Egy éve ingyen dolgoznak a független színházak

2013-ra megszűnnek a magyarországi független színházi társulatok – panaszolják videójukban a szcéna képviselői, ezzel kiprovokálva a magyar demokrácia történetének első minisztériumi házivideóját. A válaszvideóban minisztériumi dolgozók mondják el, hogy közel sem akkora a baj, mint ahogy azt a művészek állítják, és ami baj van, arról is kizárólag a szocialisták és maguk a független társulatok tehetnek. A kormány szerintük csak segít, illetve segíteni igyekszik a helyzeten, a függetlenek tehát panaszkodás helyett inkább értékeljék a kormány előfeszítéseit.

Ami tény: az év végéhez közeledve a kormány még nem fizette ki a függetlenek idei, 2012-es naptári évre pályázaton megítélt működési támogatását. Sőt, bejelentették annak kb. egyharmados csökkentését, kb. 419 millió forintra. A legfrissebb ígéret szerint ennek a csökkentett pénzenek is bizonytalan az idei kifizetése: „legkésőbb januárban”, tehát akár már a következő pályázati évre csúszva fizethetik ki. Váratlanul, többször változó ígérgetésekkel, egyre növekvő halogatásokkal borult fel a függetlenek állami támogatásának rendszere, az egyébként is kevés pénzből élő, de nagy presztízzsel bíró társulatok többsége pedig ellehetetlenült. Ahogy a kulturális kormányzattal egyébként jó kapcsolatot ápoló, most épp a Nemzeti Színház vezetésére eséllyel pályázó Vidnyánszky Attila fogalmazott: „Nem jó, ami velük történik.”

De mit adtak nekünk a függetlenek?

A színházba ritkán járó a függetleneket hobbiszínészeknek és amatőr táncosoknak is képzelhetné, a valóságban viszont többnyire ennek ellentéte igaz. Régóta független társulatban dolgozik például Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán színész, Bozsik Yvette és Frenák Pál táncos-koreográfus, vagy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen osztályt vezető Bodó Viktor, illetve Schilling Árpád rendező is.

A független jelző mindössze arra vonatkozik, hogy a kőszínházak kötöttségétől függetlenek: többségüknek nincs saját épületük, kisebb és változóbb a társulatuk, jóval kevesebb technikai és irodai háttéremberrel, szerény díszletekkel, kellékekkel, kisebb fajlagos költségekkel dolgoznak. Nemcsak költségeik, de többnyire nézőszámuk is alacsonyabb. A lazább struktúrában viszont szabadabban kísérletezhetnek a kortárs előadóművészeti műfajokkal. Színházi forrásaink szerint éppen ebből következik az, hogy a függetlenek kulcsszerepet töltenek be a színház műfaj állandó megújításában. Nem tagadják: kisebb és nagyobb társulatok is belefutnak téves, vagy csak nagyon marginális közönség számára érdekes próbálkozásokba. De tény, hogy évről évre jönnek létre olyan népszerű, teltházas független produkciók is, amik elnyerik az adott év szakmai díjait, és meghívást kapnak külföldi turnékra, fesztiválokra, további díjakat gyűjtve be. Hiába oszlatta fel például a Krétakört Schilling Árpád, olyan hírnevet szerzett vele külföldön, hogy azóta is több országba hívják, legutóbb a Párizs közepén fekvő ezer férőhelyes Chaillot-ban volt bemutatója.

Kisebb nyilvánosságot kapott a függetlenek másik fontos és közönségszámát tekintve is meghatározó alaptevékenysége, hogy évente ezrével tartanak színházi nevelési, drámapedagógiai, tanteremszínházi foglalkozásokat iskolákban, nevelőintézetekben és börtönökben. Több külföldről adaptált módszerrel dolgoznak, amelyek mindegyike túlmegy azon, hogy a közönség egyszerűen megtekint egy előadást. Ehelyett az előadásba vagy az előadás köré olyan interaktív, szituatív drámapedagógiai eszközöket építenek, amivel a befogadó közvetlenebbül éli és érti meg a dráma szereplőit, azok motivációit, és különböző társadalmi, erkölcsi problémákat. Ilyen a Szputnyik Antigonéja, amelyet először kizárólag iskolák osztálytermeiben, majd előzetes letartóztatásukat töltő fiatalkorúknak az EMMI nevelőintézetében tartottak. Évente 8000-10000 fiatalnak 260-300 foglalkozást tart a Káva és a Kerekesztal, programjaikra az iskolák maguk viszik osztályaikat a pedagógiai program részeként, tanítási időben.

