Másnaposság kézműves módszerekkel
További Kultúr cikkek
-
Kerényi Miklós Máté depresszió és kétszínűség miatt hagyta ott a színházat - Azahriah után a Carson Coma is nagyszabású Európa-turnéra indul
- Alig nyitott meg, máris bezár a főváros jeles intézménye
- Demeter Szilárd: A kerekasztal lovagjai ülnek az asztalnál, közülük az egyik a király
- A legnépszerűbb agglegényhez ment hozzá, mégis tortúra volt a fiatal lánynak az esküvő
Skandináv nyár, tizenöt fok, ázott medvehagymaszag, az égen odaégett makarónként hömpölyögnek a rémisztő esőfelhők. A Széna téri villamosmegállóban két magassarkúban botladozó, harmincas nő cipel egy zakóban támolygó férfit. A csoportkép alapján akár a Mammut valamelyik szórakozóhelyéről is jöhettek volna: kicsit megszaladt a bemelegítő kokaincsík, mint szerelmes souschef kezében a himalájai kristálysó. A finoman metszett boros pohár azért árulkodó. A férfi őszinte lelkesedéssel, a zavar legkisebb jele nélkül fejeli le a villamosmegállót jelző táblát, de a poharat még eközben is úgy tartja, mint aki a sommeliert várja a 2011-es évjáratú Tokaj Tündérkönny cuvée-vel. A biztos jel: gasztrofesztivál van a közelben!
A budapesti gasztrofesztivál általában azt jelenti, hogy pár fabódéból a Tescóban összevásárolt sajttálat, meg ipari mangalicapörcöt árulnak a kézműves módszerekkel marketingelt pálinka mellé, hogy azoknak is legyen ürügyük aljasul bebaszni, akik már nem járnak koncertekre, és nem tudják, mi az a DJ-szett. A gasztroélmények végén meg ott van a töki pompos, mert van az a részegség, amit egy dupla adag zöldcsirágos bivalykolbászkával sem lehet már lefojtani.
A kevés kivétel egyike a Gourmet Fesztivál, már nem azért, mintha itt nem lehetne lealjasodni kulinárist élményt kurjongatva, de a Millenárison tényleg ötven hazai, budapesti és vidéki csúcsétterem kínálatát lehet végigkóstolni, és a sörök kézművesek, a borok díjnyertesek, a pálinkát meg nem ipari szeszből és aromából pancsolják.
Az ételek ára ötszáz és ezer forint között van, de azért ötszázért inkább csak makarónt kapni, két darabot, aranyszegélyű dobozban, hogy be lehessen rakni otthon a vitrinbe. Nézd, ilyenek voltunk, amikor túl sok gasztroblogot olvastunk.
A cél a kóstolás, ezért a jóllakottság eléréséhez alkoholszint és testtömegindex függvényében legalább 5-8 ezer forintra van szükség, aztán ott van még a részegségbe csúszó intellektuális borozgatás, amiért minimum egy újabb ötöst elkérnek, és persze 2900 forint a napi belépő. Vagy 15 ezer forintba kerül fejenként az élmény, miszerint gyere, együnk még egy kis marinírozott kardhalhabot, és csapassuk szét diópálinkával. A fejfájás és az acetátba áztatott konfitált birkafejre emlékeztető lehelet másnap, na az megfizethetetlen.
Az idei fesztivál medvehagymája a gulyásleves, ez az az étel, amit minden standon megpróbálnak újraértelmezni: legalább egy fogásban ott a gulyás szó, még ha olyan fura kifejezéssel is állítják párba, mint hab, fagylalt, szuflé, vagy éppen sorbet. Azért van néhány átverés is: a balatoni halgulyás valójában egy egyszerű, de finom halászlé répával, a gulyásfagylalt pedig olyan, mint amikor hajnalban hazatámolygunk, felcsapjuk a hűtőt és beleeszünk a lábos aljába. És pont ugyanolyan szájszagunk is lesz tőle, ami egyetlen, apró, de 980 forintért mért gombóctól elég nagy teljesítmény.
A gulyás hamburger azonban nagyszerű találat, a McDonald's-ban felvehetnék a kínálatba a csalamádés retroburger helyett, a gulyáskolbász pedig egyszerűen zseniális: az egész leves bele van töltve fehérrépástul marhahúsostul, és olyan az íze mintha nem tudnánk eldönteni, hogy most akkor vegetáriánusok vagyunk, vagy azért megeszünk gyorsan egy fél marhát.
Persze nem gulyás az egész világ, van itt a kacsagyrostól a baracklekvárban főtt marhapofáig minden. A kiállító éttermek idén már kezdik érteni, hogy egy sörpadon feszengve nem olyan a csúcsgasztronómia, mintha fehér kesztyűs pincérek raknánk elénk az ezüst eszcájgot: egyre több a gyorsétel és utcai kaja újraértelmezés. Az éttermek többsége a a tavalyinál többet agyalt a menükön, már nem mindenki a saját étlapjáról válogat egyszerűen elkészíthető fogásokat, és nem tudják le annyival a fesztivált, hogy különleges ívvel fröccsöntött, dizájnerek által tervezett műanyag tányérokon mérik a negyedadagokat.
“Egy pohár kézműves búzasört kérnék” - mondja egy negyvenes, vörös orrú fickó egy hatalmas libamájas zsíros kenyérrel az egyik kezében, miközben a másikkal lazán a vállára dobja magenta színű pulóverét.
“Milyen desszertet ajánl a kézműves búzasörhöz?” - kérdezi csak úgy csevegésképpen a pultost a férfi. Vagy inkább a magentaszínű pulóvere.
Egy kis időre kisüt a nap, sokmagos ciabatta szagú lesz a nyár, egy early adopter cevichét keres veszettül, egy óvodásnak pedig megpróbálják elmagyarázni, hogy miért is jó a camembert ízű fagylalt.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
