Énekelni mindenki tud

Általános iskolás énekórai rémálmok emlékével vágtunk neki a józsefvárosi éjszakának május 11-én, mert szerettünk volna hinni a Kórusok Éjszakája hívószavában, miszerint énekelni mindenki tud. Szombaton kora este előbújtak próbatermeikből Budapest kórusai, és megtöltötték énekszóval a palotanegyed macskaköves utcáit, kertjeit és gangjait.

Öt helyszínen két tucat kórus váltotta egymást félórás szettekkel, az egészen komoly és nagyívű templomi kórusoktól az utcazenés improvizációra építő baráti társaságokig. És énekelni tényleg mindenki tudott: a kórustagok között a profi énekesek mellett mérnökök, fogorvosok, újságírók, bolti eladók, diákok és autószerelők daloltak. Volt köztük aki hobbiból énekel, más hivatásból, de olyan is volt aki terápiás jelleggel énekelt, mert így kiadhat magából mindent, amit az irodában ülve a munkatársai nem engednek neki. Pedig szép hangja van.

Megérte helyszínről helyszínre bejárni a Mikszáth tér környékét, de az sem járt rosszul, aki egy helyen maradt végig, mert minden stílusból jutott mindenhová egy-egy kórus. Az udvarok hangulata zene nélkül is elvarázsolt, a reflektorokkal megvilágított, növényekkel körbefutatott kis kertek egész évben ilyen programokért kiáltanak.

Egyik udvarból a másikba sétálva is énekszóba botlottunk az utcasarkokon. Waldorfos fiatalok két fellépés között dallal töltötték meg a Lőrinc pap teret, a Budapest Show Kórus egy festő galériájának második emeleti ablakában lógva dalolt a járókókelőknek, Petruska András zenész pedig barátaival, kóruskommandóként minden sarkon megénekeltette az arra sétálókat.

A Pázmány Egyetem jogi karának gesztenyéskertjében az utolsóként fellépő Csíííkszerda Tóth Árpád vezetésével körbeállta a közönséget, és a kórus tagjai improvizált hümmögéssel sétálgattak a megszeppent nézük között. Igazán ott lehetett volna az általános iskolás énektanárunk is.

Az utolsó koncert után kövezetkett az, amit addig csak sejtettünk a programfüzet hátoldalára felírt kottából. A finálé közös éneklés volt a Mikszáth téren, ahol a fellépő kórusok és a kitartó közönség együtt énekelték el az este záródalát. Mi pedig inkább félreálltunk, és hallgatuk csendben. Józsefvárosnak amúgy remek az akusztikája.