2012: ingyenmunka, hitelek, megszűnés

A társulatok többsége idén alkalmi kölcsönökből, más pályázati forrásokból próbálta pótolni a minisztérium által megítélt, de ki nem fizetett pénz, rengetegen dolgoztak fizetés nélkül, azonban legtöbbjük mára így is ellehetetlenült. Májusban jelentette be leállását az egyik legsikeresebb hazai társulat, a Bodó Viktor-féle Szputnyik. Egy koprodukció (Katona József Színház-Szputnyik: Anamnézis) kivételével minden előadásukat lemondták. A társulat egy részétől meg kellett válniuk, a megmaradt tagokat pedig megpróbálják külföldi munkákkal megtartani. Bodó külföldön is keresett rendező, ezért teheti meg, hogy kinti produkcióiban is foglalkoztatja társulatának egy részét. A hazai közönség számára viszont a Szputnyik jelenleg nem látható.

Az elmúlt 23 évben 21 ország 38 városában fellépő, több mint 1000 hazai előadást maga mögött tudó Közép-Európa Táncszínház minden tartaléka kimerült. Mivel közösen üzemeltetik a társulatot játszóhelyükkel, a Bethlen Téri Színházzal, és a színház üzemeltetése a jelenlegi helyzetben már elvitte az idei közös pénzüket, ezért ha meg is érkezik a nekik megítélt 16 millió forint, azt a felgyülemlett számlák és a bérek kifizetésére fogják fordítani, a 19 fős társulatot pedig a mai állás szerint feloszlatják.

Jellemző történet a személyes kölcsönökkel való túlélési kísérletre a PanoDráma társulat ügyvezetőjéé, aki hazai baráti kölcsönök mellett egy német barátjától is kölcsönkért 4000 eurót, ami a visszafizetésnél viszont már 200 ezer forinttal többe került.

Több társulat csak fizetés nélkül dolgozva és a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával vészelte át a 2012-es évet. A Pintér Béla Társulat is rájuk támaszkodik: „Jelenleg 4 millió forint hitelünk van, de további 4 millióra van szükségünk év végéig. Óriási segítség volt az Open Society Fundations 25 000 dolláros támogatása. A 42. hét című új darabunkat októberben mutattuk be, a próbafolyamatot a színészek, zenészek, technikus és adminisztratív kollégák próbadíj nélkül dolgozták végig. Ez három hónapnyi kemény munkát jelent, díjazás nélkül, de ez volt az ára annak, hogy a társulat pénzügyi stabilitása megmaradjon."

A Hólyagcirkusz társulat tagjai március óta dolgoznak fizetés nélkül. „Mindenki egyénileg, családi segítséggel, vagy hitelfelvétellel próbálta kihúzni novemberig, hiszen arra számítottunk, hogy legkésőbb akkor átjön a pénz, amiből eddig január óta dolgoztunk. Körülbelül 20-25 előadással kevesebbet tudunk így játszani, és nagyon úgy néz ki, hogy feloszlik a társulat."

Bicegő minisztériumi kifogások

A minisztérium eközben egyfelől úgy tesz, mintha a függetlenek helyzete nem lenne súlyos, másfelől pedig féligazságokkal, csúsztatásokkal igyekszik hárítani saját felelősségét. Halász János politikai államtitkár például így fogalmaz: „Nem igazságosság vagy igazságtalanság kérdése a kultúra támogatásának mértéke. Döntéseink hátterében durva kényszer áll. Annak kényszere, hogy a szocialisták úgy adósították el az országot, hogy éppen ezekben az években kell a legmagasabb törlesztőrészleteket visszafizetnünk. Magyarországnak háromszor annyit kell törlesztenie, mint a környező országoknak. Az, hogy a kultúrára most ennyi pénz jut, ennek köszönhető.”

Halász tehát az egész problémát az előző kormányokra fogja, holott az okok ennél összetettebbek. Azt, hogy a kulturális területért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának mennyi pénz jut idén, már 2011 decemberében, az akkor elfogadott költségvetési törvényben meghatározták. Ezt a tervét aztán év közben többször is módosította a kormány. Tavasszal éppen az új Széll Kálmán Terv zárolásaival indokolta videónkban a minisztérium a függetleneket támogató pályázat kiírásának csúszását. Azóta újabb zárolásokat írtak elő a minisztériumoknak, ezért csökkentették most a pályázati kiírásban korábban szereplő összegeket, ezért csúsznak tovább a szokatlanul későn kiírt pályázat kifizetései.

Hiányzó egyeztetés, nagyobb károk

A csúszások és az elvonások mellett az is nehezítette a függetlenek helyzetét, hogy - állításuk szerint - a minisztérium nem egyeztetett érdekképviseletükkel (FESZ: Független Előadó-művészeti Szövetség), és hiába próbálták az év eleje óta megtudni, hogy mikor és milyen összegű pályázat várható, arról a minisztérium csak ritkán és következetlenül nyilatkozott.

