Magyar galéria sikere a londoni kortárs képzőművészeti vásáron

Múlt hétvégén rendezték meg először London legújabb művészeti vására az Art13, melyen 30 országból 129 galéria állított standot, köztük 4 magyar is. A kiállítók 70 százaléka most állított ki először Londonban, a nagy galériák hiányoztak, erőteljes ázsiai felhozatal volt a jellemző, 3 nap alatt közel 25 ezer látogatót vonzott a vegyes kritikákkal fogadott vásár.

De semmi kétség, a vásárban van potenciál és London pedig elbír még egy művészeti vásárt. Persze, a rosszmájúak szerint, ide azok jöttek, akik az "igazi" vásárra, a Frieze London-ra nem tudtak bekerülni, de persze nem szükséges az összehasonlítgatás. A vásár szervezői már bizonyítottak, hiszen olyan események vannak a hátuk mögött, mint a Frieze és Art Hong Kong. Jó időben – pont semmilyen más nagy esemény nem volt azon a hétvégén Londonban – és jó helyen, - a mostanában felújított grandiózus kensingtoni Olympia Grand Hall-ban – újabb lehetőség kínálkozott egy nemzetközi vásár debütálására.

A megnyitó napján 6000 érdeklődő látogatott ki a vásárra és persze hírességekben sem volt hiány. Felbukkant Ron Dennis, a McLaren Csoport elnöke, az indiai acélmágnás, Nagy-Britannia egyik leggazdagabb embere, Lakshmi Mittal, vagy Stan Kroenke, az Arsenal többségi tulajdonosa. Természetesen megjelentek az igazi nagyágyú műgyűjtők is, a svájci Uli Sigg, Londonból Charles Saatchi, és Fatima Malecki, az amerikai Don és Mera Rubell, az olasz Patrizia Sandretto Re Rebaudengo és az orosz Dasha Zhukova, Roman Abramovich barátnője.

A kiállított művek vegyes színvonalon mozogtak, ugyanúgy, ahogy az eladások. A legmagasabb árat egy Banksy műért fizették, 375 000 fontért (kb 130 millió Ft) kelt el a Guantánamo Bay című festménye, melyet amúgy Banksy ex-menedzsere Steve Lazarides hozott a vásárra. A magyar Makláry Kálmán Galéria a top háromban végzett, egy '50-es évekbeli Reigl Judit absztrakt művet vásárolt meg az első napon egy angol magángyűjtő 200.000 fontért. Reigl amúgy igazi felfedezése volt a vásárnak.

„Az új londoni vásár igazi fejtörést okoz azoknak, akik művészeti-szakmai szempontból próbálják megítélni annak értékét. Szakmai koncepció ugyanis már a nyilatkozatok szintjén sem fogalmazódik meg, a "globális vásár egy globális városban" szlogen (ahogy a szervezők fogalmaznak) nem sok támpontot ad. A kiállított anyag pedig végképp nem: az minden tekintetben nagyon vegyes, sem műfaji szempontból, sem származási helyüket vagy a műtárgyak keletkezésének időpontját tekintve nem találtunk kapaszkodót. A szakmaiság háttérbe szorulása azonban nem zárja ki a szervezők számára az üzleti sikert. ” – mondja Ledényi Attila, az Art Market Budapest nemzetközi művészeti vásár igazgatója, művészeti tanácsadó, műgyűjtő.

