFM és elindult a Rádiocafé 98.6. Egy pillanatra két rádió főszerkesztője lehettem egyszerre.”

Természetesen Erdélyi Zsoltnak is van véleménye az eseményekről. „Rálocsoltuk a pénzt, aztán az első bazmegnél az Intercom elkezdett szívóskodni az PestiEst-tel, hogy ígymegúgy és promózzunk ingyen valami tré mozit. Elküldtük a francba. Ezek után gyorsan összegyűrődött az autonómia, hitelesség sales háromszög.”

„A mai napig nem latjuk át, hogy mi történt pontosan a fejünk felett, de mikor a Szupi (Superman) elment, akkor magunkra maradtunk. Akkor lett vége.” – mondja Galamb. Nehéz ennyi év távlatából felgöngyölíteni az eseményeket, de Buzder Lantos Gábor elemzése adhat némi támpontot hozzá. Az Erdélyi által is említett sales-probléma volt a szétesés és a viták kiváltója. Mivel az Est csoport egyben, csomagként értékesítette a hirdetési felületeit, így hamar kiderült, hogy az EstFM lázadó gondolkozásába egyes promóciók nem férnek bele (ráadásul a csomagban történő értékesítés alapján nehéz volt mérni a rádió reklámteljesítményét is). A rádió hallgatói odáig mentek, hogy egy ilyen közegbe nem is illik bele a reklám. A kétféle felfogás között hosszasan ment a huzavona, aminek személyi következményei is voltak, majd végül ezek a változások juttatták el a rádiót a mélypontra.

Jelentősen árnyalja ezt a képet az azóta a Pesti Est Kft-t eladó, jelenleg a Pilisszentlászlói Waldorf Iskola Önerős építési projektjét irányító, egykori rádiótulajdonos Lang András nyilatkozata, amit mi most szó szerint közlünk: „Ez (a vita – a szerk.) belülről egyértelműen Erdélyi „Superman” Zsolti diszfunkciós működésének volt köszönhető. Ugyan induláskor zseniálisan rakta össze a rádiót, viszont mint operatív vezető, teljesen alkalmatlan volt a rádió üzemszerű működtetésére, és bármilyen partneri/tulajdonos szintű együttműködésre. A szerkesztőség rossz vezetéséből adódó diszfunkciós működése, mint például az adásrend nem tartása, a spottok le nem adása, a hirdetők direkt cikizése stb., fokozatosan ellehetetlenítette a sales-tevékenységet. A felmerülő és sokasodó problémák gyökere tehát Zsolt személye volt. Ő viszont a rádió munkatársai előtt minden felelősséget a Pesti Est tulajdonosaira és munkatársaira tolt.

Mivel az Est FM munkatársait Zsolt válogatta, vette föl, tehát ő adott nekik munkát, ezért szinte minden kolléga fetisizálta Zsoltot, aki amúgy fürdőzött is ebben a „guru” szerepben. Mint később számomra kiderült, ezzel párhuzamosan folyt Kádár Tamás, Erdélyi Zsolt és Alpári Laci üzleti szétválása, tudtommal hasonló okok miatt.

Zsolt belülről lázította a csapatot, több petíció érkezett, amikkel sajnos nem tudtunk mit kezdeni, mint Pesti Est. Az utolsó momentum az volt, hogy megszegve a rádió szolgáltatási szerződését az ORTT felé, és megszegve a megkötött munkaszerződéseket, az Est FM kollegái beszüntették a munkát. Erre nem lehetett más válaszunk jogilag se, minthogy elbocsátottuk ezen kollégákat.

Én az utolsó utáni pillanatban még megpróbáltam Alpári Lacival menteni a helyzetet, és könyörögtem, hogy vegyék ki Zsoltit az operatív irányításból, de akkor még erre ő és Kádár nem voltak hajlandóak. Később tudtam meg hogy ekkor folyt az ő céges szakításuk is. Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. Zsolti súlyos személyiségzavara, önismerethiánya, ami ezt a helyzetet előidézte. Így jártunk.

Furcsa volt megélni, hogy a téma iránt érdeklődő média mennyire egyoldalúan, csak az elbocsátott munkatársak és Erdélyi Zsolti szempontjából tálalta az eseményeket. Ránk nem voltak kíváncsiak. Példa erre,a 168-órában megjelent cikk Sztankai Ádám tollából, Zsolti egész alakos fotójával, ahol például a mellettünk nyilatkozó Körmendy Ferenc, Budapest volt Kulturális Bizottságának elnöke nyilatkozatát az újságíró kihagyta.”

Lang hozzáteszi: „Az Est Fm-ből alakult a Radio Café. A Rádió Cafét, pedig a Petőfi Rádió állami monopolhelyzete tette tönkre. Azért az Est FM szellemisége és műsorkészítői a mai napig hatással vannak a médiára és ez jó érzés számomra.”

A történet tehát a legkevésbé sem olyan egyszerű, mint ahogy kívülről látszik. Az elmondottak pedig azt mutatják, hogy a szereplők (a szembenálló felek mindegyike) a mai napig erős érzelmi reakcióval kezelik az Est FM ügyét. Biztos, hogy sok szereplőről nem szóltunk, például a dj-k (Jutasi, Izil, Infra Gandhi, Nesta), de hosszan folytathatnánk a sort a műsorvezetőkkel is (pl.: Rádiópetra, 1-800 Móni, Géza hétköznapis, Feaky D, Urbán Szabi stb). Aki nosztalgiázni akar, annak ott a kommentelés, a web2 közösségépítője, aztán majd kiderül, hogy épül-e újra egy hasonló rádió, ahol talán van gondosabb tervezés, és a tervekkel egyező tulajdonosi szándék, valamint személyes összhang. Az is lehet, hogy újra Erdélyitől: „Új rádióállomást indítok áprilisban. Az másképp lesz hülye. De hiszek benne.”

Kiegészítő háttérsztorinkat a Pesti Est másik tulajdonosától, Melis Andrástól itt lehet olvasni.

Az EstFm története hosszan.

EstFm zenei válogatások: EstFM Klasszikusok 1.Stars on 98.6

Est FM-rajongói oldal.

Szegeden nyaralok az idén!

Szegedi élménybeszámolóddal most egy családi nyaralást nyerhetsz!

Húsvét - már csak 3 nap

Ne maradjon le a hosszú hétvégéről, foglaljon szállást most! 5750 Ft / fő / éjtől