Lenyomja rádió a kereskedelmi tévéket?

2012.06.06. 16:45 Módosítva: 2012.06.06. 17:06
Előzmény (1)

Tovább tart a Neo FM és a Class FM hallgatottsági versenye. A több mint 7 milliós rádiós piacból csaknem 3 millió hallgatót maga mögött tudó két nagy adó elérérési mutatója az Ipsos áprilisi mérése szerint fej fej mellett halad a teljes lakosság tekintetében, azonban ha a Neo közönségarányát vizsgáljuk, az a Neo esetében 24% míg a Classnál mindössze 15%. A Neo álláspontja szerint a rádióhallgattéssal eltöltött időben is magasan a Neo vezet. Persze a ClassFm ezt másképp gondolja, a véleményük szerint "kereskedelmi szempontból legfontosabbnak" tartott 15-49 éves korosztályt nézzük, akkor a Class FM a maga 1,2 millió hallgatójával simán veri a 900 ezres Neo FM-et. A helyzetet nem segít tisztázni, hogy a rádiós piacon nincs olyan egységesen elfogadott célcsoport, mint a tévéknél, amely alapján a reklámidő árát megszabják.

Bolla Zsolt, a Neo FM producere azonban az Indexhez eljuttatott közleményében felhívja a figyelmet a hallgatottság mérésének módszertani hiányosságaira. Szerinte ugyanis az elérésen (reach) alapuló mutatóval a kutatás bárkit annak a rádióállomásnak a hallgatói közé sorol, aki 15 percnél tovább belehallgat az adott rádióba, azaz nem tesz különbséget az elkötelezett és a frekvenciák között tekergető hallgatók között. A rádiózással eltöltött időt (ATS) is figyelembe véve ugyanis a rádiók hallgatottsági arányai az Ipsos kutatása szerint felcserélődnek. Az ATS szerint a Neo hallgató naponta átlagban 4,2 órát tölt az általa favorizált rádió hallgatásával, míg a Class hallgatói csupán 2,6 órát. Ezt figyelembevéve a Neo hallgatottsága 24 százalékra ugrik a 15 százalékos Class-al szemben.

Kérdés azonban, hogy a NeoFM hogyan tudja pénzre váltani hallgatótáborát, hiszen több mint 700 milliós adósságot halmozott fel az NMHH-val szemben, ami már azzal fenyeget, hogy a médiahatóság elveszi a rádió frekvenciáját.

Még a tévékhez képest is sokan hallgatnak rádiót

De a Neo FM nem csak a hallgatottsági versenyben kívánt állást foglalni, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy a felmérés egyértelműen a tévé médiapiaci hegemóniájának leáldozását mutatja. Bolla Zsolt rámutatott arra, hogy míg a 18-49 közötti célcsoportból a kereskedelmi televíziók egyes műsorai mostanában maximum 5-600 ezer nézőt vonzanak – azt is csak egy-egy műsorral –, addig a Bumeráng hallgatottsága folyamatosan 700 ezer körül alakul. A producer a rádiózók márkahűségét is kiemelte, állítva, hogy a hallgatók emocionálisan is kötődnek az általuk hallgatott csatornához, ezzel szemben a televízióknál ilyen kötődés nem alakul ki, a nézők műsorról műsorra kapcsolgatnak át. A rádióhallgatási szokások kereskedelmileg értelmezhető előnyeként említette még azt is, hogy a hallgatottság a reggeli-délelőtti csúcsforgalmat követően is viszonylag egyenletes, de a kereskedelmi televízióknál a kiugró esti műsorsávhoz képest a nap folyamán elenyésző a nézettség.