Schilling Árpád FESZ-alelnök a minisztériumi videó után kiadott közleményében felteszi a kérdést: “Vajon mi tartotta vissza az államtitkár-helyettes asszonyt attól, hogy az elmúlt fél évben, titkárságán keresztül tartsa a kapcsolatot az érintettekkel, és tájékoztassa őket arról, ami az ügyükben történik?” Schilling szerint az egyeztetéssel a károk is mérséklődhettek volna.

A rendező szerint „egy gazdasági válságban semmilyen művészeti terület sem várhatja el, hogy ne érintsék az elvonások. Azonban a függetlenektől már 2010-ben és aztán idén is elvontak 30-34 százalékot, ráadásul ezt most fűnyíróelvvel teszik, ami különösen nagy kárt okoz. Egy nagy múltú, régóta jól működő Pintér Béla Társulattól kifejezetten káros elvenni ugyanúgy 34 százalékot, mert az szétrombolhatja a társulatot.” Schilling ezzel szembállítva saját egyesületét hozza példaként: „Egy lazább szervezetnél, például ahogy most a Krétakör működik, egy ilyen mértékű elvonás - bár nehéz helyzetet teremt - még belefér. Ezért lett volna különösen fontos, hogy a minisztérium hajlandó legyen egyeztetni az érdekképviseletekkel.”

A függetlenek is függők: állami támogatás

Független társulatok állami támogatásának változása
	2009	2010	2011	2012
Önkormányzati fenntartású kőszínházak normatív jellegű támogatása (millió forint)	12709	10710	10710	10710
Regisztrált független előadóművészeti szervezetek támogatása (millió forint)	1116	801	759	419,5
A függetlenek támogatásának aránya a kőszínházakéhoz képest	8,78%	7,48%	7,09%	3,92%

A 2008-ban elfogadott előadó-művészeti törvény szabályozta először a függetlenek állami támogatásának mértékét. A törvény értelmében a függetlenek működési pályázatára minden évben az önkormányzati fenntartású intézmények (kőszínházak) támogatására fordított éves keret legalább 10 százalékának megfelelő összeget kell fordítani. Ez az arány a kormányváltás után először lecsökkent 8 százalékra, majd teljesen eltörölték. A jelenleg hatályos törvény tehát nem mondja ki támogatás minimális összegét, annyit azonban szabályoz (2013-tól), hogy „A művészeti és működési támogatásra irányuló pályázatokat legkésőbb február 15-éig kell kiírni, és április 30-áig a benyújtott pályázatokkal kapcsolatos döntéseket nyilvánosságra kell hozni.”

L. Simon államtitkár szerint ma „nem lehet kizárólag az állam kötelessége a művészeti szervezetek fenntartása”.

Ahogy az táblázatunkból is látszik, valójában nincs szó az államtitkár által sugalltakról, tehát hogy a függetlenek kizárólag a magyar állam pénzéből működnének. A színházi társulatok egyre több forrást szereznek külföldi koprodukciókból és külföldi pályázatokból, kisebb-nagyobb magánadományok mellett pedig olykor már szponzorokat is találnak: a függetlenek új bázisaként a főváros támogatásával létrejövő Jurányi inkubátorház fő támogatója például a Mastercard lett. A Krétakört alapító Schilling Árpád hangsúlyozza: társulatát magántőkéből hozta létre, jó ideig abból is működtette, az állami támogatás mértéke pedig későbbi működésük során sem haladta meg az 50 százalékot. (A 2009-es év kivételnek számít, ez táblázatunkból is látszik). Pintér Béláéknál ez az arány 2009-ig magasabb volt, azóta egyre csökkent, az idei évre - ha megkapják a támogatást - és jövőre már 30%-ot jósolnak maguknak.