A Faur Zsófi Galéria minimalista, elegáns standján egyetlen művész, Magyar Ádám fényképeit állította ki, ami bátor döntésre vallott. „Ez természetesen koncepció volt, hiszen az egyik képzőművészeti teljesítmény, amihez kötni tudják a magyarokat, a '20-60as évek magyar fotográfiája, fotóművészei. A mai magyar fotóművészetben Ádám nemzetközi szinten is kezd elismert és ismert művész lenni, 5 éve dolgozunk együtt, mostanra megérett a helyzet az egyéni bemutatóra. Az elmúlt 3 évben minden vásárra, ahova vittem, tudtam eladni tőle, másrészt olyan erősségű és karakterű az anyaga, hogy nehéz is más művészekkel összerakni. Azt gondolom az eladások is bizonyították az egyéni kiállítás létjogosultságát, így a vásár szervezőire is erős benyomást tudtunk gyakorolni, emellett több galéria is érdeklődött Ádám munkái iránt. Minden bizonnyal jövőre is itt leszünk.” – Faur Zsófi, galériatulajdonos.

A Viltin Galéria évente 3-4 alkalommal promótál magyar művészeket nemzetközi kortársművészeti vásárokon, a londoni Art13 előtt 2 héttel az indiai Art Fair-en mutatták be a Borsos-Lőrinc alkotópárost. „Az Art13 alapítói korábban a színvonalas hongkongi vásárt szervezték, ezért bíztunk benne, hogy az ott megismert koncepció alapján alakítják a londoni vásár arculatát is, ezért is csatlakoztunk. Sok standon szerepeltek könnyen befogadható, s változó színvonalú munkák, de természetesen akadtak olyan kivételek, mint a Vartai Galéria, akik konceptuális munkákkal érkeztek, de a vásár összképe túlontúl színes volt.. Mi BaJóTa (Balázs József Tamás) összehajtható, „Praktikus szobor” sorozatának egy darabját és Tibor Zsolt papírmunkáit vittük a vásárra. Számunkra kapcsolatépítés szempontjából igazán haszno volt eljönni.” – Dián Krisztina, galériatulajdonos.

A Molnár Ani Galéria a „London First” elnevezésű kurátori szekciójába kapott meghívást, melyet a Henry Moore Intézet igazgatója, Lisa Le Feauvre válogatott. A standon Benczúr Emese, Cseke Szilárd és Jakatics-Szabó Veronika munkái kerültek bemutatásra. Továbbá Amanprit Sandhu, aki korábban a Liverpool Biennálé és a Frieze Art Projects East kurátora volt, beválogatta Cseke Szilárd egyik izgalmas mobil installációját a vásár projekt terében kiállító húsz művész közé is. „Az ART13 nem tartozott a kifejezetten alacsony költségű vásárok közé. Eladni elég nehéz volt, bár ebbe az is belejátszik, hogy mi nehezen eladható műtárgyakat hoztunk, azaz nagyméretű objekteket és installációkat, mely műfajok képviselete beletartozik a galéria fő profiljába. Benczúr Emese „Dolce Vita” című alkotását egy londoni magángyűjtő vásárolta meg. Kapcsolatépítés szempontjából azonban, én úgy gondolom, mindenképpen megérte kint lenni az ART13-on, hiszen lehetőség adódott a galéria számára ismeretlen piac feltérképezésére.” – Molnár Ani, galériatulajdonos.

Nem csoda, hogy az ázsiai és közel-keleti kiállítók népszerűek voltak. Az egyik fő attrakció a kínai Zhu Jinshi „Csónak” című alkotása volt, egy 12 méteres henger alakú bambusz és 8000 rizspapírból álló installáció, amin még keresztül is lehetett sétálni és jól meg is fogdosni, ezt amúgy állítólag 3 napig építette 20 ember. „Ázsia egy ideje a nemzetközi piac kedvence, a Londonnal kapcsolatos gyűjtői megnyilvánulások is azt mutatják, hogy a távol-keleti kiállítók tették igazán vonzóvá az Art13 vásárt a komoly gyűjtők számára. Az, hogy sok ázsiai galéria volt jelen a vásáron, az a szervezők nyilvánvaló törekvéseire utal: olyan fizetőképes galériákat meghívni, akik jó eséllyel kielégítik a nyugati gyűjtői igényeket.” – fűzte hozzá Ledényi Attila.