Márta, Flóra
17 °C
27 °C

Nem ostorozza Kínát, pedig azzal lett sztár

2012. 08. 17. 14:00
| Módosítva: 2012. 08. 17. 14:00
A Kínában meghurcolt, nyugaton sztárolt művész, Aj Vej-vej első magyarországi kiállítása nyílt meg csütörtökön az Ernst múzeumban. Az építészként, képzőművészként és emberi jogi harcosként is elismert alkotónak itt nem a bemutatott fotómunkái vetnek fel kérdéseket.

Rég rohantam ilyen izgatottan kortárs képzőművészeti kiállításra. Aj Vej-vej neve persze már önmagában is izgalmas, hiszen Magyarországon ritkán látható képzőművészeti nehézbombázóról van szó. A kínai művész tavaly első helyen állt a világ legbefolyásosabb képzőművészeti alakjainak listáján, és munkáiért sorban állnak a nagynevű múzeumok. A londoni Tate Modernben kiállított porcelán szotyolaszőnyegéről mi is beszámoltunk. Munkássága ráadásul nem csak a fotográfiában és a kortárs képzőművészetben jelentős, de építészeti eredményeit is elismerés övezi. A svájci Herzog és de Meuron iroda felkérésére részt vett például a legismertebb kínai olimpiai stadion, a Madárfészek tervezésében is.

Sejthető azonban, hogy nem csak művészeti tevékenysége miatt jöttek el százak az Ernst múzeum megnyitójára. Aj Vej-vej neve a művészeti szcénán túl is közismert: ő az ember, aki packázni mer a kínai diktatúrával. Leghíresebb munkái közt van az a Münchenben bemutatott installáció, ahol a szecsuáni földrengésben meghalt 9000 iskolás táskáiból készített feliratot: „Boldogan élt a világban hét évet”. A tárlat feldühítette a kínai vezetést, mivel felhívta a figyelmet, hogy a sokkoló tragédia nem következett volna be, ha a korrupciónak köszönhetően nem spórolják ki a betont az állami intézményi épületekből, többek közt az iskolákból.

Egy korábbi munkája, a lerombolt kínai műemléképületek ajtóiból és ablakaiból emelt emlékműve pedig az erőszakos modernizációra hívta fel a figyelmet.

A nyilatkozataiban is szókimondó művészre persze rászállt az állampárt, amivel annyit értek el, hogy ismertsége világméretűvé nőtt: a BBC és a CNN szinte élőben tudósított tavalyi, három hónapos fogva tartásáról, amelyet Kína adócsalás vádjával rótt ki a művészre. Aj Vej-vejt később házi őrizetbe kényszerítették (ekkor élő videokamerás közvetítést indított be, amelyet a rezsim később letiltott), és ma sem hagyhatja el Kínát, így Pekingből irányítja kiállításait.

Aj Vej-vej kemény kínakritikussága volt az, ami miatt úgy rontottam a kiállítótérbe, mint egy NDK-s a magyar-osztrák határra. Nem csak az érdekelt, hogy a művész milyen módon állítja pellengérre a lehangoló diktatúrát. Hanem hogy meghívása vajon az Orbán kormány belső kritikájaként értelmezhető-e?

A kremlinológia szabályai szerint a feltételezés logikus, márpedig akkor, amikor egy kormány működése annyira átlátható, mint valami piramisjátéké, a kremlinológia teljesen életszerű vizsgálati módszernek számít. A képlet a következő: köztudott, hogy az Orbán-kormány nyilvánosan határolódott el Európától, ami a vesztébe rohan, és nyilatkozatokban, magas szintű diplomáciai lépésekben köteleződött el a kínai politika mellett. Ennek a kormányzati szándéknak volt kulturális pecsétje a kínai-magyar cserekiállítás. Pekingben az azóta leváltott kulturális államtitkár, Szőcs Géza üzleti partnerének folklór kiállítását vittük el, kortárs címen. Cserébe egy hete megérkezett a Szépművészeti múzeumba, és jelenleg is látható a kínai állam által válogatott gyűjtemény (Hamarosan olvasható cikkünk erről a kiállításról is).

A két ország felhőtlen és vidám képét bemutató tárlatok mellé csapódott most be Aj Vej-vej, aki művészetében Kínának azt az arcát mutatja be, amely nehezen egyeztethető össze a nagyhatalom iránti Orbáni rajongással.

Sajnos túl keveset éltem a szocializmusban ahhoz, hogy a látott anyagból messzemenő következtetéseket vonjak le. Nem aktuális munkákat láthatunk ugyanis, hanem a művész kora nyolcvanas évekbeli fotónaplóját a New York-i éveiről. A képek nem rosszak. Akit érdekel New York vad éveinek bohém művészvilága, a sötét utcasarkon álldogáló drogosok, a transzvesztita show-k fülledt légköre, vagy az emigráns kínaiak belterjes közössége, az csemegézhet a képek közt. Az egésznek azonban nem sok köze van Aj Vej-vej jelenlegi témáihoz. A művész akkoriban pályája elején állt, egy volt New York ezernyi berobbanásra váró, izgatott és eltökélt művésze közt.

A tárlaton egyetlen, igaz, hogy az egész falat betöltő kép hordoz aktuális jelentést. A fotón a művész látható, agyoperációjának hegével a koponyáján. Aj Vej-Vejt azért kellett megműteni, mert korábban kínai titkosügynökök támadtak rá egy liftben, és a jobb világ felé terelő ütlegeknek köszönhetően vérömleny keletkezett az agyában.

A kiállítás további 226 képéből összeálló fotónapló azonban csupán az egykor fiatal művész mindennapjairól, intellektuális kísérleteiről vall, és távolról sincs köze az őt elismertté tevő kínai társadalmi problémákhoz. Ha a nyolcvanas években kezdtem volna a pályát, képes lennék ezen jelekből is messzemenő belpolitikai következtetéseket levonni, így viszont csak arra gyanakszom: egyszerűen túl drága lett volna valami izmosabb anyagot elhozni a világsztártól.