Erőszak a színpadon szigorúan felnőtteknek
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Kultúr cikkek
Minden évben november végén a családon belüli erőszak ellen küzdő szervezetek és támogatóik felolvassák az az évi áldozatok neveit, elmondják, hogy hány évesen és milyen körülmények között ölték meg őket. Ezután felvonulnak a városban az áldozatokat jelképező piros bábukkal. Megrázó jelenet, de nem színdarab. Ahogy sajnos az Orlai Produkciós Iroda szerdai premierje, a családon belüli erőszakról szóló, szigorúan felnőtteknek ajánlott Minden ötödik órában sem az. Bozsik Yvette rendezésének címe arra utal, hogy Magyarországon minden ötödik órára jut egy családon belüli erőszakhoz köthető bírósági ügy. Minden hétre jut egy halálos áldozat, civil szervezetek becslései szerint mintegy félmillió embert, túlnyomórészt nőt verhet, terrorizálhat partnere vagy volt partnere.
A műnek nincs írója, a dramaturg Szabó-Székely Ármin megtörtént eseteket, bírósági jegyzőkönyveket, riportokat, a Nők az Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület kutatási anyagait, Bergman, Bukowski és Agota Kristof szövegeket dolgozott át. Túl soknak hangzik a mindössze egy órás darabhoz és az is. Ráadásul az előadás egyszerre áll prózai, énekes és táncos elemekből. A prózai színészek is táncolnak, a táncosok is színészkednek. De míg Fullajtár Andrea óvatosan csak néhány táncmozdulatot vállal be, addig a táncosok színjátéka fájdalmasan elüt például az övétől vagy Rába Rolandétól.
Bele-bele kapunk legalább egy tucat történetbe, felvillan egy csomó emberi sors, de amikor elkezdenénk azonosulni, együtt érezni, már el hagytuk a hősünket és egy másik sztoriban vagyunk. Az egyik pillanatban még azt hallgatjuk, hogy milyen bizarr és megalázó kérdésekre kell válaszolni annak, aki nemi erőszak miatt feljelentést tesz Magyarországon, a következőben már egy afrikai kislány kényszerházasságáról, majd egy pedofil apáról van szó. De látunk szeretőtartásra buzdító családapát és a magyar médiában gyakran feltűnő áldozathibáztató kriminálpszichológust.
Bár a gyökere mindennek ugyanaz, mégis furcsa, hogy a darabban ugyanolyan súllyal jelenik meg a nemi erőszak, a verés, mint a szimpla szexizmus, hűtlenség, bunkóság. Megrázó, értékes és súlytalan, néhol ízléstelen (a rapbetét borzalmas) jelenetek váltják egymást szélsebesen. Nemi, fizikai és verbális erőszak, verés kézzel, szíjjal, sikolyok, könnyek.
A történetekben persze közös a családon belüli erőszak, de ettől még a Minden ötödik órában nem áll össze egy egésszé. Az sem segít a dolgon, hogy bár bőven van elég történet a mai Magyarországon is, idekeveredik Pipás Pista esete a múlt század elejéről és Aileen Wuornos is Amerikából. (Pipás Pista valójában nő volt, akit az apja és férje is megerőszakolt, megvert. Amikor a férje meghalt, férfinak öltözve élt tovább és segített megölni olyan nők férjeit, akiket szintén vertek. Aileen Wuornos szintén bántalmazó családban nőtt fel, prostituált lett, megölte hat kliensét, állítása szerint azokat, akik erőszakosak voltak vele. 2002-ben kivégezték.)
Hibái ellenére a Minden ötödik órábant dicséret illeti a bátorságért, a témaválasztásért, a felelősségtudatért. Ez lenne a színház dolga, vállalva, hogy elkerülik az előadást, akik csak szórakozni, kikapcsolódni akarnak, akiknek bőven elég, ha a híradókban szembesülnek a témával. Erre pedig nagy szükség van egy olyan országban, ahol például a Duna Televízióban a családon belüli erőszak kapcsán nevetve lehet arról anekdotázni, hogy ki hogyan veri tanítási célzattal a fiait, és egy nő hogyan "koldult a pofonért".
A Minden ötödik órában az Átrium Film-Színházban látható.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!