Független társulatok állami támogatása
		2007	2008	2009	2010	2011
Szputnyik Hajózási Társaság	állami támogatás (millió forint)		5	28,5	29,5	28,5
vezető: Bodó Viktor	összes költség (millió forint)		10	37,9	73,2	78,8
profil: színház, tantermi színház	arány		50,00%	75,20%	40,30%	36,17%
Pintér Béla Társulat	állami támogatás (millió forint)	48,9	45,6	77,5	45,5	36,5
vezető: Pintér Béla	összes költség (millió forint)	68,4	74,4	104	96,7	99,1
profil: színház	arány	71,49%	61,29%	74,52%	47,05%	36,83%
Tünetegyüttes	állami támogatás (millió forint)	8	12	25	20,4	18
vezető: Szabó Réka	összes költség (millió forint)	27,6	29,3	45,1	53,6	26,9
profil: tánc	arány	28,99%	40,96%	55,43%	38,06%	66,91%
Kerekasztal Színházi Társaság	állami támogatás (millió forint)		n.a.	4	11,4	11
vezető: Lipták Ildikó	összes költség (millió forint)		17,1	22,7	25,1	22,6
profil: színházi nevelés	arány			17,62%	45,42%	48,67%
Káva Kulturális Műhely	állami támogatás (millió forint)		22,3	15,3	23,7	16
vezető: Takács Gábor	összes költség (millió forint)	40,9	74	84,2	80,3	70,2
profil: színházi nevelés	arány		21,62%	18,17%	29,51%	22,79%
Krétakör	állami támogatás (millió forint)	100	100	75	25	12,5
vezető: Schilling Árpád	összes költség (millió forint)	220,3	179,5	89,1	64,6	115,3
profil: színházi műhely	arány	45,39%	55,71%	84,18% *	38,70%	10,84%
* 2009-ben oszlatta fel a Krétakör társulatát Schilling, ami miatt abban az évben vissza kellett fizetniük egy 75.3 milliós támogatást Brüsszelnek

L. Simon így folytatja: „Egy-egy újszerű kulturális kezdeményezésnek akkor lehet jövője, ha az állami források mellett a közösség támogatására, az adófizetők mellett a nézők jegyvásárlására is számíthat."

A jegyeladásból származó bevételt nehezebb vizsgálni, mert a társulatok általában befogadóhelyeken játszanak (pl. Mu Színház, Jurányi, Trafó, Szkéné vagy az újonnan nyíló Átrium), s ebben a konstrukcióban a jegybevétel általában teljes egészében a befogadóhelyé lesz (ilyenkor a társulat egy-egy előadásért fix díjat kap a helytől), vagy fele-fele arányban oszlik meg a társulat és a befogadóhely között. A Szputnyiknál hazai előadásbevételeik (telt ház esetén is, a kis termek miatt) legtöbbször éppen csak fedezik a szereplők aznapi díjazását és a fogyó kellékek költségét. A Pintér Béla Társulatnál  viszont – saját bevallásuk szerint – ma már bevételük közel fele származik jegyeladásokból. Az évek óta jellemező 1500-2000-2500 forintos jegyárakon egyelőre egyik társulat sem mer emelni, attól félve, hogy közönségük túl nagy részét riasztanák el, s bevételük összességében alacsonyabb lenne. Nehéz megbecsülni, hogy mekkora segítséget jelentene, de érdekes, hogy drágább, támogatói jegyet egyelőre kevés társulatnál találtunk.

Figyelemreméltó, hogy közösségi finanszírozásról beszélve az államtitkár egyáltalán nem tesz említést a nagy számú, kizárólag közhasznú munkát végző függetlenekről (pl. Káva, Kerekasztal). Hiába tartanak ezek a csoportok évente tízezres nagyságrendben színházi nevelési foglalkozásokat iskoláknak, nevelőintézeteknek, jegybevételről ezekben az esetekben természetesen nem lehet beszélni. Míg az iskoláknak általában ingyen tartják a foglalkozásokat, más közintézmények időnként még tudnak fix összeget fizetni programjukért. De a magántőke és a közösségi finanszírozás a független szcénának ezen jelentős méretű szeletén szinte egyáltalán nincs jelen. A függetlenek ezért, amikor a magyar állami támogatásról van szó, előszeretettel hivatkoznak erre a tevékenységükre, miközben a minisztériumi dolgozók – videójuk és támogatás nyugodt halogatása alapján – úgy tesznek, mintha ez egyáltalán nem is létezne.

Mi lehetne megoldás?

Az Indexnek nyilatkozó társulatok olyan rendszert szeretnének, melyben időben megtudják, mekkora támogatásra számíthatnak. Tisztában vannak vele, hogy a költségvetés elfogadása után a minisztériumoknak még időbe telik saját költségvetésük véglegesítése, és így a pályázatok kiírása is. A társulatoknak ráadásul könnyebb lenne a szeptemberben kezdődő színházi évadhoz igazítani pénzügyi tervüket. Sok független tehát olyan megoldást szeretne, melyben a minisztérium az év elején kiírt pályázatot májusban bírálja el (a színházi életet és a társulatok működését értő, ismerő kurátorok segítségével), augusztusban fizeti ki, szeptemberben pedig a pályázaton győztes társulatok már pénzzel a zsebükben kezdenének neki a színházi évadnak. Vidnyánszky Attila szerint ugyanakkor fontosabb lenne a társulatok egyéni támogatásának rovására inkább a befogadóhelyeket támogatni.

Dúl a videóháború

Az alábbi videón a függetlenek reagálnak a minisztériumi videó egyes állításaira.