Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBilly, a harmonikás
Gibsonnal azért ültünk le beszélgetni, mert igyekeztünk Little G Weevil zenész haverjaitól megtudni, mitől hitelesebb egy magyar gitáros-énekes blues zenéje, mint a kismillió kortársáé, mi az, amitől egy kelet-európai zenész őszintébben tudja tolni a klasszikus bluestémákat, és tudja eladni magát egy olyan piacon, ahol Muddy Waters fia sem tud nagy biztonsággal megélni.
A herflis, aki már járt Magyarországon is, ahol rosszullétig zabálta magáét nokedlivel és két napig nem volt magánál a házipálinkától, azt mondja, hogy Little G-ből a zene, a blues, tradicionális, hagyományos, elméletileg csak cserzett arcú néger zenészeknek tulajdonított feeling olyan erőlködés vagy manír nékül jön elő, amire nem sokan képesek. Az pedig hogy magyar, senkit nem érdekel, mert a zenének nincs nemzetisége.
Aztán dzsemmeltek egy kicsit azon a színpadon, ahol előttük Jimi Hendrix és Elvis is fellépett.