Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMVért izzadtak, mire kész lett az új Men in Black
További Kultúr cikkek
- A Budapest Bábszínház idén is segít a rászoruló gyerekeknek
- Most bepillanthatunk oda, ahova másképp nem jutunk el
- Alföldi Róbertnek olyan kérdésre is válaszolnak, amire másoknak nem
- Cseke Péter és Szente Vajk vezeti majd az új zenés színházat
- Vidnyánszky Attila üzent Dúró Dórának: A Nemzeti Színház dolga, hogy gondolati-esztétikai értelemben is úttörő legyen
A tizenöt évvel ezelőtt óriásit szakító első Men in Blacket nem sikerült igazán sikeres filmsorozattá duzzasztani. Bár üzletileg a maga 442 milliós bevételével a 2002-es második rész is kaszált – mondjuk 150 millióval még így is elmaradt az első mögött –, a halovány produkcióról még maguk az alkotók sem hitték el, hogy valóban megérne még egy folytatást. A producer Walter Parkesban saját elmondása szerint is csak akkor merült fel egy új MiB ötlete, amikor 2009-es délkelet-ázsiai családi vakációján szemtanúja volt annak, mekkora kultusz övezi még mindig az öltönyös idegenrendészeket.
Az ebből az élményből kialakult új – természetesen 3D-s – forgatókönyv arról szól, hogy a Will Smith játszotta J Ügynök 1969-ben próbálja régi haverja, K Ügynök életét (akit a jelenben Tommy Lee Jones, a múltban pedig Josh Brolin alakít), és nem mellesleg Földünket megmenteni egy Boris nevű idegentől. Az időutazós küldetésre azonban mindösszesen 24 óra áll J Ügynök rendelkezésére, különben örökre a múltban reked.
A mérsékelten eredeti történet leforgatásánál a nehézségek a rendező kiválasztásánál kezdődtek, az első két részt jegyző Barry Sonnenfelddel ugyanis a gyártó Columbia Pictures pont a MiB 2 óta nem volt valami jó viszonyban. De közben a Sony tulajdonában álló cég nem akart kockáztatni egy új, a franchise-t kevéssé érző rendezővel, ezért végül kénytelen volt megegyezni Sonnenfelddel. A forgatókönyv még ennél is nehezebb szülésnek bizonyult, az időutazós koncepcióval éppen a főszereplő volt elégedetlen. Will Smith véleményét ráadásul a stúdió is osztotta, ezért megszaporodtak a forgatókönyvön bábáskodó forgatókönyvírók – ami az álmoskönyv szerint ritkán tesz jót egy produkciónak.
A film körüli káoszt fokozta, hogy egy városi adókedvezmény miatt közben a forgatókönyv nélkül is muszáj volt elkezdeni a New York-i forgatást. Doug Belgrad, a Columbia elnöke szerint azért mertek belevágni, mert tökéletesen megbíztak az alkotók kreatív potenciáljában – no meg abban, hogy úgyis csak „egy folytatásról” van szó. A stúdió optimizmusa ellenére a forgatást a történet állandó kozmetikázása miatt végigkísérték a leállások, így aztán a produkcióra a végén már csaknem 250 millió dollár ment el, ami a marketing- és forgalmazási költségekkel a premier napjára akár 375 millióra is duzzadhat. Ha a Wikipedia nominális adatait vesszük alapul, akkor a film biztosan felkerül minden idők 10 legdrágább filmjének listájára – talán pont éppen a totális kudarcnak bizonyult Jon Carter elé. Ráadásul a folytatásokkal kapcsolatban elvárt könnyű kasszasiker a MiB 3 esetében egyáltalán nem garantált, hiszen a franchise legutóbbi darabja már 10 éves, azaz a moziközönség gerincét alkotó fiatalok körében nem övezi akkora kultusz, mint mondjuk az ipari mennyiségben képernyőre kerülő Marvel-szuperhősöket.